Megállapítható-e az adós fizetésképtelensége, ha a követelés bejelentése előtt már vitatta annak jogalapját? – Kúriai döntés

Megosztás Tetszik

Nem állapítható meg az adós fizetésképtelensége, ha a hitelező szerződésen alapuló követelésének bejelentése előtt már vitatta a követelés jogalapját. A fizetésképtelenség megállapításának elkerüléséhez nem szükséges, hogy a hitelező újabb intézkedései kapcsán az adós minden esetben megerősítse az egyszer már közölt és vissza nem vont álláspontját – mondta ki a Kúria.

A Kúria Gfv.III.30.258/2025/11. számú határozata a következőket tartalmazza:

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

A hitelező a felek kizárólagos forgalmazási szerződésének megszegésére alapítottan 2024. február 27-ei levelében 290 000 000 forint összegű royalty és árrés megfizetése iránti igényt jelentett be az adóssal szemben.

Az adós a 2024. március 25-ei, postai úton megküldött válaszlevelében a követelést visszautasította azzal, hogy a felek között nem jött létre kizárólagos forgalmazási szerződés. A hitelező ezt követően 2024. július 1-jén számlát állított ki a 2024. március 1-jén esedékes jogdíj és árrés címén fennálló követeléséről, összesen 255 000 000 forint tőkeösszegben, késedelmi kamattal együtt 261 375 000 forint összegben. A számla fejlécében az adós nevét és székhelyét, a kötelezett rovatban pedig az adós neve mellett a Kft.-t is feltüntette.

Az adós a követelést nem teljesítette, ezért a hitelező 2024. július 31-én írásban felszólította az adóst a vele szemben jogalap nélküli gazdagodás címén fennálló tartozás megfizetésére.

A hitelező kérelme és az adós ellenkérelme

A hitelező 2024. október 30-án az adós fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolása elrendelését kérte a felek között a d.® márka termékeinek kizárólagos forgalmazására létrejött keretmegállapodás megszegése miatt kártérítés címén fennálló 255 000 000 forint [105 000 000 forint elmaradt jogdíjból (royalty) és 150 000 000 forint elmaradt nyereségből álló] nem vitatott tartozás miatt.

Az adós a fizetésképtelenségi feltételek hiánya miatt az eljárás soron kívüli megszüntetését kérte.

Az első- és a másodfokú határozat

Az elsőfokú bíróság végzésével a felszámolási eljárást soron kívül megszüntette. A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését – az utóbb kijavított végzésével – helybenhagyta. A jogerős végzés indokolásában azt rögzítette, hogy fellebbezés hiányában nem bírálhatta felül az elsőfokú bíróság következtetését arra, hogy a kérelem alapját képező követelés szerződésen alapult. A konkrét esetben nem valósult meg a követelés nem vitatott jellege – az adós a kérelem alapját képező tartozást megállapíthatóan vitatta –, és nem teljesült az adós fizetési felszólításával kapcsolatos feltétel sem, mert a hitelező fizetési felhívása (számlája) és a fizetési felszólítása tartalmában nem felelt meg a törvényes követelményeknek, illetve mert nem állt összhangban magával a kérelemmel sem, ezáltal azt nem alapozta meg.

Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy jogalapjában a követelés a 2024. február 27-ei bejelentését követően, annak összegszerű közlése előtt is vitássá volt tehető, ennélfogva az adós első vitató nyilatkozata vitatottá tette a hitelező igényét. Az adósnak a vitatást nem kellett a számla kézbesítése után megismételnie.

A hitelező ellenkező érvelésével összefüggésben kitért arra is a jogerős végzés, hogy a 2024. február 27-ei, 2024. április 8-ai és április 11-ei levelekben foglaltakkal és az adós válaszleveleivel szemben iratellenesen állította a hitelező, hogy az adós az ügybeli követelést először magából a számlából ismerte meg, ezért fel sem merülhetett annak korábbi vitatása. Kiemelte továbbá, hogy a követelések nem vitatott jellegére vonatkozó szabályozás szerint is vitatható a tartozás már a számlában megjelölt teljesítési határidő lejárta előtt is. A vitatás szempontjából egyebekben a számla visszaküldésének elmaradása nem bír jelentőséggel: a számla visszaküldése önmagában nem, csak akkor értékelhető vitatásként, ha az adós írásban és indokait is megadva megtagadja a számla szerinti összeg teljesítését.

A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a fizetésképtelenség további feltételének hiányát illetően is: nevezetesen abban, hogy a számla és a fizetési felszólítás tartalmi hiányosságai miatt sem állapítható meg az adós fizetésképtelensége.

