Mi vár a kapcsolt cégekre jövőre?

Megosztás Tetszik

2010. január 1-jétől a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a korábbi gyakorlatból közös nyilvántartást készítsen az adózó a kapcsolt vállalkozásaival kötött hatályos megállapodásaira vonatkozóan.

A vonatkozó rendelet elsődleges célja a 2006. június 27-én megszületett Európa Tanácsi állásfoglalás elemeinek beemelése a magyar jogrendszerbe, amely az
Európai Unióban található kapcsolt vállalkozások transzferárképzési dokumentációjára vonatkozó magatartási kódexen alapszik.

Önálló nyilvántartás

Az önálló nyilvántartás tartalmi elemeit a módosítás nem érinti jelentősen, ezek az alábbiak maradtak:

• az ügyletben résztvevő kapcsolt vállalkozások adatai;
• a szerződés tárgya, megkötésének, módosításának időpontja, illetve időbeli
hatálya;
• funkcionális analízis;
• az ügylet tárgya szempontjából figyelembe vehető piac meghatározása és
jellemzőinek bemutatása;
• a szokásos piaci ár megállapítására alkalmazandó módszer kiválasztásának
indokai;
• az összehasonlításhoz felhasznált adatok, a szükséges kiigazítás mértéke;
• a szokásos piaci ár mértéke;
• a nyilvántartás elkészítésének, módosításának időpontja;
• a vonatkozó bírósági, hatósági eljárások körülményeinek ismertetése.

Közös nyilvántartás

A közös nyilvántartás két elemből áll, az elsődleges elem a fődokumentáció, amely a vállalatcsoport valamennyi, az Európai Unió tagállamában illetőséggel
rendelkező tagjára vonatkozó közös információkat tartalmazza. A fődokumentáció legalább a következő tartalmi elemeket foglalja magában:

• a vállalkozás és az üzleti stratégia általános leírása;
• a vállalatcsoport szervezeti, működési szerkezetének bemutatása;
• az Európai Unión belüli csoporttagokkal tranzakciókat bonyolító kapcsolt
vállalkozások megnevezése;
• a vállalatcsoporton belüli ügyletek általános bemutatása;
• a végzett tevékenységek és a vállalatkockázatok vállalatcsoporton belüli
megoszlása;
• az immateriális javak, a kapott és fizetett jogdíjak bemutatása;
• a vállalatcsoport transzferár-képzési politikája;
• a költség-hozzájárulási megállapodások;
• a vonatkozó bírósági, hatósági eljárások körülményei;
• az elkészítés és a módosítás időpontja.

A közös nyilvántartás másik része a specifikus nyilvántartás(ok), mely(ek) az adózó és kapcsolt vállalkozása(i) szerződés(ei)t mutatja be, és legalább az alábbi
elemeket tartalmazza:

• a specifikus nyilvántartás elkészítésének és módosításának időpontja;
• az ellenőrzött ügyletben résztvevő kapcsolt vállalkozások adatai;
• az adózó vállalkozásának és üzleti stratégiájának általános leírása;
• a szerződés tárgya, a megkötésének, módosításának időpontját, illetve időbeli
hatálya, valamint az ügylet értéke;
• az összehasonlításhoz felhasznált adatok és az összehasonlító elemzése;
• a vállalatcsoport transzferárképzési politikája alkalmazásának bemutatása.

A jogalkotó a nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan lehetőséget ad arra, hogy a specifikus nyilvántartás bármely elemét az adózó átemelje a fődokumentációba,
azonban ez a tartalmi követelményeken nem változtat. Idegen nyelvű nyilvántartás készítésének lehetősége. Az adminisztrációs terhek csökkentését hivatott elősegíteni a rendelet 3. § (6), mely a dokumentációk elkészítését nem magyar nyelven is engedélyezi.

Ugyanakkor az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 95. § (2) bekezdésének értelmében az adózó kötelezhető arra, hogy a dokumentációt
magyar nyelven is bemutassa az adóhatóságnak. Egyszerűsített nyilvántartással kapcsolatos változások. További változás, hogy a 2010. január 1-jétől hatályos rendelet kiterjesztette az egyszerűsített nyilvántartások körét, amely így minden olyan tranzakcióra alkalmazható, amelynek összesített volumene a szerződéskötés időpontjától az adóév utolsó napjáig nem éri el az 50 millió forintot.