Szerződések érvénytelenségének megállapításáról döntött a Kúria

Megosztás Tetszik

A felperes cég a működéséhez szükséges berendezéseket – áron alul – eladta egy vele azonos tulajdonosi kör tulajdonában álló másik cégnek, az alperesnek, majd azokat visszabérelte tőle. Az adóhatóság feltárta a felek adóelkerülési szándékát és adókülönbözet, adóbírság és egyebek megfizetésére kötelezte a felperest.

Az ügyértéke folytán kiemelt jelentőségű perben a felperes egyebek mellett a szerződések érvénytelenségének megállapítását kérte. A felülvizsgálati eljárás tárgyát már csak az adásvételi és a bérleti szerződések jó erkölcsbe ütközése képezte a Pfv.VI.20.670/2019. számú egyedi ügyben; a Kúria e tekintetben hatályában fenntartotta a másodfokú bíróság keresetet elutasító részítéletét.

Határozatában kifejtette, hogy az olyan tartalmú szerződések, mint amelyeket a felek a perbeli esetben kötöttek, a gazdasági életben általánosan elfogadottnak tekinthetők. (Ilyen jellegű például a lízing- vagy a visszlízingszerződés is.)

Önmagában az esetlegesen megállapítható feltűnő értékaránytalanság fennállása is csak a szerződések megtámadhatóságához, és nem a jó erkölcsbe ütközésük miatti semmisségük megállapításához vezethet.

A feleknek a szerződések megkötésével nem volt a hitelezők, tulajdonostársak vagy más, harmadik személyek megkárosítására, fedezet elvonására, vagyonkimentésre irányuló szándékuk, az adóelkerülési céljukat pedig nem tudták elérni.

A per megindításával a felperes nem szabadulhat a rossznak bizonyult döntésének következményei, és így az adóhatóság által rá kirótt fizetési kötelezettség alól, saját felróható magatartására ugyanis – az ügyben irányadó, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 4. paragrafusának (4) bekezdése szerint – előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat.