Ilyen problémák merülhetnek fel a készenléti jellegű munkaköröknél

Megosztás Tetszik

A rugalmasan alakítható és bővíthető munkateher biztosítása, illetve a rendkívüli munkavégzésért járó bérpótlékok elkerülése érdekében számos munkáltató alkalmazza előszeretettel a készenléti jellegű munkakör kategóriáját, sok esetben a munkajogi feltételek hiányában. Ha az alkalmazás jogellenes, kellemetlen jogkövetkezménnyel kell számolni. Az alábbiakban a jogszerű alkalmazás feltételeit, illetve a jogellenesség jogkövetkezményeit mutatjuk be.

A munkáltató állapítja meg, de a felelősség is az övé

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 91. §-a alapján készenléti jellegű a munkakör, ha a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.

Az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétel feltétele jellemzően bírói mérlegeléssel (szakértő igénybevétele nélkül), az eset összes körülményének alapos, részletes vizsgálatát követően kerül megállapításra. Ennek során a munkavállalót a munkaköre ellátásakor érő fizikai és szellemi megterhelést kell figyelembe venni azzal, hogy csak az igénybevétel lényegesen alacsonyabb szintje mellett minősíthető a munkakör készenléti jellegűnek. Az általánost el nem érő igénybevétel így erre nem ad alapot [BH2021. 276., Mt. 91. § b) pont, 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 8. §, 54. §].

Fontos tehát, hogy nem a munkakör megnevezése (például személy- és vagyonőr), de nem is a felek megállapodása számít a munkavégzés minősítésénél.