Letiltás: miből lehet és kell levonni a gyermektartásdíjat?

Megosztás Tetszik

Az üzemanyag-megtakarítás letiltás (gyerektartás) alapját képezi-e? – merült fel olvasói kérdésként. Ennek kapcsán cikkünkben ismertetjük a Legfelsőbb Bíróság (a Kúria elődje) vonatkozó döntését, mely szerint a munkavállaló részére kifizetett juttatás jogcímét illetően nem a juttatás elnevezésének, hanem a rendeltetésének van elsősorban jelentősége.

Olvasónk a kérdésében megfogalmazottak szerint úgy vélekedett, hogy mivel az 1994. évi LIII. törvény nem nevesíti az üzemanyag-megtakarítás címén fizetett összeget, mint levonásmentes jövedelmet (74. §), így az letiltás alapját képezi. Ha a juttatás adómentes, akkor az ezen jogcímen kifizetett összeg az alapja a letiltásnak, ha adóköteles, akkor pedig a 61. paragrafus (1) bekezdése szerint fennmaradó rész.

Részben a kérdésben ismertetett logikával egyezően a Kúria már több döntésében rámutatott arra, hogy a munkavállaló részére kifizetett juttatás jogcímét illetően nem a juttatás elnevezésének, hanem a rendeltetésének van elsősorban jelentősége.

Ezért, bár a költségtérítésként kapott összeg nem vehető munkabérként figyelembe, ha az e címen feltüntetett és kifizetett összegről megállapítható, hogy annak rendeltetése nem a felmerült költségek megtérítése, hanem az a munkaviszonyon alapuló személyes közreműködést, a végzett munka anyagi elismerését szolgálja, ténylegesen a munkabérrel vonható egy kategóriába (BH 1993/12/772., EBH 1999/1/54.).

Ezzel egyezően a 1214/2005. számú polgári elvi határozat szerint a végzett munka anyagi elismerését szolgáló rendszeres személyi juttatás a gyermektartásdíj alapjához tartozik akkor is, ha a munkáltató azt költségtérítésnek tünteti fel.

Érdekességként felidézzük a Kúria elődje, a Legfelsőbb Bíróság vonatkozó ítéletét (Legf. Bír. Pfv. II. 21.694/2004. sz.):

A felperes és az első rendű alperes házasságát a bíróság felbontotta. A jóváhagyott egyezségben az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperesnél elhelyezett gyermeke tartására megfizeti a felperesnek minden hónap 15. napjáig előre esedékesen a bérköltség (alapbér, bérpótlék, kiegészítő fizetés, prémium, jutalom, 13. és további havi fizetés) illetőleg a rendszeres személyi juttatás (alapilletmény, illetménykiegészítés, illetménypótlék, egyéb kötelező pótlék, 13. havi illetmény stb.) címén juttatott összes járandósága 20 százalékát, de legalább 8600 forint alapösszeget, valamint a személyi jellegű egyéb kifizetésként, illetőleg nem rendszeres személyi juttatásként járó egyéb jövedelem (végkielégítés, betegszabadság idejére járó díjazás, túlóra, ügyeleti díj, távolléti díj stb.) 20 százalékát, annak esedékességekor. Alperes a vállalt tartásdíj-fizetési kötelezettségének előbb önkéntesen tett eleget, majd munkáltatói letiltás útján került sor a tartásdíj végrehajtására.

Alperes gépkocsivezetőként a második rendű alperesnél állt munkaviszonyban, ahol a keresetlevél benyújtását megelőző egy évben átlagosan havi 41 288 forint alapbérben és 1 302 740 forint havi rendszerességgel kifizetett, átlagosan havi 108 571 forint üzemanyag-megtakarításban részesült. Az utóbbi jogcímen kifizetett juttatásból a második rendű alperes a gyermektartásdíjat nem vonta le, és nem fizette meg a felperesnek.

Felperes a keresetében egyrészt az első rendű alperest terhelő gyermektartásdíj felemelését kérte, másrészt az első és a második rendű alperesek egyetemleges marasztalását az üzemanyag-megtakarítás címén kifizetett összeg után járó gyermektartásdíjban. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az első rendű alperes által fizetendő gyermektartásdíjat havi 15 ezer forint határozott összegre felemelte, rendelkezett a hátralék megfizetéséről. Egyúttal kötelezte az első és második számú alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek az addig eltelt időszakra visszemnőlegesen járó 195 658 forintot, annak kamataival együtt.

