Csapda lehet a fogyasztást terhelő adók növelése

Megosztás Tetszik

Az adórendszer átalakítása külső és belső kényszer által vezérelt változtatás, amely komoly, higgadt mérlegelést igényelne – mondta Pitti Zoltán közgazdász, a Corvinus Egyetem tudományos kutatója a Penta Unió Adóegyetemén tartott előadásában. Véleménye szerint az adóteher-mérséklés a gazdaság élénkülése helyett a mozgástér szűkülését fogja eredményezni, és a fogyasztást terhelő adók növelése is csapdahelyzetet teremthet.

A világgazdasági helyzet a pótlólagos erőforrásokért és a piacokért folytatott versenybenminden országot arra szorít , hogy igyekezzen tökéletesíteni a maga adórendszerét. Ebben Európának is részt kell vennie, ami az unió részéről erőteljesebb adóharmonizációt fog követelni. Magyarországnak az új adórendszer kialakításánál Pitti Zoltán szerint a nemzetközi trendeket sem szabad figyelmen kívül hagynia.

Az 1988-ban életbe lépett hazai adórendszer, az akkori reform egy felismerés alapján hozott döntés eredménye volt, míg a mostani a külső és belső kényszer által vezérelt változtatás – mondta Pitti Zoltán. Jelenleg két fronton, a tőkevonzás és a tőkemegtartás terén folyik a verseny: e kritériumok mérlegelésével kellene átalakítani a mi adórendszerünket is.

A közgazdász szerint az új, versenyképes adórendszer kialakításakor a szomszédos országokkal való összehasonlítás szükséges, de nem elégséges feltétel. Magyarország ugyanis az EU átlagához hasonló adóterhelést alkalmaz, viszont a velünk azonos utat bejárt országokhoz hasonlítva magasabb az adóterhelésünk. A kérdés tehát, hogy kihez akarjuk magunkat hasonlítani.

A mostanában oly sokszor előkerülő adócsökkentéssel kapcsolatban nagyon mértéktartó és óvatos mezsgyén lehet csak mozogni – figyelmeztetett. Jelenleg minden hetedik forintunk adósságtörlesztésre megy, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi adóteher mérséklésére rövid időn belül reálisan aligha lehet számítani. Ha ezt megtennénk, akkor az egészségügyre, az oktatásra, egyéb közszolgáltatásokra még a mainál is kevesebb jutna – magyarázta Pitti Zoltán.

Ugyanakkor egy figyelmeztető jelre is felhívta a figyelmet: az 1995 és 2005 között csatlakozott országokban (Finnországot kivéve) a GDP-arányos adóterhelés növekedett, aminek oka, hogy teljesíteniük kellett az EU-hozzájárulási kötelezettséget. Saját forrásaikat, az "önrészt" biztosítva maximálisan szerették volna lehívni a támogatásokat, emellett saját gazdaságfejlesztési programjukat is finanszírozni kívánták. Ezzel szemben a 2004-ben csatlakozott országokban az adócsökkentés lett a cél.

Az adóteher-mérséklés Pitti szerint a mozgástér szűkülését és nem a gazdaság élénkülését fogja szolgálni. Még ha sikerül is maximálisan lehívni az uniós pénzeket, a saját fejlesztési törekvéseink finanszírozása gondot okozhat – figyelmeztetett. Ez komoly, higgadt mérlegelést igényelne.

Magyarországon a munka adóterhelése a nemzetközi és az uniós átlaghoz viszonyítva is magas. Ehhez hasonlóan magas adók a fogyasztást terheli, ugyanakkor lényegesen alacsonyabb a tőke illetve a tőkejövedelmek adóztatása. Pitti szerint a fogyasztási adók növelése is csapdahelyzetet teremthet. Így ugyanis a hazai piacra termelő vállalatok kerülnének nehéz helyzetbe a fogyasztás várható visszaesése következtében. Ezért a szakember ennél a javaslatnál is óvatos mérlegelést javasolna. Szerinte az élőmunka terhét kell mérsékelni és racionálisabb tehereloszlást kialakítani, amihez viszont a vállalakozói szférában növekedési késztetésnek is meg kellene jelennie.

Az adórendszer modernizációjához az adóhatékonyság is szükségeltetik. Pitti Zoltán szerint ez egy új kihívás. Az elvileg teljesíthető és a ténylegesen teljesített adóbevételek arányát tekintve 2005-ben az áfánál 54 százalékos, a társasági adónál 51 százalékos, a társadalom-biztosításnál pedig 49 százalékos volt ez az arány. Ha ezen javítanának, akkor az adóteher eloszlása is egyenletesebb lehetne – állítja a közgazdász.