Pihenőnapon kell dolgozni: mit fizet a munkáltató?

Megosztás Tetszik

Pihenőnapján hívja be dolgozni a munkáltató a munkavállalót, milyen extra költségeket (utazás, lemondott program) kell számára megtéríteni? – kérdezte olvasónk. Dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogi ügyvéd szakértőnk válaszolt.

„Főnököm a pihenőnapomon telefonált, s megkért, hogy menjek be dolgozni. Eleget is tettem a kérésnek. Több órát kellett utaznom, mert nem otthonról érkeztem. Úgy tudom, szabadság megszakítása esetén meg kell téríteni a költségeket. Ez viszont pihenőnap lett volna. Ez esetben milyen költségtérítési kötelezettsége van a munkáltatónak? Amellett, hogy nem otthonról mentem dolgozni, egy rendezvényen vettem volna részt, amire előre megvettem a jegyet. Ennek árát meg kell térítenie a munkáltatónak? A munka törvénykönyve (Mt.) 51. paragrafusa ír költségtérítésről, de szűkszavúan, és a 2010-es rendelet sem ír sokat erről a részről. Az utazási idő ez esetben sem számít munkaidőnek vagy az a többlet, ami abból ered, hogy hosszabb volt az út, mint, ha nem pihenőnapon mentem volna be? Milyen esetekben tagadhatja meg a dolgozó a pihenőnapon történő munkavégzést? (Nem az első eset, hogy teljesen váratlanul, aznap hívnak be, és fel szeretnék erre készülni.)” – ecsetelte olvasónk.

Valóban, az Mt. 51. paragrafusának (2) bekezdése – mely szerint a munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel – alapvetően a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésre, illetve a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő munkavállaló költségtérítésre vonatkozik. Továbbá, ahogyan arra helyesen utalt, a törvény külön csak arra tér ki, hogy szabadság esetén a munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit köteles megtéríteni a munkáltató.

Szakértőnk álláspontja szerint ugyanakkor jelen esetre is alkalmazható az 51. paragrafus (2) bekezdése, különös figyelemmel arra, hogy a munkavállalónak lehetősége sem volt átszervezni a napját, eladni a jegyét stb. Azért nehéz megítélni az esetet, mert a munkavállaló számára a pihenőnapjára bármikor elrendelhető munkavégzés, ugyanakkor az sem várható el tőle, hogy erre számítva minden egyes ilyen napon otthon üljön, hátha aznap szól neki a munkáltató.

Azaz, ha a leírtakat igazolni tudja a munkavállaló, a munkáltató köteles lesz megtéríteni a felmerült költségeket. Figyelemmel a munkaidőbeosztás szerinti heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésre, 100 százalékos bérpótlék jár, vagy 50 százalékos, ha a munkáltató másik heti pihenőnapot (heti pihenőidőt) biztosít.

Az Mt. 86. paragrafus (3) bekezdésének b) pontja egyértelműen rögzíti, hogy a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama nem munkaidő. Mivel a törvény nem tesz kivételt, szakértőnk megítélése szerint az utazási idő a kérdésben említett esetben sem minősül munkaidőnek (analógiaként lehet megemlíteni, hogy egyedül a szabadság megszakítása esetén írja elő a törvény, hogy a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő nem számít bele a szabadságba).

Az utasítás teljesítésének megtagadásáról az Mt. 54. paragrafusa rendelkezik, melybe jelen eset nem tartozik bele, és erre történő utalást máshol sem találunk. A régi Mt.-ben még szerepelt, hogy rendkívüli munkavégzést a munkáltató csak különösen indokolt esetben rendelhet el.

A hatályos Mt. ilyen szabályt nem tartalmaz, de nyilvánvalóan irányadóak az alapelvek, melyek a jóhiszeműség és tisztesség, a kölcsönös együttműködés elvét fogalmazzák meg, továbbá előírják, hogy a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni és a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat. Ha pl. visszaélésszerűen, szándékosan, pl. bosszúból vagy ártó szándékkal kerülne sor az elrendelésre (rendszeresen akként, hogy a munkáltató bizonyíthatóan szándékosan aznap jelzi, miközben megtehette volna előtt néhány nappal), akkor eljárása ütközne az alapelvekbe, és szélsőséges esetben, megfelelően indokolva, akár az azonnali hatályú felmondást is megalapozhatná. Azonban a rendkívül nehéz bizonyítási kötelezettség Ön terhelné.

A rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés a munkáltató utasítási jogán alapul. Az utasítást nem kötelező indokolni, amellett, hogy a rendkívüli munkaidőt a munkavállaló kérése esetén írásban kell elrendelni. Ez azonban csak az elrendelésre és a rendkívüli munkaidő kezdetének, befejezésének, valamint a munkavégzés helyének meghatározására vonatkozik.

Azaz a munkavégzés teljesítését nem tagadhatja meg a munkavállaló, azonban a munkáltatónak viselnie kell az elrendeléssel összefüggésben felmerült költségeket.

Szakértőnk figyelmeztet: minden esetben kérjék a munkavállalók, hogy írásban rendelje el a munkáltató a rendkívüli munkavégzést.