A fizetési felhívással szemben megfogalmazott minimális tartalmi követelmény a követelés ténybeli alapjának, jogcímének, összegének és teljesítési határidejének megjelölése. A hitelező kérelméhez csatolt számlát azért nem találta elfogadhatónak a másodfokú bíróság, mert – a kérelemben és fizetési felszólításban foglaltakkal szemben – két kötelezettet jelölt meg, ezáltal a hitelező kérelméhez kötötten nem volt megállapítható egyértelműen a követelés kötelezettje és a két kötelezett megjelölése miatt (közvetve ugyan, de) kérdésessé válhatott az adósra eső tartozás összege is. Az ítélőtábla ezzel kapcsolatosban utalt arra, hogy a hitelező korábbi számláinak csak annyiban volt jelentőségük, hogy a korábbi számlák a hitelező érvelését az angol nyelv következetes alkalmazásában támasztották alá, a kettős kötelezett megjelölését (mint bevett gyakorlatot) viszont nem. A fizetési felszólítás vonatkozásában egyetértett az ítélőtábla a törvényszékkel abban, hogy az nem állt összhangban a számla tartalmával, és rámutatott még arra is, hogy nem volt szinkronban magával a kérelemmel sem. Kiemelte, hogy a számla „jogdíjat” és „árrést”, továbbá 2024. július 10-ei esedékességet tüntetett fel, amivel szemben a fizetési felszólításban megjelölt jogcím jogalap nélküli gazdagodás volt, abban árrés egyáltalán nem, a „royalty” hivatkozás pedig úgy szerepelt, hogy nem tűnt ki, a fizetési felszólítás szerinti teljes összegre vagy egy részére vonatkozik. Eltért továbbá a fizetési felszólítás szerinti esedékesség (2024. július 1.) is a számla és a kérelem vonatkozó adatától. A fizetési felszólítás – a kérelemtől és a számlától eltérően – egy 2024. július 1-jén esedékessé vált jogalap nélküli gazdagodás címén fennálló tartozás megfizetésére hívta fel az adóst. A fizetési felszólítás ezért nem volt alkalmas a kérelem megalapozására; nem zárta le a vitatásra nyitva álló határidőt sem.

Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem

A hitelező felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és tartalma szerint az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával az adós fizetésképtelenségének megállapítását és a felszámolása elrendelését kérte. Az adós felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban fenntartására irányult.

A Kúria döntése és annak jogi indokai

A Kúria a jogerős végzést nem találta jogszabálysértőnek.

Bár a felülvizsgálati kérelem maga is utalt rá, de mivel több helyen mégis ellentétes tartalommal is érvelt, leszögezi a Kúria, hogy az adós fizetésképtelenségének megállapítására kezdeményezett eljárásban a bíróság – a szabályozás jellegéből, azaz a fizetésképtelenség megállapításának törvényi szabályaiból következően – nem folytat a kérelem alapját képező követelés megalapozottsága vonatkozásában érdemi vizsgálatot, hanem a fizetésképtelenség megállapításának törvényi feltételeit vizsgálja. Emiatt a felszámolási ügyekben eljáró bíróság nem foglal állást arról, hogy a hitelező pénzkövetelése jogalapjában, illetve összegszerűségében megalapozott-e (abban sem, hogy melyik kötelezettel szemben áll fenn), és abban sem, hogy megfelelő tartalommal és időben megtett vitató nyilatkozat érdemben helytálló-e, ténybeli és jogi hivatkozásait tekintve megalapozott-e. Ezek a kérdések a felek közötti jogvita érdemi, polgári perre tartozó kérdései.

Az eljárt bíróságok vizsgálták az adós fizetésképtelenségét – a hitelező kérelmének és az adós ellenkérelmének korlátai között – aszerint, hogy a hitelező által megjelölt és a másodfokú eljárásban már nem is vitás megállapodásból eredő tartozását vitatta-e az adós a vitatás végső határidején belül, azaz a hitelezőnek a kérelme alapjául így megjelölt 2024. július 31-ei fizetési felszólítása kézhezvételét megelőzően. 
A jogerős végzés indokolásából kitűnően a másodfokú bíróság a fizetésképtelenségi feltételek – helyesen értékelt – konjunktív természete mellett két jól elhatárolható okból is kizártnak tekintette az adós fizetésképtelenségét a hitelező kérelme alapján: egyrészt a hitelező kérelmében megjelölt tartozás megfelelő vitatása miatt, másfelől pedig – a számla, a kérelem és a fizetési felszólítás egymásnak való megfeleltetésével – a fizetési felszólítás tartalmi hiányosságára tekintettel, és mindkét vizsgálódási körben egymástól függetlenül (önállóan is) az adós fizetésképtelensége megállapíthatóságának az ügybeli hiányára következtetett.

A vitatás tartalmi értékelésével a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok megsértése nélkül jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az adós a 2024. március 25-ei nyilatkozatával érdemben teljes egészében kétségbe vonta a hitelező felé fennálló fizetési kötelezettségét, abból az okból, hogy nem jött létre a felek között a hitelező követelését (royalty, árrés) megalapozó kizárólagos forgalmazási szerződés.
A hitelező az adós által jogalapjában már visszautasított igényre hiába küld ezt követően az igénybejelentést tartalmazó fizetési felhívást (számlával vagy egyéb módon), majd fizetési felszólítást. Ha ugyanis az adós a tartozást a fizetési felhívásban szereplő esedékességet követő 20 napon belül nem egyenlíti ki és nem is vitatja, de a felszámolási eljárás során igazolja, hogy a követelés bejelentése előtt vitatta a követelés jogalapját, nem állapítható meg a fizetésképtelensége. A fizetésképtelenség elkerüléséhez az pedig nem szükséges, hogy a hitelező újabb intézkedései kapcsán az adós minden esetben megerősítse az egyszer már közölt és vissza nem vont álláspontját.
A hitelező felülvizsgálati érvelésével szemben az adós 2024. március 25-ei vitató nyilatkozata megállapíthatóan az ügybeli követelésre vonatkozott: az adós vitatását közvetlenül megelőzte a hitelező 2024. február 27-ei levele, melyre reflektálva hárította el az adós a hitelező által jelzett – a kérelem alapjául is megjelölt kizárólagos forgalmazási szerződés megszegése miatt követelt jogdíjból és árrésből álló – fizetési kötelezettségét. 
Helyesen következtetett a másodfokú bíróság a jogerős végzésben arra, hogy a követelést az adós a hitelező 2024. július 31-én kelt fizetési felszólítását megelőzően vitatta, amire tekintettel az adós felszámolása nem volt elrendelhető.

A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartotta – olvasható a Kúriai döntések 2026. évi 7. számában a kuria-birosag.hu-n.