Legyen körültekintő, nézze meg a vásárolt élelmiszer származási helyét!

Megosztás Tetszik

A hatóság szakemberei a piacokat járva gyakran szembesülnek azzal, hogy a származási ország nincs kiírva (pedig minden esetben kötelező), és az esetek jelentős részében a kereskedő vagy a termelő nem is érti, miért kellene ezt megtennie. A késő őszi – kora téli időszakban különösen fontos ez, hiszen ilyenkor pl. paradicsomból magyar, török, spanyol, vagy akár olasz, holland származású termék egyszerre van jelen a piacon, a vásárló részéről pedig jogos igény, hogy eldönthesse, melyiket részesíti előnyben, olvasható a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) honlapján.

Szeptember végén a német hatóság határérték feletti növényvédőszer-maradékokat és az EU-ban betiltott növényvédőszerek maradékait találta egy hondurasi édesburgonya-szállítmányban. Néhány ládával Magyarországra is került az édesburgonyából, a terméket azonban már nem sikerült fellelni. Említhetnénk korábbi eseteket is pl. török paprikát vagy egyiptomi szamócát hasonló problémákkal. Mindez jól mutatja, nem mindegy, mit, mikor és milyen származásút vásárolunk, fogyasztunk.

A harmadik országokból származó tételek (itt főleg a fejlődő országokat kell érteni) általában nagyobb kockázatot jelentenek, mint a hazaiak vagy az EU-ból származók. Ennek sokszor az az oka, hogy a távoli termőhelyeken (Dél-Amerika, Ázsia vagy Afrika) az EU irányelveitől – a megelőzésre helyezve a hangsúlyt, a világ egyik legszigorúbb élelmiszerbiztonsági rendszerét működteti – merőben más termelési elveket alkalmaznak. A növényvédőszerek használatából adódó kockázatokat általában nem veszik figyelembe, mert a hangsúly az olcsó termelésen van. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden távoli országból származó termék rossz (pozitív példa lehetne akár az USA, a Dél-afrikai Köztársaság vagy Izrael), de mindenképpen afelé mutat, hogy érdemes vásárláskor a szűkebb vagy tágabb értelemben vett helyi, biztos forrásból származó termékeket keresni.

A piaci ellenőrzések rávilágítottak arra is, hogy a zöldség-gyümölcs forgalmazás körülményei a kispiaci szegmensben a hatóság által rendszeresen, már-már „agyonellenőrzött” helyeken jelentősen javult, ellenben ott, ahol kevésbé intenzív a hatósági jelenlét (pl. heti piacok), szinte semmit sem fejlődtek az elmúlt 3–4 évtizedben, mondhatni lesújtóan méltatlan körülmények között árusítanak zöldséget-gyümölcsöt. Olykor sérelmezik a kereskedők, hogy a hipermarketek és a diszkont láncok átvették a zöldség-gyümölcs forgalmazás nagyobb részét a piaci kiskereskedőktől, arról azonban nem esik szó, hogy a vásárlók jelentős része a jó minőség mellett igényesebb környezetre, vevőtájékoztatásra is vágyik, nem kizárólag az ár alapján dönti el, hol vásárol.

A kisebb piacoknak is igényesebb forgalmazási körülmények felé kellene mozdulniuk, hiszen a kereskedő érdeke a vevők megtartása, illetve újak odacsalogatása.
Természetesen nem lehet mindent jogszabályokkal előírni, de amire van előírás (pl. jelölési, nyomonkövetési szabályok), azt az ellenőrök számon kérik és az előírások megszegőivel szemben eljárást indítanak és bírságot szabnak ki.