Felmondtak a jogtanácsosnak. Rosszul tették

Megosztás Tetszik

Ha a felek nem az írásba foglalt munkaszerződésben rögzítik, de egyező akarattal szóban megállapodnak abban, hogy a munkavállaló a jogviszony fennállása alatt más cégnek meghatározott tevékenységet nem fejt ki a munkáltató által a munkaviszony megszüntetésekor fizetendő ellenérték fejében, úgy annak ellenére, hogy ez nem minősül versenytilalmi megállapodásnak, a munkáltatót a feltételek megvalósulása esetén fizetési kötelezettség terheli – mondta ki a Kúria.

A Kúria sajtóközleménye szerint az Mfv. I. 10.886/2016. számú ügy alperese, egy gazdasági társaság 2009 előtt kezdte meg a tevékenységét Magyarországon, amelynek során különböző jogi problémák merültek fel a működésével összefüggésben.

Az alperesnél munkaviszonyban álló M. G. meggyőzte az ázsiai ügyvezetőt, hogy jogtanácsosra van szükségük, és a feladatra a felperest ajánlotta.

2009 nyarán a felek megbeszélést tartottak, ahol a felperes és házastársa, valamint az ügyvezető és M. G. volt jelen. Ezen a megbeszélésen a munkaviszony főbb tételeit, a rendelkezésre állást, az ellátandó tevékenységet, illetve az ezért járó díjazást is megbeszélték.

Az alperes havi bruttó 95 000 forint fizetését vállalta a felperesnek, azzal, hogy melegétel-utalványt és üdülési csekket is biztosít a részére. Abban is megállapodtak, hogy a felperes jogtanácsosi tevékenységet a saját gazdasági társasága mellett kizárólag az alperesnél fejt ki a jövőben, valamint, hogy a jogviszony esetleges megszüntetése, annak munkáltató részéről való felmondása esetére egy havi bruttó bér 12-szerese illeti meg.

2009. augusztus 24-én szerződésmódosításra került sor, amikor a felek bruttó 250 000 forint bérben állapodtak meg. A megbeszélés tartalmához igazodóan a felperes és az alperes törvényes képviselője is tisztában volt azzal, hogy annak ellenére, hogy az egyhavi bér tizenkétszeresére vonatkozó kikötést a munkaszerződésben nem foglalják írásba, azt mindkét fél magára nézve kötelezőnek tekinti és így utóbb hivatkozni lehet rá.

A 2009. augusztus 1-jei időpontot követően a felperes teljeskörűen ellátta a jogtanácsosi teendőket. A 2009. augusztus 1-jét követő időben más gazdasági társaságok vezetőitől is kapott megkeresést, amit azzal utasította vissza, hogy az alperes ügyvezetőjével való megállapodás alapján máshol nem fejtheti ki ezen tevékenységét.

A felperest 2015 januárjában az alperes telephelyére hívták, ahol egy meghatalmazott személy fogadta. Közölte, hogy a továbbiakban a jogviszonyát felmondással megszüntetik. A felperes vitatta ezen személy képviseleti jogosultságát, illetve azt, hogy jogosult lenne ilyen nyilatkozat átadására, így az okiratok átvételét megtagadta, ezért a munkáltató a 2015. január 9-én kelt felmondást postázta a felperes részére.

A felperes a keresetében a jogviszony-megszüntetésre figyelemmel egy évi távolléti díja, összesen 3 000 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság igazolási kérelmet elutasító végzését megváltoztatta, a felperes igazolási kérelmének, valamint a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelemnek helyt adott, és elrendelte a korábbi tárgyalás megismétlését.

Az elsőfokú bíróság a korábbi tárgyalást 2016. január 27-én megismételte, és rendelkezett a korábbi ítélet teljes egészében való hatályon kívül helyezéséről. Helyt adott a felperes bizonyítási indítványának.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította.

A Kúria kimondta, hogy a felülvizsgálati kérelem megalapozott.

A felek írásban munkaszerződést kötöttek, amely ezen alperesi kötelezettségvállalást nem rögzíti, azonban annak nem volt akadálya, hogy közöttük a többletjuttatásról külön megállapodás jöjjön létre. Ez nem volt versenytilalmi megállapodásnak tekintendő [Mt. 3. § (5) bekezdés] annak céljára is figyelemmel, így az írásba foglalásra nem volt jogszabályi előírás. Ennek hiányában is az alperest fizetési kötelezettség terhelte az Mt. 23. §-a alapján, mivel a felperes bizonyította, hogy a felek a megállapodást magukra nézve kötelezőnek ismerték el annak ellenére, hogy ezt a munkaszerződésbe nem foglalták, eszerint jártak el, mivel a felperes más cég részére jogi tevékenységet nem fejtett ki a megállapodásnak megfelelően.

A felek közötti visszterhes, egyező akaratú megállapodás létrejöttét a felperes bizonyította, így joggal tarthatott igényt az alperes részéről 12 havi bére megtérítésére [Pp. 164. § (1) bekezdés].

Amennyiben a felek nem az írásba foglalt munkaszerződésben rögzítik, de egyező akarattal szóban megállapodnak abban, hogy a munkavállaló a jogviszony fennállása alatt más cégnek meghatározott, pl. jogi tevékenységet nem fejt ki a munkáltató által a munkaviszony megszüntetésekor fizetendő ellenérték fejében, úgy annak ellenére, hogy ez nem minősül versenytilalmi megállapodásnak, a munkáltatót a feltételek megvalósulása esetén fizetési kötelezettség terheli [Az ügyben irányadó 1992. évi XII. tv. 6. §; 3. § (5) bekezdés] – írja a kuria-birosag.hu.