Felmondás vagy közös megegyezés: mi előnyösebb a dolgozónak?

Megosztás Tetszik

A 35 éve a vállalatnál dolgozó munkavállaló azt kérdezte szakértőnktől, melyik esetben jár jobban: ha megvárja a munkáltató felmondását a csoportos létszámleépítés során, vagy ha közös megegyezéssel megállapodik munkáltatójával a munkaviszony megszüntetéséről. Dr. Hajdu-Dudás Mária ügyvéd válaszolt.

A kérdés konkrétan így szólt: a munkavállaló 35 éve a vállalat dolgozója, korkedvezmény igénybevételével nyugdíjba mehet, illetve nyugdíjszerű ellátásra jogosult. A munkáltatónál csoportos létszámleépítés folyik. Mi az előnyösebb a dolgozó szempontjából: közös megegyezés, végkielégítés – ezen opció esetén van-e felmondási idő –, illetve hagyjuk, hogy a dolgok menjenek a maguk útján: munkáltatói felmondás, három hónap felmondási idő, melyből másfél hónapig fel kell menteni a dolgozót a munkavégzés alól? A ledolgozandó idő rendben van, az érdekesség a felmentési időnél keletkezik, mert ez egy napidíjas munkakör, ahol mivel a "távolléti díjazásnak" nem része a napidíj, az az érdekes eset áll elő, hogy a nem ledolgozandó időre eső bér kevesebb, mint a reménybeli nyugdíj. Lehetséges, hogy a dolgozó nem kéri a nem ledolgozandó időre eső munkabért, hanem a munkaviszony megszüntetését kéri a ledolgozandó idő leteltével?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

A csoportos létszámcsökkentés mint felmondási ok a munkáltató működésével függ össze, melynek végrehajtása során az Mt. által meghatározott speciális szabályokat kell alkalmazni (létszám meghatározása, tárgyalás az üzemi tanáccsal, munkavállaló előzetes tájékoztatása stb.).

Amennyiben ezeket betartják, a jogellenes munkaviszony-megszüntetésnek csekély esélye van (a munkavállaló alapelvek sérelmére tud hivatkozni és őt terheli a bizonyítási kötelezettség), ellenkező esetben azonban alkalmazni kell annak jogkövetkezményeit.

A munkáltató a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntéséről az érintett munkavállalót a felmondás, illetve az azonnali hatályú felmondás közlése előtt szintén legalább 30 nappal írásban köteles tájékoztatni. A tájékoztatást az üzemi tanácsnak és az állami foglalkoztatási szervnek is meg kell küldeni.

Ilyenkor is érvényesül a felmondási tilalom és korlátozás. Ez utóbbi abban az esetben vehető figyelembe, ha az már a tájékoztatás közlésének időpontjában is fennállt, például állásfelajánlási kötelezettség a védett korban lévő munkavállaló részére.

A lényeg tehát, hogy a felmondás és az azonnali hatályú felmondás csak a fenti tájékoztatást követő 30 nap elteltével közölhető. Ez rendkívül lényeges, ugyanis ha a munkáltató ezt a kógens szabályt megszegi, a felmondása jogellenesnek minősül.

A felmondás indokolásában elegendő és ajánlott mindössze a csoportos létszámcsökkentés tényére hivatkozni. Ha a fenti szabályokat betartják, a munkavállaló egy esetleges munkajogi perben rendkívül nehéz helyzetbe kerül.

Utalni kívánok itt a 899/2003. számú munkaügyi elvi határozatra, mely szerint a munkáltató létszámcsökkentés esetén maga választhatja ki azt az alkalmazottját, akinek a jogviszonyát megszünteti, de ezen jogát jóhiszeműen és tisztességes módon köteles gyakorolni, kerülve a joggal való visszaélést.

Azaz a munkavállaló peres eljárás során nem vitathatja, hogy miért éppen az ő munkaviszonyát szüntette meg a munkáltató és miért nem a kollégája lett a kiválasztott.

A fentiek alapján a felmondást abban az esetben érdemes választani, ha a munkáltató jó eséllyel nem fog eleget tenni az előzetes tájékoztatási kötelezettségének, ekkor ugyanis van értelme bírósághoz fordulni.

Egyebekben csak akkor, ha a munkáltatót a kiválasztás során a megtorlás, bosszú stb. vezette: csak azért választotta ki az adott munkavállalót, mert sokszor volt keresőképtelen stb. Ezen állításokat azonban a munkavállalónak kellene bizonyítani, ami rendkívül nehéz.

Ha akként ismeri a munkáltatót, hogy körültekintő és gondos, és feltehetően betartja a fenti szabályokat, akkor megéri a közös megegyezést választani, főleg, ha többet is kínál annál, mint ami felmondás esetén járna.

A közös megegyezés tartalma a felek megállapodásán múlik: ez azt jelenti, hogy megállapodhatnak a munkáltatói felmondás esetén járó járandóságoknál magasabb mértékű kifizetésben, de az is a felekre van bízva, hogy ez hogyan, mikor kerül kifizetésre.

Közös megegyezés esetén a felmondási idő fogalmilag kizárt, tehát az nem jár a munkavállalónak, ugyanakkor tartalmában ugyanaz, ha abban állapodnak meg a felek, hogy a munkáltató mentesíti a munkavállalót a munkavégzés alól [Mt. 146. § (2) bekezdés]. Például: a munkáltatói felmondásnál összesen 9 havi juttatás (felmondási idő és végkielégítés) járna, ehhez képest a közös megegyezés elfogadása esetére a munkáltató 9 vagy akár 10, 11 stb. havi járandóságot ad akként, hogy a munkaviszony 9, 10 stb. hónappal később szűnik meg, és a munkavállalót a teljes tartamra, vagy például 7 hónapra mentesíti a munkavégzési kötelezettség alól. Ekkor a felek a számítás alapjául szolgáló havi összegben is szabadon állapodhatnak meg (például az lehet a távolléti díj, de lehet a napidíjjal növelt összeg is).

A munkavállaló kérheti azt is a közös megegyezés feltételeként, hogy a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség teljesítését követően szűnjön meg a munkaviszonya. Ha a munkaviszonyt felmondással szüntetnék meg, ez az igény akkor is előterjeszthető.

Mindkét esetben szükséges a munkáltató beleegyezése (ennek aligha lesz kizáró oka).