A bíróság ítéletének indokolásában – egyebek mellett – kifejtette, hogy a beszerzett jövedelemigazolások szerint az első rendű alperes havi rendszeres jövedelme alapbérből és üzemanyag-megtakarítás címén kifizetett juttatásból állt, ami az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. kormányrendelet 58. paragrafusának (2) bekezdése értelmében rendszeres személyi juttatásnak minősült, s mint ilyen – a 4/1987 IM-rendelet (a továbbiakban: Csjtr.) 10. paragrafusának (2) bekezdése értelmében a gyermektartásdíj alapjához tartozik. A levonni elmulasztott összegnek az erejéig a második rendű alperes a Vht. 79. paragrafusának (1) bekezdése alapján készfizető kezesként, az első rendű alperessel egyetemlegesen felel.

Az ítélet utóbbi rendelkezése ellen az első rendű alperes részletfizetésért, a második rendű alperes a vele szembeni kereseti kérelem elutasítása érdekében fellebbezett.

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit. Indokolásában a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. paragrafus (6) bekezdésének, valamint a Csjtr. 10. paragrafus (2) bekezdésének az elemzésével arra a következtetésre jutott, hogy az üzemanyag-megtakarítás az első rendű alperes részére a második rendű alperes, mint munkáltató saját elhatározása alapján teljesített személyi jellegű egyéb kifizetés volt, amely a bontóperben kötött egyezség alapján a tartásdíj alapjához tartozott, és ezért a második rendű alperest a gyermektartásdíj levonásának és kifizetésének kötelezettsége e jövedelem vonatkozásában is terhelte volna. Ennek elmulasztása miatt az elsőfokú ítéletnek a készfizető kezesi felelősségre alapított marasztaló rendelkezése helytálló.

A jogerős ítélet ellen a második rendű alperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Álláspontja szerint ellentmondás van az első- és a másodfokú bíróság ítélete között az üzemanyag-megtakarításnak a Csjtr. 10. paragrafusában felsorolt jövedelmek közé történő besorolásában. A 60/1992. kormányrendeletben meghatározott alapnorma figyelembevételével számított üzemanyag-megtakarítás nem sorolható a bérköltség fogalmához, nem minősül személyi jellegű egyéb kifizetésnek, illetve nem rendszeres személyi juttatásként járó jövedelemnek sem, hanem lényegében költségtérítés, amely a Csjtr. 10. paragrafusának (6) bekezdése értelmében nem számítható a gyermektartásdíj alapjához. Az üzemanyag-megtakarítás címén járó juttatáshoz a gépkocsivezető „megfelelő fegyelmezett és kiegyensúlyozott vezetés mellett és folyamatos karbantartással” juthat hozzá, ennek hiányában, túlfogyasztás esetén visszatérítési kötelezettséggel is számolnia kell. Ezen okokból azt személyijövedelemadó- és járulékfizetési kötelezettség sem terheli.

A második rendű alperes hivatkozott arra is, hogy munkáltatói készfizető kezesi felelőssége nem a bíróság által jóváhagyott egyezség, hanem a letiltó végzés alapján áll fenn, amely nem követi pontosan a jóváhagyott egyezség fogalomrendszerét, és az abban használt fogalmak közé („bérköltség”, „részesedési alap” stb.) az üzemanyag-megtakarítás nem helyezhető el. A jogerős ítélet ezért sérti a Ptk. 273. paragrafus (1) bekezdésének a kezesi felelősség terhesebbé válását tiltó szabályát is.

A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Álláspontja szerint az üzemanyag-megtakarítás – függetlenül attól, hogy a Csjtr. 10. paragrafus (2) bekezdésében felsorolt jövedelmek közül melyik kategóriába sorolható – havonta rendszeresen visszatérő juttatás volt, amit az első rendű alperes a munkaviszonyból eredő kötelezettségeinek teljesítéséért, és nem a munkavégzéssel összefüggésben felmerült költségeinek a fedezetére kapott, ezért a gyermektartásdíj alapjához tartozott.

Az első rendű alperes a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal értett egyet.

A Legfelsőbb Bíróság ítéletében kimondta, hogy a felülvizsgálati kérelem alaptalan, amit a következőkkel indokolt:

I. A Csjtr. 10. paragrafusának (2) bekezdése felsorolja azokat a bérköltség terhére, illetőleg rendszeres személyi juttatásként kifizetésre kerülő járandóságokat [a) pont], valamint a személyi jellegű egyéb kifizetésként, illetőleg nem rendszeres személyi juttatásként járó egyéb jövedelmeket [b) pont], amelyeket munkaviszonyban álló kötelezett esetén a gyermektartásdíj alapjaként elsősorban figyelembe kell venni, a (3) bekezdés pedig lehetővé teszi, hogy a tartásdíj megállapításánál a bíróság a gyermek szükségleteire tekintettel a más – munkaviszonyból, további munkaviszonyból, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból, illetőleg a nem munkaviszonyból származó – rendszeres jövedelmet is alapul vegye.

