adozona.hu
Vámosi: jogbiztonságot adóügyekben!
//adozona.hu/archive/20090226_ado_apeh_per
Vámosi: jogbiztonságot adóügyekben!
Elő kellene írni az adóügyekben ítélkező bírák kinevezési feltételévé valamilyen képzésben való részvételt, ez lehetne adótanácsadói, adószakértői végzettség, avagy a bírói jogakadémia valamilyen akkreditált tanfolyama - mondja Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst&Young adószakértője. Az APEH egykori elnökhelyettese arra hívja fel a figyelmet, hogy az adózási kérdéseket érintő perek száma nő, az értékük pedig hatványozódik, miközben a teljesen eltérő bírói döntések születnek országszerte.
A gyakorlat – mint a demokrácia más intézményei is – döcögősen indult. Adószakember is kevés volt, adóhoz értő bíró pedig egy sem, esetleg néhány az országban. Meg is látszott ez a bírói ítélkezés minőségén. A helyes bírói gyakorlatnak pedig óriási szerepe van egy jogállamban. Kiszámítható, kikristályosodott ítéletek útmutatók lehetnek a jogalkalmazásnak, de a törvénykezést is befolyásolhatja. Az adóreform kezdeti időszakában ilyenről nem beszélhettünk. Az egyik megyében azonos tárgyban született ítéletnek pont az ellenkezőjét lehetett elérni a másik megyében - sőt, akár megyén belül is - az ítélkező személyek habitusától, felkészültségétől függően születtek egymásnak ellentmondó döntések.
A perek száma pedig folyamatosan nő, a pertárgyak értéke hatványozódik. 100 milliós, 1-2 milliárdos ügyekben dönthet úgy bíró, hogy szakmai felkészültsége hiányos. Még szerencse, hogy a jogorvoslatok elbírálása már minőségi. A Legfelsőbb Bíróság két olyan ítélkező tanácsot is működtet, ahol első rangú hozzáértés tapasztalható.
Az első fokú bíróságok adószakmai felkészültségének „szórása” persze érthető, objektív okai is vannak. A jogi egyetemet végzett fogalmazó három év gyakorlat és jogi szakvizsgát követően ítélkező bíróvá válik kevés élettapasztalattal és még kevesebb adószakmai múlttal. Könnyen becsúszhatnak téves döntések.
A boldog békeidők ebben a kérdésben is iránymutatók lehetnek. A magyar jogfejlődésben és igazságszolgáltatásban is kiemelkedő időszakban, 1890-ben hozták létre a közigazgatási bíróságokat. Jellemzően 3 évvel korábban alakultak meg a pénzügyi közigazgatási bíróságok, amelyek adóval is foglalkoztak. Hiába, a pénz mindent megelőz!
Pénzügyi közigazgatási bíróvá csak azt nevezhették ki, aki – a szokásos feltételek mellett – legalább 10 éves pénzügyigazgatási múlttal is rendelkezett. Egy ilyen személynek sokkal könnyebb átlátni a nagy gazdasági kérdések pénzügyi, adóügyi konzekvenciáit, mint egy majdnem friss diplomásnak. Jogászként magam is állíthatom, hogy a diploma és a szakvizsga megszerzése még korántsem elegendő – bár szükséges feltétel – az adószakmai felkészültséghez. A monarchiában nem véletlenül volt olyan társadalmi tekintélye egy bírónak, mint ma az Egyesült Államokban, s ami ma még sajnos nincs nálunk. (Ennek nyilván ezer másik oka is van, de most csak az adószakmai felkészültség oldaláról vizsgáljuk a kérdést.) Mellesleg a pénzügyi közigazgatási bíróságok kúriájának elnöke hivatalból felsőházi taggá vált!
Térjünk vissza a jelenbe. A bírói döntések tarka képe már korábban szemet szúrhatott másoknak is. 1996-ban az igazságügyi reformról szóló kormányhatározatban már önálló pontként szerepelt a közigazgatási bíróságon belül szervezendő adóbíróságok megalakítása. Ez szervezetileg nem, de személyileg elkülönült bírákat jelentett volna, akik speciális képzés után vállalkozhattak volna az ítészi szerepre. Az igazságügyi reform végrehajtásánál azonban ez a pont kimaradt. Kár.
Az összkép azért javult. Sokat számítottak a Legfelsőbb Bíróság iránymutató döntései, az e tárgyban született elvi, kollégiumi döntések, elvi állásfoglalások. A bíróságok személyi állományának megszilárdulása is a megfelelő gyakorlat kialakulásának irányába hat. Mindezek dacára az adóhatóság, ahol az ország különböző megyéiben született döntések összejönnek, valószínűleg tudna mesélni az azonos tárgyú, de eltérő bírói döntésű ügyek sokszínűségéről.
A megoldás kézenfekvő. Elő kellene írni az adóügyekben ítélkező bírák kinevezési feltételévé valamilyen képzésben való részvételt. Ez lehetne adótanácsadói, adószakértői végzettség, avagy a bírói jogakadémia valamilyen akkreditált tanfolyama, adójogi szakjogász másoddiploma stb. Esetleg egy – öt vagy tízéves – adóigazgatásban eltöltött idő sem lenne istentől elrugaszkodott. Egy biztos: az elkülönült adóbíróságok szakszerűsége csak javulna. Ez pedig mindannyiunk érdeke, hiszen évente mintegy másfél ezer ügy és sok milliárd forint sorsáról van szó, valamint egy fontos terület jogbiztonságáról.
Ez engem is érdekel