adozona.hu
Így lehet elengedni a követeléseket kapcsolt vállalkozások között
//adozona.hu/altalanos/Igy_lehet_elengedni_a_koveteleseket_kapcsol_D7R13K
Így lehet elengedni a követeléseket kapcsolt vállalkozások között
A mérlegkészítés időszakában aktuális kérdés a követelések értékelése, esetleges elengedése. Az alábbiakban annak adójogi következményeit vizsgáljuk, ha a cég e nagyvonalú gesztust kapcsolt vállalkozásával szemben gyakorolja.
A társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao-tv.) alapján a behajthatatlannak nem minősülő elengedett követelés összege csak abban az esetben növeli az adózás előtti eredményt, ha a társaság követelését magánszemélynek nem minősülő kapcsolt vállalkozása részére engedi el. A behajthatatlan követelés fogalmát a számviteli törvény (Szt.-tv.) 3.§. (4) bekezdése 10. pontjában, illetve a Tao.-tv. 4/a pontjában találjuk.
A számviteli törvény szerint behajthatatlan követelés:
a) amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi (amennyiben a végrehajtás közvetlenül nem vezetett eredményre és a végrehajtást szüneteltetik, az óvatosság elvéből következően a behajthatatlanság – nemleges foglalási jegyzőkönyv alapján – vélelmezhető),
b) amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett,
c) amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet,
d) amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet,
e) amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a végrehajtás veszteséget eredményez vagy növeli a veszteséget), amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és a felkutatása igazoltan nem járt eredménnyel,
f) amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet,
g) amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.
(A behajthatatlanság tényét és mértékét bizonyítani kell!)
A számviteli törvény 86. §-ának (7) bekezdése előírja, hogy a behajthatatlannak nem minősülő – azaz nem felel meg a fenti kritériumok egyikének sem –, elengedett követelés könyv szerinti értékét rendkívüli ráfordításként kell elszámolni. (Gyakori eset, hogy a követelés behajtható összege alacsonyabb, mint annak végrehajtási költségei: ezeket nem írhatjuk le rendkívüli ráfordításként, mert ezek behajthatatlan követelések, és az egyéb ráfordítások körébe tartoznak.)
A behajthatatlan követelésnek nem minősülő elengedett követelés összegével a társasági adóalap meghatározása során növelni kell az adózás előtti eredményt, – a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény 8. § (1) bekezdésének h) pontja szerint –, kivéve
1. ha a követelés elengedése magánszemély javára történik, vagy
2. ha az adózó olyan magánszemélynek nem minősülő külföldi vagy belföldi személlyel szemben fennálló követelését engedi el, amellyel kapcsolt vállalkozási viszonyban nem áll.
Azaz, csak akkor kell megnövelni az elengedett követeléssel a társasági adó alapját, ha a kapcsolt vállalkozásának a követelését engedte el. Egyéb esetekben csak egyik fél – az, amelynek javára a követelést elengedték – adózik az elengedett követelés miatt.
OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből megtudhatja, mennyiben bonyolítják a helyzetet a társasági adótörvény rendelkezései! Példákon keresztül bemutatjuk, mit jelentenek a gyakorlatban az ismertetett szabályok.
Hozzászólások (3)
...ezt a lehetőséget, köszönöm a megerősítést, így már bátran alkalmazom.
Kedves MaZsola!
Tavaly egy előadáson is ugyanezt mondta az előadó, csak nem emlékeztem már pontosan a magyarázatra és most a gyakorlatban is kellene alkalmaznom Próbáltam utánanézni, de tényleg mindenhol kerülik
Sajnos ismét kimaradt a hitelezési veszteség magyarázata, és az olvasók így joggal hihetik azt, hogy egy követelés vagy
- behajthatatlan, vagy
- elengedett, vagy
- értékvesztést számolnak el rá.
Ha azonban teljes egészében akarnának leírni egy nem behajthatatlan követelést, akkor annak - a cikk szerint - adózási következménye van. Szerencsés lenne végre megbarátkozni azzal, hogy egy hétköznapi Kft simán kivezetheti egyéb ráfordításként a mérlegkészítéskor a belföldi kétes követeléseit a számviteli törvény 65.§ (7) bekezdése alapján (T86 K31). Ekkor nem történik elengedés és nem kell vizsgálni a behajthatatlanságot sem, viszont a leírt összeg úgy lesz egyéb ráfordítás, hogy a Tao tv. 8.§ (1) h) pontja alapján nem lesz rá adóalapnövelő tétel (kivéve, ha kapcsoltak). Szóval, a kulcsszó: H i t e l e z é s i v e s z t e s é g.