További témák
hourglass_empty Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Egyéni vállalkozó üzemanyag-elszámolása

  • adozona.hu

Elszámolhatja-e költségként az üzemanyagot és visszaigényelheti-e a gázolaj áfáját a vállalkozó, ha magáncélra is használja a lízingelt autót? – kérdezte az Adózóna olvasója. Juhász Tibor okleveles nemzetközi és ellenőrzési adószakértő válaszolt

A kérdés konkrétan így szólt: "Egy egyéni vállalkozó nyíltvégű pénzügyi lízingszerződés keretében személyautót lízingel. Magáncélra is használja, a cégautóadót megfizeti. A tankolásokról számlát kér. Kérdésem az, hogy a számlákon lévő gázolaj áfáját jogosult-e visszaigényelni, illetve az üzemanyagot költségként elszámolni, és hogy kötelezett-e útnyilvántartás vezetésére a vállalkozó?"

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

Egyéni vállalkozók járműveivel kapcsolatos költségek elszámolása tekintetében a részletes útnyilvántartás szolgál a költségelszámolás alapjául azzal, hogy abba csak a hivatali célból megtett utakat kell beírni.

Költség kizárólag az egyéni vállalkozói tevékenységgel összefüggő üzleti célból megtett utak alapulvételével számolható el.

Amennyiben az egyéni vállalkozó bevételnek nem számító költségtérítést kapott kiküldetési rendelvénnyel más jogviszonya alapján, akkor az útnyilvántartásába a kiküldetési rendelvénnyel megtett utakat nem kell beírnia, és ha a fenntartási költségeit a hivatali és az üzleti célból megtett utak arányában kívánja elszámolni, akkor a rendelvénnyel megtett útszakaszt a magáncélból megtett utaknál kell figyelembe vennie az arányosításnál.

A kizárólag üzleti célt szolgáló járművek esetében – a személygépkocsi kivételével – az Szja tv. 11. sz. mellékletének II. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazható a beszerzési ár költségek közötti elszámolására.

A személygépkocsi-bérbeadó vagy személyszállító tevékenységet folytató egyéni vállalkozónál a tevékenység tárgyát, illetve eszközét képező személygépkocsi kizárólag üzleti célt szolgáló tárgyi eszköznek minősül, ha az egyéni vállalkozó azt más célra részben sem használja, és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az e tevékenységekhez használt személygépkocsi beszerzési ára értékcsökkenési leírás keretében elszámolható.

Minden más esetben a személygépkocsi beszerzési árának maradéktalan elszámolására nincs mód, az üzembe helyezés időpontjában érvényesíthető a bevétel 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka átalányamortizáció címén.

Személygépkocsi bérleti vagy lízing díja címén a költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg a bevétel 1 százalékát. Kivételt képeznek ez alól a személygépkocsi-bérbeadást vagy személyszállító tevékenységet szolgáló személygépkocsik, amelyek esetében a bérleti díj, illetőleg a vonatkozó rendelkezés szerint a lízing díja elszámolható.

Ettől függetlenül a bevételt csökkentő kedvezményeknél, a kisvállalkozói kedvezmények között vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló, kizárólag üzemi célú tárgyi eszköznek minősül a korábban még használatba nem vett személygépkocsi is, feltéve, hogy a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítése esetén az egyéni vállalkozó az adott személygépkocsi után az érvényesítést követő négy adóévben – legfeljebb azonban a Szja tv. 49/B § (14) bekezdés a), d) és e) pontjában szabályozott esetek bármelyikének bekövetkeztéig – cégautóadót fizet, ha a személygépkocsi-bérbeadó vagy személyszállító tevékenységet folytató egyéni vállalkozó tevékenységének tárgyát, illetve eszközét képezi, azt más célra részben sem használja, és ezt üzleti nyilvántartásai egyértelműen alátámasztják.

Az egyéni vállalkozónak is lehetősége van arra, hogy útnyilvántartás vezetése helyett – saját tulajdonú személygépkocsi használata címén, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától – havi 500 kilométernek megfelelő költséget számoljon el a személygépkocsi üzemi célú használata miatt. Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre – illetőleg az adóéven belül a tevékenység teljes időtartamára – lehet alkalmazni. Amennyiben az egyéni vállalkozó ezt a módszert választja, akkor az üzemanyagköltség a norma szerinti üzemanyag-mennyiség figyelembevételével a NAV által közzétett ár alapulvételével, a fenntartási költségek pedig kizárólag a kilométerenkénti 15 forint általános személygépkocsi-normaköltség alkalmazásával számolhatók el. A költség elszámolásának a napja ebben az esetben is az év mindazon hónapjának első napja, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozó 500 kilométer átalányt számolt el.

Az őstermelőkhöz hasonlóan az 500 kilométer költségátalányt választó egyéni vállalkozóknak sem kell cégautóadót fizetniük.

A gazdasági és magáncélra egyaránt használt személygépkocsi-bérbevételt terhelő, előzetesen felszámított áfa kezelésére vonatkozó, 2019. január 1-jétől hatályba lépő szabályok

Az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018. évi LXXXII. törvény 2019. január 1-jei hatályba lépéssel módosította az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényben (továbbiakban: Áfa tv.) a személygépkocsi (vtsz. 8703) bérbevételét terhelő előzetesen felszámított adó levonására vonatkozó rendelkezéseket [Áfa törvény 124. § (4) bekezdés, 125/A §, 325. §].

