Családtag ingyenes munkája: hogyan, mikor lehet jogszerű?

Megosztás Tetszik

A családtag munkadíj nélküli, ingyenesen vállalt "beugró" munkáját ingyenes megbízási szerződéssel le lehet-e papírozni? – kérdezte olvasónk. Dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogi ügyvéd szakértőnk válaszolt.

OLVASÓNK KÉRDÉSE:

Egy kitelepülésen az egyéni vállalkozó a hozzátartozója volt az édesség árusítása során a kiszolgáló. A hozzátartozót nem efóval jelentették be aznapra, ingyenes megbízási szerződést írtak alá (Ptk 6:280 szerinti) annak ismeretében, hogy ez által ő ingyen dolgozó családtagként nem lesz biztosított. Ezt a megbízást ellenőrzéskor be is tudták mutatni. A kitelepülésen volt még egy kiszolgáló, aki nem minősül hozzátartozónak, így őt efóval bejelentették. Az ő vonatkozásában nem találtak kifogásolni valót az adóellenőrök, azonban a hozzátartozó bejelentésének hiányát kifogásolták. Erre hivatkozva jegyzőkönyvet nyitottak meg, a megbízott hozzátartozót nyilatkozattételre hívták fel, valamint tájékoztatták, hogy az egyéni vállalkozót is hamarosan ügyfélkapun keresztül nyilatkozattételre fogják felhívni. A megbízott együttműködött az adóellenőrökkel, így saját nyilatkozatát ő is megtette. A kérdés az lenne, hogy valóban nem elegendő a családtag munkadíj nélküli, ingyenesen vállalt "beugró" munkáját ingyenes megbízási szerződéssel lepapírozni? Vagy ennek szabályosságát épp a nyilatkozattétel alapján állapíthatják meg?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

A jogszerűség számos körülménytől függ. Valóban nem egyedi eset, hogy egy családtag (vagy barát, ismerős stb.) besegít az otthoni munkálatokba vagy a vállalkozásba. Amennyiben erre ellenszolgáltatás nélkül, önkéntesen és alkalomszerűen, kivételesen kerül sor, szívességi (kaláka) munkáról beszélünk, ahol a munkavégzés alapja a jóbaráti vagy családi kötelék. Amennyiben azonban a munkavégzésre rendszeresen vagy díjazásért cserébe kerül sor, már nem beszélhetünk szívességről, ilyenkor munkaviszony jön létre, annak minden tartalmával, előírásaival együtt, beleértve a járulékfizetési kötelezettséget is. Abból kell kiindulni, ha valaki hosszabb időn át, heteken keresztül, hétköznapokon dolgozik valaki részére, nem életszerű, hogy azt ingyen, szívességből tenné. Az elvégzendő munka sürgőssége, rövid időtartama szintén nem alapozza meg a szívességi munka elfogadását.

A szívességi munka és a munkaviszony közötti különbséget kiválóan szemlélteti egy 2010. szeptember havi OMMF hírlevél. Eszerint a kaláka munkák alapvető jellemzői, hogy

– ellenérték nélkül, szívességi alapon, segítségképpen zajlanak, családi köteléken, rokoni, jószomszédi, baráti kapcsolatokon alapulnak,

– az ellátandó feladat folyamatossága, ismétlődő jellege, rendszeressége ezekre a munkavégzésekre nem jellemző, tipikusan egyszeri, alkalmi jellegű, néhány órás munkákról van szó,

– a felek munkaidőt, munkakört nem kötnek ki, a segédkezők bármikor elhagyhatják a helyszínt, pihenhetnek; érkezésük is belátásukra van bízva.

A hírlevél példaként említi kisebb közösségekben, főként mezőgazdasági, alkalmi jellegű idénymunkákat (pl. szüret), a családi házak építése során szükséges segédmunkálatokat, illetve a családi vállalkozás keretében folytatott kereskedelmi tevékenységet. Ezek a munkavégzések általában néhány órát, illetve 1-2 napot (tipikusan szombat-vasárnap) vesznek igénybe.

Mi minősül ellenértéknek? A pénzbeli kifizetés mellett a természetbeni (szociális) juttatás is ellenértéknek minősül, így pl. szállás, élelem, tűzifa, stb.  A nagyobb, előzetes megállapodás szerinti mennyiségű, a munkáért cserébe adott gyümölcs, alapanyag, építőanyag stb. is ellenértéknek minősül, mivel a munkát végző éppen ezért vállalja az adott tevékenység elvégzését. Nem felejtendő el, hogy szintén ellenértéknek minősül, ha tartozást dolgoznak le, mivel az elvégzett munkának pénzösszegben kifejezhető értéke van. Ugyanakkor nem munkabér, ha a jelenlévők olyan gesztus értékű viszonzást kapnak, amely nem áll arányban az elvégzett munkával, mindössze figyelmességnek tekinthet, így pl. meghívást kap egy finom ebédre, három hatalmas gombóc csoki fagyira, vagy kölcsönkapja a platós kocsiját a költözés lebonyolításához.

