Adócsökkentési lehetőségek és gátak

Megosztás Tetszik

Érdemes a magyar adózóknak is figyelemmel kísérni a nemzetközi adózásban megindult legújabb változásokat, hogy ne érjék őket kellemetlen meglepetések. A nemzetközi szervezetek és az általuk kiadott ajánlások, értelmezések nyomán a magyar adóhatóság ugyanis már javában készül a trendváltásra, melynek célja az úgynevezett “agresszív adótervezés” technikáinak a visszaszorítása. Ezek bár jogszerű lépésekből állnak, fő céljuk az adóterhek csökkentése.

2013 folyamán az OECD, a BEPS (Base Erosion and Profit Shifting) mozaikszóval fémjelzett munkája során áttekintette a multinacionális vállalatok által eddig alkalmazott, legelterjedtebb adótervezési technikákat. Ezek között azonosítottak olyanokat, amelyek a tételes rendelkezések szerint ugyan jogszerűek, de üzleti megalapozottságuk (az adókötelezettségek csökkentésétől eltekintve), ezáltal indíttatásuk vitatható. Így az említett megoldások morálisan megkérdőjelezhetők, veszélyeztetve ezzel az adórendszerek integritását is.

Az OECD munkája 2013 nyarán egy akciótervben csúcsosodott ki, melyben olyan rendelkezések és ajánlások kidolgozására vállaltak kötelezettséget, amelyek az agresszívnek minősített technikák felszámolását célozzák. Az OECD elszántságát mutatja, hogy az akciótervben foglaltak végrehajtására igen ambiciózus egy, illetve kétéves időtávokat határoztak meg. Bár múltbeli tapasztalatok alapján ez még nem garancia semmire, mégis úgy gondolom, hogy a kezdeményezés semmiképp nem minősíthető kizárólag a szakma számára érdekes elméleti fejtegetésnek. Különösen, hogy a G20 országok és az Európai Bizottság is beállt a kezdeményezés mögé, hiszen eltérő okokból ugyan, de a jelenlegi helyzetnek ők a legnagyobb vesztesei. Érdemes tehát az akciótervben foglalt irányokat, legalább nagyvonalakban megismerni.

Fontos, hogy a legtöbb várható rendelkezés, melynek kidolgozására az OECD kötelezettséget vállalt, általános jogelvi szinten már most is alkalmazandó a nemzetközi adójogban és Magyarországon is, így azoknak, akik átgondoltan terveztek, nem kell megijedni a változásoktól. Ugyanakkor egyrészről a hatóságok eddig engedékenyebbek voltak az érvényre juttatás terén, másrészt ezek a rendelkezések sokszor valóban kijátszhatóak, különösen, ha a tranzakciók, struktúrák átlépik a határokat, hiszen ilyenkor az egymástól függetlenül fellépő adóhatóságok nehezen vagy egyáltalán nem láthatják a teljes képet.

Kiemelt terület lesz az adóhatóságok nemzetközi együttműködésének és az automatikus információcserének a további elmélyítése. Ez érintheti az offshore társaságokat, de várhatók olyan módosítások is, melyek egyes tranzakciók, így a kamatfizetések vagy az osztalékbevételek belföldi adózását a külföldi adójogi megítéléshez kapcsolják majd. Mindezt azzal a céllal, hogy elkerülhetők legyenek azok a megoldások, melyekkel egyetlen államban sem kell adót fizetni, mert például az egyik ország ugyanazt a kifizetést az adóból ’leírható’ ráfordításnak, például kamatnak, míg a másik adómentes osztalékbevételnek tekinti.