A módosított rendelkezések értelmében a gazdasági tevékenység érdekében (a továbbiakban: üzleti célú használat) és azon kívül (a továbbiakban: magáncélú használat) egyaránt használt személygépkocsi bérbevételét (ide értve a nyílt végű lízinget is) terhelő előzetesen felszámított adó 50 százaléka nem helyezhető levonásba a magáncélú használat miatt.

Személygépkocsi alatt az Áfa tv. alkalmazásában 2019. július 1-jéig a Kereskedelmi Vámtarifa 2002. július 31. napján hatályos, 2019. július 1-jétől pedig a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletének módosításáról szóló, 2017. október 12-i (EU) 2017/1925 bizottsági végrehajtási rendelet 2018. január 1-jei állapota szerint hatályos besorolás alapján a 8703 vámtarifaszám alá sorolt gépjárművet kell érteni.

Az Áfa tv. 259. § 4. pontja értelmében bérbevételnek minősül a bérleti szerződésen alapuló jogviszony mellett minden olyan egyéb jogviszony is, amelynek tartama alatt a jogosult az ellenérték egészét vagy túlnyomó részét a termék időleges használatáért téríti vagy téríteni köteles a kötelezettnek.

Az 50 százalékos levonási tilalmat az Áfa tv. 325. §-a (átmeneti rendelkezés) értelmében arra az előzetesen felszámított adóra kell először alkalmazni, amely a bérletért fizetendő ellenértéknek a 2018. december 31-ét követően kezdődő elszámolási időszakára vonatkozik, és amelynek kapcsán a levonási jog 2018. december 31-ét követően keletkezik.

Így például, ha személygépkocsi-bérbeadásról a felek 3 havonta számolnak el, az elszámolási időszak a naptári negyedév, és a számla kibocsátása, valamint a fizetés esedékessége a tárgynegyedévet megelőző hónap utolsó napja, akkor ez esetben – az Áfa tv. 58. §-ának rendelkezéseire figyelemmel – az 50 százalékos levonási tilalmat, a 2019. második negyedévről 2019. március 31-ig kibocsátott számla alapján megfizetett bérleti díj vonatkozásában kell először alkalmazni.

A példa szerinti esetben az átmeneti rendelkezés alapján az 50 százalékos levonási korlát azonban nem alkalmazandó a 2019. első negyedévére vonatkozóan 2018. december 31-ig kibocsátott számla alapján 2018. december 31-éig esedékes bérleti díjra. (Bár az elszámolás időszaka az utóbbi példa esetében is 2018. december 31-ét követően kezdődik, azonban a fizetendő adó megállapításának időpontja és ezáltal a levonási jog keletkezési időpontja nem 2018. december 31-ét követő időszakra esik.)

Az Áfa tv. 124. § (4) bekezdés b) pontjában foglalt 50 százalékos levonási tilalom alkalmazása során az adóalany – figyelemmel az Áfa tv. 120. §-ának szabályára – elsősorban azt köteles vizsgálni, hogy a személygépkocsi bérbevétele bármilyen mértékben szolgálja-e az adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységét. Amennyiben igen, akkor a továbbiakban az üzleti- és magáncélú használat egymáshoz viszonyított arányát már nem szükséges meghatározni, hanem – az adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységhez történő hasznosítás tényének megfelelő igazolása mellett – az adóalany (függetlenül az üzleti- és a magáncélú használat tényleges arányától) az Áfa tv. 124. § (4) bekezdés b) pontja szerinti 50 százalékos levonási tilalmat alkalmazza. A rendelkezés célja az adminisztrációs egyszerűsítés, mivel ez esetben az adóalany mentesül az alól, hogy tételesen nyilvántartsa az üzleti és a magáncélú használatot.

Az Áfa tv. 125/A §-a ugyanakkor lehetőséget biztosít arra, hogy az adóalany az üzleti és magáncélra egyaránt használt személygépkocsik bérbevétele esetében eltérjen az 50 százalékos levonási tilalomtól. Ez esetben – a 2019. január 1-je előtt hatályban lévő szabályokkal összhangban – az adóalanynak tételesen alátámasztva igazolnia kell az üzleti és magáncélú használat arányát, és a levonási jogát – az Áfa tv. 120. §-ában foglaltaknak megfelelően – az adóköteles gazdasági tevékenységéhez használt arányban gyakorolhatja.

Ha az adóalany több személygépkocsit is bérel, lehetősége van arra, hogy a magánhasználat meghatározására vonatkozó módszert (50%-os átalány vagy tételes nyilvántartás) személygépkocsinként alkalmazza. Amennyiben az adóalany egy bérleti szerződés keretében több személygépkocsit bérel, az alkalmazott módszer személygépkocsinként való meghatározásának feltétele, hogy a bérleti szerződés személygépkocsira lebontva tartalmazza a bérleti díjakat. A szabályozás alapján annak sincs akadálya, hogy az adóalany egy adott személygépkocsi tekintetében eltérő módszert alkalmazzon a magánhasználat arányának megállapítására vonatkozóan.

