Milliárdos kártérítést róttak ki az ügyvezetőre

Megosztás Tetszik

Túl drágán, túl sokat vásárolt acélhulladékból a társaság ügyvezetője, ezért munkáltatója másfél milliárdos kártérítést szabott ki rá. Az ügy végigjárta az igazságszolgáltatás fokozatait, végül a Kúria döntött.

A felperes munkáltató az alperes ügyvezető igazgatója, mint a gazdasági társaság egyik vezető tisztségviselője és vezető állású munkavállalója másfél milliárd forintot meghaladó kártérítési felelősségének megállapítását kérte arra hivatkozva, hogy a perbeli időszakban indokolatlanul, a szükségleteket jelentősen meghaladó, nagy mennyiségű acélhulladékot szerzett be olyan időszakban, amikor az acélhulladék ára kiemelkedően magas, illetve lényegesen magasabb volt, mint az azt követő időszakban.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság 1 521 276 526 forint kártérítésben és annak törvényes kamataiban marasztalta az alperest.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.

A Kúria a különösen nehéznek minősülő és elvi jelentőségű ügyben a rendelkezésre álló nagy mennyiségű iratanyag alapján nagyobb részt az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával értett egyet, és a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezve, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az alperes mint vezető állású munkavállaló kártérítési felelősségét 1 296 002 820 forintban és annak törvényes kamataiban állapította meg.

A felperes munkáltató felülvizsgálati kérelmében megalapozottan kifogásolta, hogy a törvényszék tévedett annak megítélésekor, miszerint hogy a keresete alapján mit kellett az ügyvezető alperes károkozó magatartása alatt érteni. Azok a körülmények ugyanis, melyeket az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során részletesen feltárt, nem új károkozó magatartások, hanem a hulladékbeszerzés volumene, mint az alperes perbeli időszakban vizsgálandó magatartása volt. Az ügyvezető üzleti döntése indokainak feltárására az alperes által hivatkozottak alapján került sor a kártérítési felelőssége alóli kimentés körében. A perbeli időszakban a hulladék beszerzés nem vitatott volumenéhez kapcsolódó költségek és súlyos következmények azért következtek be, mert az alperes a munkaviszonya megszüntetéséig, mint a felperes intézkedésre jogosult és kötelezett első számú vezetője a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, a körülmények kedvezőtlen alakulását figyelmen kívül hagyva nem intézkedett.

Az előbbiekre tekintettel súlyosan tévedett a másodfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a felperes által megjelölt tényállás alapján nem bizonyított a kár és minden alapot nélkülöző az is, hogy az elsőfokú bíróság által a rendelkezésre álló bizonyítékok, köztük az igazságügyi könyvszakértő és acélipari szakértő szakvéleményei alapján helyesen feltárt, az adott sajátos szakmai megállapításokon alapuló tényállást nem tekintette teljes körben irányadónak.

A Kúria a perbeli igen nagy terjedelmű bizonyíték alapján bizonyítottnak találta, hogy az alperes ügyvezetői magatartásával okozati összefüggésben a felperes gazdasági társaságot kár érte, míg az alperes kártérítési felelősségének fennállása körében a perben irányadó, a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 192/A § (1) bekezdése, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 30. § (2) bekezdése, valamint a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 339. § (1) bekezdése alapján határozott.

A gazdasági társaságnál munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható gondosságot akkor tanúsítja, ha a társaság által kötendő szerződés (a perbeli esetben alapanyag megrendelés) valamennyi gazdálkodási szempontú lényeges feltételét igyekszik megismerni és feltárni, melyre az alperes részéről a feltárt bizonyítékok szerint nem került sor, ezért a bizonyított jelentős kárért teles – vezetői – felelősséggel tartozik.