adozona.hu
Mulasztott az alkalmazott, de a főnök is hibázott: ki fizeti a 16 milliós kártérítést?
//adozona.hu/munkajog/Nem_ellenorizte_az_alairast_fizetnie_kell_a_LFSV9O
Mulasztott az alkalmazott, de a főnök is hibázott: ki fizeti a 16 milliós kártérítést?
Tetszik
Ha a dolgozó több tekintetben is mulaszt, de a munkáltató eltűri a szabálytalan gyakorlatot, kármegosztás lehet indokolt. Ennek arányáról döntött a Kúria, de nem értett egyet az alsóbb fokú bíróságokkal.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével 7 500 000 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte a dolgozót. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
| Olvassa el a téma kapcsán az Adózóna: "Kárt okoz a munkavállaló? Így lehet kártérítésre kötelezni" című írását is! |
A felelősségi feltételek fennállását, a kár bekövetkezését, illetve mértékét a munkáltatónak kellett bizonyítania, és a dolgozó az Mt. 180. § (2) bekezdése alapján akkor mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt részéről elháríthatatlan külső ok idézte elő.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság az alperes másodlagos ellenkérelme alapján vizsgálta a kártérítés mérséklésének lehetőségét. E körben a munkavállaló személyes előadásában hivatkozottakra figyelemmel – amely szerint a tartozás a havi rezsi és egyéb költségek kifizetése okán az ő és családja létfenntartását ellehetetlenítené – a kártérítés összegét az Mt. 190. §-a alapján 7 500 000 forintra mérsékelte.
A peres felek fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében részben megváltoztatta, a kártérítés összegét – a kamatot nem érintve – 4 782 634 forintra szállította le, az ezt meghaladó keresetet elutasító ítéleti rendelkezést helybenhagyta.
A törvényszék jogi álláspontja szerint a perbeli esetben az Mt. 190. §-ának alkalmazására (a kártérítés mérséklésére) nem volt lehetőség. A másodlagos fellebbezési kérelem körében rögzítette, hogy az Mt. kifejezett rendelkezése ellenére az Mt. 179. § (4) bekezdésében szabályozott kármegosztás a megőrzési felelősség esetén is alkalmazható abban az esetben, ha a munkavállaló felelőssége egyébként megállapítható, azonban a munkáltató vétkes magatartásával közrehatott a kár bekövetkezésében, vagy a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
Minthogy a munkavállalói kártérítési felelősség mögöttes joga a polgári jog, illetve annak a szerződésen kívül okozott károk megtérítésére vonatkozó szabálya és az Mt. 179. § (5) bekezdése visszautal az Mt. 177. §-ára, a másodfokú bíróság a PK 36. számú Kollégiumi állásfoglalásban foglaltak alapján megállapította, hogy az adott esetben van helye kármegosztásnak.
A munkáltató felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte, a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és 7 971 056 forinra emelte fel a munkavállaló marasztalásának tőkeösszegét. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasító rendelkezést helybenhagyta. Határozata indokolásában a következőkre mutatott rá:
A törvényszék nem értett egyet azzal, hogy az elsőfokú bíróság az alperes kötelezettségszegését szándékosnak minősítette, megítélése szerint az súlyosan gondatlannak minősült. Ez a minősítés az Mt. 179. § (1) és (3) bekezdésein alapult. A másodfokú bíróság azt követően, hogy az alperesi kötelezettségszegést érdemben vizsgálta és azt súlyosan gondatlannak minősítette, már megalapozottan nem hivatkozhatott az Mt. 180. § (4) bekezdése (pénztáros megőrzési felelőssége elismervény nélkül is) szerinti kárfelelősségre.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállásból és a felek magatartásának felróhatóságából nem a felperes által konkrétan megjelölt jogszabály [Mt. 180. § (4) bekezdés] megsértése következett. Ugyanakkor a súlyosan gondatlan kötelezettségszegéssel okozott kárfelelősség megállapítása az Mt. 179. § (4) bekezdése alapján alappal vetette fel a megállapított munkáltatói felróható közrehatás miatt a kármegosztás alkalmazását. Ezért a felperes a felülvizsgálati kérelmében kellő alap nélkül sérelmezte a jogszabálysértést.
A munkavállaló szándékosan okoz kárt a munkáltatónak, ha előre látja magatartásának (mulasztásának) károsító következményeit és azokat kívánja (egyenes szándék), vagy azokba belenyugszik (eshetőleges szándék). A perbeli esetben az alperes munkavállaló az ügyfélaláírás ellenőrzésének elmulasztását, illetve a „négy szem elve” kötelező rendelkezésének tudatos megszegését – a törvényszék álláspontjával szemben – eshetőleges szándékkal valósította meg, míg a jogerős ítéletben a felperes munkáltató terhére értékelt szabálytalan gyakorlat eltűrése és az ellenőrzés hiányos megvalósulása gondatlan mulasztásoknak minősülnek.
| Ha részletesebben tájékozódna a témában, rendelje meg a HVG 2020-as munkajog különszámát! |
A vétkesség eltérő fokára hivatkozva a másodfokú bíróság jogszabálysértően állapított meg a munkáltatóra terhesebb, 70-30 százalékos kármegosztást, az előbbiekre figyelemmel a Kúria szerint az 50-50 százalékban indokolt [Mt. 179. § (4) bekezdés] – olvasható a Kúria honlapján.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
Hozzászólások (0)