Várhatóan az eddigieknél is jobban fókuszba kerül az ügyletek valós gazdasági tartalmának és céljának az ellenőrzése, kiszűrendő azokat a tranzakciókat, melyek egyetlen vagy fő célja az adóterhek csökkentése. A magyar adózókat leginkább talán a cégátalakulásokkal - összeolvadásokkal, kiválásokkal - elért veszteség- vagy költségtranszferek, az úgynevezett ’debt push down’, a külföldi forrásadók minimalizálására a cégcsoportba iktatott speciális jogállású társaságok, vagy a külföldön létrehozott telephelyek tekintetében kell óvatosságra inteni. Utóbbiak esetében egyre inkább megfigyelhető a hatóság azon törekvése, hogy ellenőrizze a telephelyet megalapozó külföldi tevékenységek meglétét, ami érthető, hiszen a hatályos szabályok alapján, a külföldi telephelyek nyeresége általában mentesül a magyar adózás alól.

Az adóegyezmények terén is várhatók változások, hiszen egyre nagyobb hangsúly helyeződik a kettős adóztatást kizáró egyezmények alkalmazási gyakorlatára is. Míg a múltban mindenek felett állt a kettős adóztatás lehetőségének a kizárása, az utóbbi időben ezzel egyenértékű prioritássá vált az úgynevezett kettős nem adóztatás megakadályozása is. Ennek keretében egyre inkább várható, hogy olyan egyezmények születnek majd, amelyek csak akkor teszik kötelezővé az egyik állam számára a kedvezmény megadását, ha a másik állam adóztat.

Összességében ez üdvözlendő célkitűzés, hiszen az egyezményekkel való visszaélést gátolja. Ugyanakkor óvatosan is kell bánni vele, nehogy sérüljön a szerződő államok adószuverenitása (különösen, hogy ha ezt OECD szinten kívánják rendezni), hiszen ez messzire vezet és fontos gazdaságpolitikai eszköztől foszthat meg. Ne felejtsük, hogy az gazdaságpolitikai döntés kérdése, hogy egy állam kíván-e élni az adóztatási jogával vagy sem, különösen, ha kevésbé fejlett országról van szó.

A transzferárazás területén is várható változás. Alapelv, hogy azon az áron kell cégcsoporton belül a tranzakciókat lebonyolítani, amely megfelel a független felek között hasonló ügyleteknél alkalmazott árnak. Ez főszabályként továbbra sem lesz másképp, de felmerült, hogy a korábban az árak meghatározásánál a kockázatokra helyezett hangsúly (nagyobb kockázat magasabb ár), félrevezető lehet, sőt visszaélésekre adhat okot, amennyiben nem tükrözi a mögöttes üzleti folyamatokat.

Tipikus példa lehet erre az az adótervezési technika, amikor cégcsoportok felső vezetésüket és a cégcsoport egyes tagjai által viselt kockázatokat a vonatkozó szerződések módosításával alacsony adókulcsú vagy jelentős adókedvezményeket kínáló országokba, így például Svájcba helyezték, ezzel erodálva a termelés vagy a termékdisztribúció helye szerinti országban az adóalapot. Hasonlóan kényes, sok kérdést felvető és így a visszaélések lehetőségét megteremtő terület a vagyoni értékű jogok (márkanevek, know-how-k, szerzői jogok) árazásának kérdése, amelyben rejlő – a hatályos szabályok szerint egyébként legális – lehetőségeket kihasználva PR szempontból több multinacionális vállalkozás is bajba került az utóbbi időben.

Mindezt felismerve, egyrészt a visszaélések lehetőségének szűkítése, másrészt a vállalkozások által is igényelt jogbiztonság megteremtése érdekében, várhatóan ez a terület is finomhangolásra kerül. Hogy mi lesz a javaslat még nem tudható, ezért ezen a téren azt gondolom érdemes kivárni.

Ahogy a múltban, a jövőben is lesz adótervezés, hiszen az része a racionális gazdasági működésnek. Mindössze egy trendváltásról beszélhetünk, amelyre többször volt már példa. Véleményem szerint az a fontos, hogy a vállalkozások úgy optimalizálják adókötelezettségeiket, hogy az a működési hatékonyságukat segítse, de ne veszélyeztesse a versenyt vagy az adórendszerek integritását.
A témáról ITT olvashat még.