A dolgozók akarták megszüntetni munkaviszonyukat, munkaadójuk perelte őket

Megosztás Tetszik

Tartós külföldi kiküldetésben dolgozó munkavállalók előbb rendes, majd annak sikertelensége után rendkívüli felmondással akarták megszüntetni munkaviszonyukat. Munkaadójuk a felmondást több okból nem tartotta ezt jogszerűnek – az ügy a Kúrián kötött ki.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a I–V. r., és VIII. r. alperesek csőszerelő, a VI. és a IX. r. alperes hegesztő, a VII. r. alperes hegesztő-mérnök munkakörben állt az alperesnél munkaviszonyban. Munkavégzésük tartós kiküldetésben Németországban történt.
Valamennyi alperes rendelkezett a tartós kiküldetésre vonatkozó munkaszerződés-módosítással, amelyben annak várható lejárata is szerepelt – írja a Kúria közleménye.

Az alperesek 2008 júliusában rendes felmondással, illetve közös megegyezéssel kísérelték meg megszüntetni a munkaviszonyukat. A felperes válaszaiban hivatkozott arra, hogy az alperesek munkaviszonya határozott időtartamú, így annak megszüntetésére az adott alperes által választott mód nem jogszerű, és ragaszkodik a munkaszerződés szerinti (az alperesekkel közölt) ideig a munkaviszony fennmaradásához. Ezt követően az alperesek rendkívüli felmondással éltek. Mindegyikőjük azonos okokra hivatkozott: tudomásukra jutott, hogy a felperes a jelenlegi s-i munkavégzési helyén olyan német nyelvű munkaszerződés alapján foglalkoztatja őket, amely nem tőlük származik, tartalmában is eltér a magyar nyelven aláírt munkaszerződésektől, emiatt a felperessel szembeni bizalmuk teljes mértékben megrendült.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperesek jogellenesen szüntették meg a felperesnél fennállt munkaviszonyukat.

Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében helybenhagyta.

Az alperesek felülvizsgálati kérelme alapos – olvasható a Kúria tájékoztatójában. 

A perben elsődlegesen azt kellett vizsgálni, hogy az alperesek rendkívüli felmondásában megjelölt indok jogszerűen megalapozhatta-e a munkaviszony azonnali hatállyal történő megszüntetéséről szóló jognyilatkozataikat. Ezért a perben jogszerűen nem volt mellőzhető a rendkívüli felmondásban felhozott okok valóságának és a jognyilatkozatot megalapozó voltának a vizsgálata. Önmagában abból a körülményből, hogy az alperes munkavállalók közel egy időben, azonos szövegezéssel éltek rendkívüli felmondással, még nem következik annak jogellenessége, de erre megalapozott következtetés az előzmények ismeretében sem vonható le.

Az, hogy a VII. r. alperes kivételével az alperes munkavállalók részéről – különféle indokokkal – volt törekvés a rendkívüli felmondást megelőzően is a munkaviszony megszüntetésére, a per adatai alapján nem jelenti azt, hogy a rendkívüli felmondásuk – az abban foglalt indok vizsgálata nélkül – jogellenes.

Amennyiben a rendkívüli felmondásban foglalt indok jogszerű alapul szolgálhatott a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetéséhez, akkor annak nincs döntő jelentősége, hogy az alperesek hol és milyen bérezéssel helyezkedtek el azt követően. Abból ugyanis, hogy a munkavállalók különféle indokokkal a munkaviszonyt már a rendkívüli felmondást megelőzően is meg kívánták szüntetni, majd valamennyien ugyanazon munkáltatónál helyezkedtek el később, még nem következik a rendkívüli felmondás jogellenessége, az ebben foglalt indok alaptalansága.

Az eljáró bíróságok a bizonyítási teher szabályának helytelen alkalmazásával helytelenül vonták meg a bizonyítatlanság következményét az alperesek által felajánlott bizonyítás mellőzésével. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat meghozatalára utasította.