adozona.hu
Vámosi: jogbiztonságot adóügyekben!
//adozona.hu/archive/20090226_ado_apeh_per
Vámosi: jogbiztonságot adóügyekben!
Elő kellene írni az adóügyekben ítélkező bírák kinevezési feltételévé valamilyen képzésben való részvételt, ez lehetne adótanácsadói, adószakértői végzettség, avagy a bírói jogakadémia valamilyen akkreditált tanfolyama - mondja Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst&Young adószakértője. Az APEH egykori elnökhelyettese arra hívja fel a figyelmet, hogy az adózási kérdéseket érintő perek száma nő, az értékük pedig hatványozódik, miközben a teljesen eltérő bírói döntések születnek országszerte.
A gyakorlat – mint a demokrácia más intézményei is – döcögősen indult. Adószakember is kevés volt, adóhoz értő bíró pedig egy sem, esetleg néhány az országban. Meg is látszott ez a bírói ítélkezés minőségén. A helyes bírói gyakorlatnak pedig óriási szerepe van egy jogállamban. Kiszámítható, kikristályosodott ítéletek útmutatók lehetnek a jogalkalmazásnak, de a törvénykezést is befolyásolhatja. Az adóreform kezdeti időszakában ilyenről nem beszélhettünk. Az egyik megyében azonos tárgyban született ítéletnek pont az ellenkezőjét lehetett elérni a másik megyében - sőt, akár megyén belül is - az ítélkező személyek habitusától, felkészültségétől függően születtek egymásnak ellentmondó döntések.
A perek száma pedig folyamatosan nő, a pertárgyak értéke hatványozódik. 100 milliós, 1-2 milliárdos ügyekben dönthet úgy bíró, hogy szakmai felkészültsége hiányos. Még szerencse, hogy a jogorvoslatok elbírálása már minőségi. A Legfelsőbb Bíróság két olyan ítélkező tanácsot is működtet, ahol első rangú hozzáértés tapasztalható.
Az első fokú bíróságok adószakmai felkészültségének „szórása” persze érthető, objektív okai is vannak. A jogi egyetemet végzett fogalmazó három év gyakorlat és jogi szakvizsgát követően ítélkező bíróvá válik kevés élettapasztalattal és még kevesebb adószakmai múlttal. Könnyen becsúszhatnak téves döntések.
A boldog békeidők ebben a kérdésben is iránymutatók lehetnek. A magyar jogfejlődésben és igazságszolgáltatásban is kiemelkedő időszakban, 1890-ben hozták létre a közigazgatási bíróságokat. Jellemzően 3 évvel korábban alakultak meg a pénzügyi közigazgatási bíróságok, amelyek adóval is foglalkoztak. Hiába, a pénz mindent megelőz!
Pénzügyi közigazgatási bíróvá csak azt nevezhették ki, aki – a szokásos feltételek mellett – legalább 10 éves pénzügyigazgatási múlttal is rendelkezett. Egy ilyen személynek sokkal könnyebb átlátni a nagy gazdasági kérdések pénzügyi, adóügyi konzekvenciáit, mint egy majdnem friss diplomásnak. Jogászként magam is állíthatom, hogy a diploma és a szakvizsga megszerzése még korántsem elegendő – bár szükséges feltétel – az adószakmai felkészültséghez. A monarchiában nem véletlenül volt olyan társadalmi tekintélye egy bírónak, mint ma az Egyesült Államokban, s ami ma még sajnos nincs nálunk. (Ennek nyilván ezer másik oka is van, de most csak az adószakmai felkészültség oldaláról vizsgáljuk a kérdést.) Mellesleg a pénzügyi közigazgatási bíróságok kúriájának elnöke hivatalból felsőházi taggá vált!
Térjünk vissza a jelenbe. A bírói döntések tarka képe már korábban szemet szúrhatott másoknak is. 1996-ban az igazságügyi reformról szóló kormányhatározatban már önálló pontként szerepelt a közigazgatási bíróságon belül szervezendő adóbíróságok megalakítása. Ez szervezetileg nem, de személyileg elkülönült bírákat jelentett volna, akik speciális képzés után vállalkozhattak volna az ítészi szerepre. Az igazságügyi reform végrehajtásánál azonban ez a pont kimaradt. Kár.
Az összkép azért javult. Sokat számítottak a Legfelsőbb Bíróság iránymutató döntései, az e tárgyban született elvi, kollégiumi döntések, elvi állásfoglalások. A bíróságok személyi állományának megszilárdulása is a megfelelő gyakorlat kialakulásának irányába hat. Mindezek dacára az adóhatóság, ahol az ország különböző megyéiben született döntések összejönnek, valószínűleg tudna mesélni az azonos tárgyú, de eltérő bírói döntésű ügyek sokszínűségéről.
A megoldás kézenfekvő. Elő kellene írni az adóügyekben ítélkező bírák kinevezési feltételévé valamilyen képzésben való részvételt. Ez lehetne adótanácsadói, adószakértői végzettség, avagy a bírói jogakadémia valamilyen akkreditált tanfolyama, adójogi szakjogász másoddiploma stb. Esetleg egy – öt vagy tízéves – adóigazgatásban eltöltött idő sem lenne istentől elrugaszkodott. Egy biztos: az elkülönült adóbíróságok szakszerűsége csak javulna. Ez pedig mindannyiunk érdeke, hiszen évente mintegy másfél ezer ügy és sok milliárd forint sorsáról van szó, valamint egy fontos terület jogbiztonságáról.