Magyar és lengyel vétó: lehetséges forgatókönyvek a megoldásra

Megosztás Tetszik

Előretervezett „válságba” sodorta az EU-t a többéves keretköltségvetést és a helyreállítási alapot foglyul ejtő magyar és lengyel vétó. Politikusok és szakértők között azonnal megindult a vita arról, hogy milyen módon lehet menteni a menthetőt, illetve hatástalanítani a két ország blokkolását. Az alábbiakban bemutatunk néhány opciót, és azt is, hogy egyik vagy másik miért nem működőképes, olvasható a Bruxinfo oldalán.

Túlzás nélkül állítható, hogy nagy galibát okozott az MFF-ről kötött megállapodás és a helyreállítási alap végrehajtásához elengedhetetlen uniós jogszabály magyar és lengyel blokkolása. És bár egyes reakciók meglepődést árulnak el, miként arra Lucas Guttenberg, a Jacques Delors Európa intézet berlini irodájának helyettes igazgatója is rámutatott, csupán annyi történt, hogy egy július óta megoldatlan probléma előjött, és jobb híján most kell találni rá megoldást.

Az Európai Tanács júliusban a jogállami elvek és az uniós költségvetés összekapcsolásáról egy dodonai szöveg elfogadásával takarította el a következő hétéves keretköltségvetésről történő megállapodás útjából az utolsó akadályt. De, még meg sem száradt a tinta az egyezség alatt, a felek máris gyökeresen eltérően kezdték értelmezni a szöveget. Ahelyett, hogy újranyitotta volna a vitát, az EU soros német elnöksége először megpróbálta felvizezni a jogszabályt, majd az EP kemény ellenállásával szembesülve majdnem minden fronton engedett a képviselők hatékony jogállamisági feltételrendszer létrehozását célzó követeléseinek.

Az intézményekben és jónéhány tagállamban is az vált az uralkodó felfogássá, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök úgyis csak blöfföl, és különös tekintettel a járvány Magyarországot is erősen sújtó második hullámára, nem fog lemondani az EU által az ablakba kihelyezett tekintélyes mennyiségű pénzről.

Orbán néhány napja az EU három egymást követő soros elnökének, az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnökeinek írt levelében a vétóval való fenyegetés mellett lényegében politikai tárgyalást ajánlott. A levélre azonban sehonnan sem kapott érdemi választ, így a magyar (és a lengyel) blokkolás most tulajdonképpen a színfalak mögötti politikai alkudozás előtt nyitja meg az utat, amelyet az EU részéről Angela Merkel, Charles Michel és Ursula von der Leyen folytat majd Budapesttel és Varsóval. Mivel az állam- és kormányfők csütörtökön videókonferenciát tartanak (eredetileg a Covid–19-ről), így ez a kérdés is egészen biztosan napirendre kerül majd.

Johannes Hahn, az EU költségvetési biztosa hétfőn arra sürgette a tagállamokat, hogy sürgősen tegyék meg a szükséges lépéseket a teljes csomag véglegesítésére. „Ez nem ideológiákról szól, hanem az állampolgárok megsegítéséről a második világháború óta legsúlyosabb válságban” – fogalmazott a költségvetési biztos.

A parlamenti oldalon csak úgy záporoztak a kritikák, a Fidesz-KDNP-t is sorai között tudó (bár a tagságot egy ideje felfüggesztették) Európai Néppárt parlamenti frakciója feltűnően kemény bírálatot fogalmazott meg a magyar és a lengyel kormány címére, azzal vádolva a két kabinetet, hogy „fiktív problémát kreál”, amikor elutasítja a jogállamisági feltételrendszert.

„Annak, aki tiszteletben tartja a jogállamot, nincs semmi félnivalója a mechanizmustól. A magyar és a lengyel kormányoknak fel kell hagyniuk azzal, hogy fiktív ellentmondást kreáljanak önmaguk és a szerződéseink részét képező értékek között. Nincs ilyen ellentmondás. Az európaiaknak ebben a pillanatban egyetlen ellenségük van, és ez a koronavírus-járvány. És ők elvárják tőlünk a cselekvést” – szögezte le Manfred Weber, az EPP német keresztényszocialista frakcióvezetője. Hozzátette: „Ha Orbán Viktor és Jaroslaw Kaczynski meg akarja akadályozni ezeknek az alapoknak a felhasználását mindenki érdekében, akkor magyarázzák ezt el azoknak a munkavállalók, vállalkozók, polgármesterek, diákok, kutatók és gazdák millióinak, amelyek számítanak ezekre a támogatásokra”.

Hogyan tovább? A lehetséges forgatókönyvek

1. Érdemi vagy arcmentő engedmény Budapestnek és Varsónak

Tekintettel a jogállami fékről szóló rendelet kvázi elfogadására, nem tűnik reálisnak, hogy Merkelék bármilyen érdemi engedményt is tudnának tenni a két kormánynak. Annál is inkább, mert – ahogy ezt hétfőn az EP költségvetési szakbizottságában több képviselő is kategorikusan leszögezte –, az Európai Parlament nem menne bele a dosszié újranyitásába és a mechanizmus felvizezésébe, és ha ezt még is megtennék, kész lehet az egész MFF leszavazására.

