AÉM: az aszály elleni védekezés egyik kulcsa a talaj takarása és a víz megőrzése

Megosztás Tetszik

Ebben a rendkívüli helyzetben különösen felértékelődik a Közös Agrárpolitika (KAP) egyik rendelkezése, mely július 15. és szeptember 30. között előírja egy minimális talajborítás fenntartását a gazdálkodók számára, ezzel is elősegítve a talajnedvesség megőrzését és a mezőgazdasági termelés klímaváltozáshoz való alkalmazkodását – hívja fel a figyelmet az Agrár és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium (AÉM) kormany.hu oldalon közzétett közleményében.

A szaktárca tájékoztatása szerint a klímaváltozás hatásai egyre inkább ráirányítják a figyelmet arra, hogy a mezőgazdasági termelés hosszú távú fenntarthatóságának egyik alapfeltétele a talajok vízmegtartó képességének javítása és a rendelkezésre álló nedvesség megőrzése. A KAP feltételességi előírásai és a támogatható területek kibővítésének lehetőségei olyan tudatos gazdálkodási szemléletet kívánnak erősíteni, amely egyszerre szolgálja a természeti erőforrások védelmét és a gazdálkodók alkalmazkodóképességének növelését. A talajban és a tájban történő vízmegtartás ezért nem csupán szakpolitikai célkitűzés, hanem a gazdálkodók közvetlen érdeke is – írták.

A gazdálkodók ennek a kötelezettségnek többféle módon is eleget tehetnek: őszi vetésű növény elvetésével, másodvetés alkalmazásával, illetve a területen található növényzet vagy a betakarítást követően visszamaradó tarló megőrzésével. Az idei, rendkívül száraz időjárási körülmények között a tarló fenntartása különösen indokolt és előnyös megoldás lehet. Egy learatott repce- vagy kalászosgabona-tarlójának szeptember végéig történő megőrzése jelentős szerepet játszik a talajnedvesség megőrzésében. A talajfelszínt borító növényi maradványok csökkentik a párolgási veszteséget, mérsékelik a talaj felmelegedését, valamint kedvezőbb feltételeket teremtenek a talajélet számára – sorolták.

A jelenlegi csapadékhiányos időszakban különösen fontos szempont az is a tárca szerint, hogy a tarló megőrzése költséghatékony alternatívát jelenthet a másodvetéssel vagy a takarónövények telepítésével szemben. Az extrém száraz talajállapot miatt ugyanis számos térségben csekély az esélye annak, hogy az elvetett növények megfelelően kikeljenek és fejlődésnek induljanak.

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás új szemléletet kíván a mezőgazdaságtól. A betakarítást követően nem feltétlenül a "tiszta" és teljesen megművelt földterület jelenti a jó gazdálkodás mércéjét. Sokkal fontosabb, hogy a talajok képesek legyenek megőrizni a nedvességet, fenntartani az aktív talajéletet, és megfelelő mennyiségű vizet tudjanak tárolni a következő vegetációs időszakra.

A közlemény szerint a talaj takarása nemcsak támogatási kötelezettség, hanem a klímaváltozás okozta kihívásokkal szembeni eredményes gazdálkodás egyik legfontosabb eszköze is. Az AÉM számos eszközzel ösztönzi a gazdálkodókat, hogy az aszály elleni védekezésben minél szélesebb körben alkalmazzák a talajkímélő és vízmegőrző gazdálkodási gyakorlatokat is, ezek egyszerre szolgálják a termelés biztonságát, a természeti erőforrások védelmét és a magyar mezőgazdaság hosszú távú alkalmazkodóképességének erősítését – írták a közleményben.