Hiába állapodnak meg abban a felek, hogy szívességi munkáról van szó, önmagában ez nem elegendő, a jogviszonyt ugyanis a tartalma szerint kell megítélni. Amennyiben az magán hordozza a munkaviszony jellemzőit, rendszeres fizetés ellenében és függőségi viszonyban (utasítás, irányítás mellett) történik, abban az esetben az foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak minősül még akkor is, ha közeli hozzátartozókról van szó. A kérdésnek azért van jelentősége, mert a hatóság jogosult az ellenőrzése során megállapított tényállás alapján a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti jogviszony, valamint a tényleges foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolat minősítésére. Így hiába állítják azt a felek, hogy az unokatestvér szívességből, ellenérték nélkül segített a boltban, ha a foglalkoztatás körülményei a munkaviszony sajátosságait mutatják. Ebben az esetben a felügyelő munkaviszonnyá minősíti a felek kapcsolatát és ennek megfelelően (feketemunka következményei) folytatja le az eljárást.

Ha a családtagunkkal, ismerősünkkel arra az elhatározásra jutunk, hogy a tevékenység ellátására ellenszolgáltatás nélkül kerül sor, de a szívességi munka a fentiek szerint nem lehetséges, a Ptk. 6:280. § szerinti ingyenes megbízási szerződés megkötésére is sor kerülhet. Ennek megfelelően ingyenes megbízási szerződés keretében foglalkoztatható a családtag bejelentési-, illetve járulékfizetési kötelezettség nélkül. Arra – és a kérdés szempontjából ennek van kiemelt jelentőége - kell ügyelni azonban, hogy valóban megbízási jogviszonyról legyen szó, és az nehogy a munkaviszony jegyeit viselje magán. A megbízás egy gondossági kötelem, ahol hiányzik a munkaviszonyra jellemző alá-fölérendeltségi viszony, a megbízott saját eszközeivel végzi a munkát, sőt, a teljesítéshez más személyt is igénybe vehet.

E körben meg kell vizsgálni a jogviszonyok szempontjait a maguk összességében, és majd ez alapján megítélni, hogy ténylegesen milyen jogviszonyról van szó.  Korábban egy irányelv (7001/2005. FMM–PM együttes irányelv) szabályozta az elhatárolás kérdését, elsődleges és másodlagos minősítő jegyeket meghatározva, mely annak ellenére, hogy hatályon kívül helyezésre került, a mai napig iránymutatóként szolgál. A szerződési szabadság elvéből adódóan ugyan a felek maguk dönthetik el, hogy egymással munkaviszonyt vagy megbízási jogviszony létesítenek, azonban a jogszabályok hatálya alól egyező akarattal sem vonhatják ki magukat, így figyelembe kell vegyék az alábbi sajátosságokat. A munkaviszonyra jellemző, hogy a munkavállaló munkavégzése munkabér ellenében történik, a munkakörbe tartozó feladatok elvégzésére irányul, a munkaszerződésben meghatározott helyen, előírt munkaidőben, személyesen, folyamatosan és rendszeresen, a munkáltató széles körű ellenőrzési joga mellett.

Míg a munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terheli, köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni, a munkaidő alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni. Mindez a polgári jog körébe tartozó munkavégzésre irányuló jogviszonyok vonatkozásában nem tekinthető meghatározó kötelezettségnek, nem önmagában a jelenlét, a munkavégzésre történő készen állás, hanem a gondos eljárás a fő és meghatározó kötelem. Munkaviszony esetén a munkavégzés időtartamát, a munkarendet, a munkaidő-beosztást - kollektív szerződés rendelkezése hiányában - az Mt. által szabályozott korlátok között a munkáltató határozza meg. Megbízási jogviszony esetében a feladat elvégzésének kizárólag a határidejét, vagy teljesítési részhatáridőket, illetve az ügy ellátásának időpontját állapítja meg a megbízó. A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a megbízott saját maga szervezi, maga határozza meg a feladat által megkívánt módon. Mindezt nem érinti az a körülmény, ha például a megbízási szerződés alapján ellátandó feladatot egy, a megbízó által meghatározott időpontban kell teljesíteni (pl. a színházi előadás kezdete, konferencia időpontja). A fentieket fogja tehát vizsgálni a hatóság is.