A jogszabályból egyértelműen kitűnik, hogy a számvitelről szóló, korábban hatályos 1991. évi XVIII. törvény 2. számú mellékletében foglalt jövedelemkategóriákat tartalmazó felsorolás nem teljes, a gyermek szükségleteinek kielégítése érdekében lényegében a kötelezett minden rendszeres és nem rendszeres jövedelme a gyermektartásdíj alapjául szolgálhat, kivéve a Csjtr. 10. paragrafus (6) bekezdésében felsorolt juttatásokat (költségtérítés, étkezési hozzájárulás, üdülési hozzájárulás, illetve a hasonló jellegű egyéb járandóság).

Azt, hogy mi minősül a tartásdíj alapjául szolgáló jövedelemnek és mi költségtérítésnek, nem az adó-, illetve társadalombiztosítási jogszabályok, vagy az államháztartás működési rendjéről szóló rendelet alapján kell eldönteni, mert azok a felek magánjogi jogviszonyában nem irányadók. A számvitelről szóló, a perbeli jogvita elbírálására irányadó 2000. évi C. törvény pedig a Csjtr.-ben a jövedelmeknek a korábbi számviteli törvény fogalomrendszere szerinti elhatárolásához szintén nem alkalmazható.

Az adott esetben – a felperes és az első rendű alperes között létrejött egyezség alapján – elsődlegesen abban kellett állást foglalni, hogy az első rendű alperes részére üzemanyag-megtakarításként kifizetett összeg – jellegénél fogva – a Csjtr. 10. paragrafus (2) bekezdésének a) és b) pontjában felsorolt jövedelmek valamelyikébe besorolható-e, vagy az a (6) bekezdésben foglalt, tartásdíj alapját nem képező juttatásnak minősül.

A per adataiból kitűnik, hogy az üzemanyag-megtakarítás címén fizetett összeget a második rendű alperes havi rendszerességgel juttatta az első rendű alperesnek, mégpedig a nettó munkabért lényegesen meghaladó (egyes hónapokban annak többszörösét kitevő) mértékben. A felülvizsgálati kérelemből is kitűnik, hogy ez a juttatás a gépkocsivezető által „megfelelő fegyelmezett és kiegyensúlyozott vezetés mellett és folyamatos karbantartással érhető el”, ami lényegében azt jelenti, hogy anyagi megtakarítás fejében járó, olyan többletjövedelemről van szó, amely a gondos, körültekintő munkavégzés eredménye. Az üzemanyag-megtakarítás rendeltetése tehát nem a költségek fedezete, hanem a jó munka teljesítményének az elismerése, ekként a Csjtr. 10. paragrafus (2) bekezdésének a) pontjában foglalt rendszeres személyi juttatásnak minősül.

II. Helyesen hivatkozik felülvizsgálati kérelmében a második rendű alperes arra, hogy a munkáltatónak a Vht. 79. paragrafus (1) bekezdésén alapuló készfizető kezesi felelőssége a letiltó végzés tartalmához igazodik. Az elsőfokú bíróság végzése azonban – bár az adós végrehajtás alá vonható jövedelmeit a Csjtr.-nek a 29/1997. IM-rendelettel történt módosítása előtti megszövegezése szerint tartalmazza – a munkáltatót arra hívja fel, hogy a gyermektartásdíjat „az adós munkabéréből, egyéb járandóságából” vonja le, és fizesse ki.

Ez a felhívás ugyan valóban nem teljes mértékben egyezik az egyezség szövegével, kétséget kizáróan tartalmazza azonban azt, hogy a levonásnak nem csupán a munkabér címén kifizetett összegből, hanem az első rendű alperes más pénzbeli járandóságaiból, így az üzemanyag-megtakarítás címén kapott juttatásból is meg kellett volna történnie.

Nem sértett tehát jogszabályt sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság, amikor az üzemanyag-megtakarításként az első rendű alperes számára a kérdéses időszakban kifizetett összeget a gyermektartásdíj alapjául szolgáló jövedelemnek tekintette, és a második rendű alperest készfizető kezesi felelőssége alapján [Ptk. 274. § (2) bekezdés] az első rendű alperessel egyetemlegesen marasztalta.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit – a fenti, indokolásbeli kiegészítéssel, illetőleg módosítással – hatályában fenntartotta.