Abban az esetben, ha az adóalany gazdasági tevékenysége keretében egyaránt végez adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító tevékenységet, az üzleti és magáncélra egyaránt használt személygépkocsi bérbevételét terhelő előzetesen felszámított adó levonható arányát a következőképpen kell megállapítani. Először meg kell határozni az üzleti és a magáncélú használat arányát, mely történhet az 50 százalékos levonási tilalom alkalmazásával, vagy – amennyiben az adóalany ezt választotta – a tételesen alátámasztott üzleti és magáncélú használat arányának kimutatásával. Az így kapott, a magáncélú használat miatt levonási tilalom alá nem eső előzetesen felszámított áfa összegét kell az adólevonásra nem jogosító gazdasági tevékenység miatti arányosításba bevonni.

Kérdésként merül fel, hogyan alakul a személygépkocsi-bérletet terhelő, előzetesen felszámított adó levonása, ha az adóalany ellenérték fejében teszi lehetővé az általa bérelt személygépkocsi munkavállalói által történő saját célú használatát? Az Áfa tv. 125. § (1) bekezdés f) pontja értelmében a 124. §-tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható, ha a 124. § (4) bekezdésében felsorolt esetben a szolgáltatás igénybevétele fejében járó ellenérték legalább 50 százalékára igazoltan teljesül, hogy az a 15. § szerinti szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be. Ebből kifolyólag, ha az adóalany az 50 százalékos diktált hányadot alkalmazza (tételesen nem támasztja alá az üzleti és a magáncélú használatot), úgy az általa bérbevett személygépkocsi előzetesen felszámított áfáját abban az esetben helyezheti teljes mértékben levonásba (feltételezve, hogy az üzleti tevékenysége kizárólag adólevonásra jogosító tevékenység), ha az általa a személygépkocsi bérbeadója részére megtérített vagy megtérítendő ellenérték legalább 50 százalékát a munkavállalókkal megtérítteti (továbbszámlázza).

Amennyiben az adóalany tételes nyilvántartással alá tudja támasztani, hogy a bérelt személygépkocsit nem használták magáncélra (élt a 125/A § szerinti döntési lehetőségével), akkor az Áfa tv. 125. § (1) bekezdés f) pontjának alkalmazása nem merül fel, vagyis nem szükséges, hogy az adóalany a bérbevételt terhelő előzetesen felszámított adó teljes levonásához az általa a bérbeadó részére megtérített vagy megtérítendő ellenérték legalább 50 százalékát megtéríttesse a munkavállalóival. A munkavállalókkal megtérítendő ellenérték kapcsán azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy a munkáltató és a munkavállaló az Áfa tv. 259. §-a 13. pont d) alpontja értelmében nem független feleknek minősülnek, és a munkavállaló nem rendelkezik levonási joggal, így az Áfa tv. 67. § (1) bekezdés b) pontja értelmében adóalapnak a szokásos piaci árat kell tekinteni, amennyiben az ellenérték aránytalanul alacsony a szokásos piaci árhoz képest. [Pénzügyminisztérium Fogyasztási és Forgalmi Adók Főosztály PM/21484-1/2018.

A személygépkocsiba tankolt üzemanyagáfa levonását az Áfa tv .124. § (1) b tiltja.

Az előfizetéssel elérhető tartalmak között további cikkeket olvashat a témáról.

Válasszon csomagajánlataink közül:

Ha előfizetőnk, lépjen be!

Hozzászólások (0)

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!




TÖBB MINT TÖRVÉNYTÁR!
Ezért érdemes előfizetni!

Kérdések és válaszok

Passzív hallgatói jogviszony

Széles Imre

tb-szakértő

Kivás cég egyszerűsített hipa-alapja

Pölöskei Pálné

adószakértő

Munkáltatói lakáscélú támogatás II.

Surányi Imréné

okleveles közgazda

2019 augusztus
H K Sze Cs P Sz V
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1
hirdetés
FONTOS JOGSZABÁLYOK
  1. KATA és KIVA 2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról
  2. Art. 2003. évi . XCII. törvény
  3. Áfa 2007. évi CXXVII. törvény
  4. Áht. 1992. évi XXXVIII. törvény
  5. EHO tv. 1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról
  6. Ekho tv. 2005. évi CXX. törvény az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról
  7. EVA tv. 2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról
  8. Helyi adó tv. 1990. évi C. törvény a helyi adókról
  9. Itv. 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről
  10. Jöt. 2003. évi CXXVII. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól
  11. Rega. tv. 2003. évi CX. törvény a regisztrációs adóról
  12. Szakhoz. tv. 2003. évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról
  13. Számv. tv. 2000. évi C. törvény a számvitelről
  14. Szja 1995. évi CXVII. törvény
  15. Szlarend 24/1995 PM rendelet
  16. Tao tv. 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
  17. Tbj. 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről
  18. Tbj. vhr. 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról
  19. Tny. 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról
  20. Tny. vhr. 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X