Brüsszelben olyan értesülések is szárnyra kaptak (többek között Guy Verhofstadt is említést tett róla), hogy a magyar miniszterelnök informális politikai alkut kötne Merkellel és a Bizottság elnökével, hogy a 2022-es választások előtt semmiképpen se alkalmazzák a pénzek megvonására is alkalmas jogszabályt. Elemzők szerint ugyanakkor nehezen elképzelhető, hogy egy ilyet von der Leyen felelősséggel be tudna vállalni, ráadásul a magyar kormány bizalma is minimális Brüsszelben.

Egy olyan arcmentő pótmegoldásról is hallani, hogy az Európai Bizottság értelmező nyilatkozatot csatolna a jogszabályhoz. Több mint kérdéses, hogy a testület bármilyen garanciát tudna adni az objektivitás és pártatlanság megerősítésén túl Budapestnek és Varsónak.

Végül az sem kizárható, hogy a két ország a rájuk nehezedő nyomásra végül mégis beadja a derekát és félreáll a blokkolástól, és egyfajta B-tervként inkább a mechanizmus obstruálására koncentrálva a jövőben.

2. A „no deal” forgatókönyv

Ha a színfalak mögött folyó politikai tárgyalásokon nem sikerül olyan megoldást találni, ami feloldaná a blokkolást, akkor az EU-nak elvileg rendelkezésére állnak pótmegoldások.

Silvia Merler, a Bruegel intézet korábbi szakértője arra hívja fel a figyelmet, hogy ha a saját források rendszerét nem sikerülne egyhangúlag módosítani, akkor a jelenlegi (2014–2020 közötti) MFF lesz a kiindulópont, amely nem számol a legnagyobb, 672,5 milliárd eurós helyreállítási alappal (RRF). Ettől azonban a jogállami feltételrendszer még hatályba lép és alkalmazható lesz a magyar és a lengyel uniós pénzekre. Az RRF-et pedig a neves kutató szerint át lehetne emelni egy, az ESM-hez hasonló ad hoc kormányközi megállapodásba, kivéve azt az uniós büdzsé keretei közül. A magyarok és a lengyelek így nem tudnák elgáncsolni az RRF-et a többi ország számára, miközben ők egy centet sem kapnának belőle, miközben a jogállami feltételrendszer az MFF-en keresztül működésbe lépne.

„Tehát ez valóban a magyar és a lengyel blöff lehívásáról szól: a vétó nem hiteles, ha az EU fennmaradó része egyértelművé teszi, hogy az azonnali következő lépés az RRF kormányközi szerződéssé alakítása lesz” – írta twitter bejegyzésében Silvia Merler.

A kutató egyébként nem az első, aki ezt az alternatívát megemlíti, hiszen néhány hete éppen a magyar kormányfő vázolt fel egy hasonló elképzelést. Mivel azonban az MFF és a helyreállítási eszköz (Új generáció EU) egyetlen csomagot képez, ezért az MFF-et csak mint a jelenlegi folytatását (a 2020-as kiadási előirányzatok 2021-re való automatikus átvitelét) lehet értelmezni, ami senkinek sem jelentene ideális megoldást.

Egy másik neves EU-szakértő, Lucas Guttenberg, Berlinből ugyanakkor „borzalmas és egyáltalán nem szükséges" ötletnek tartja a helyreállítási eszköz EU-büdzséből történő kiszervezését. Mégpedig több okból is. Először is, egy ilyen megoldással az ESM-hez hasonló „zűrzavaros” helyzet állna elő, amelyben minden egyes átutalásról egyhangúlag kellene dönteniük a résztvevőknek. Azaz, éppen egy olyan helyzet állna elő, amelyet a nyáron nagy gonddal kikerültek.

Kettő: ha a kormányközi szerződés végrehajtására létrehozandó speciális pénzügyi eszköz adósságot bocsátana ki, az statisztikailag adósságként jelenne meg a tagállamok könyveiben. Vagyis éppen a helyreállítási eszköz legnagyobb vívmánya, az államadósságot nem gyarapító vissza nem térítendő támogatásokból nem lenne semmi.

De, egy ilyen megoldással az új eszköz politikai szempontból legelőremutatóbb eleme a „safe asset” is kiesne, miközben a kutató szerint bizonytalanság övezné azt, hogy kinek is kellene visszafizetni az adósságot. És végül, de nem utolsó sorban: „Ez egy EU-projekt. Nem szabadna alig néhány hónappal a Brexit után újrakezdeni a játékot a házon kívüli kiadási struktúrák létrehozásával csak azért, hogy egyesek a hazai közegüknek tetszelegjenek”.

Lucas Guttenberg arra hívja fel a figyelmet, hogy a jövő nyárig még éppen elég idő áll rendelkezésre a saját forrásokról szóló tanácsi határozat elfogadására és ratifikálására. A szakértő úgy véli, hogy a közhiedelemmel szemben nem csupán a csomag fő kedvezményezettjei veszítenek a vétóval, hanem azok az országok is (Hollandia, Svédország, Ausztria, Dánia és Németország), amelyek a következő MFF-ből nagy összegű költségvetési visszatérésre számíthatnak.