Hol van több országban végzett munka esetén a rendszerinti munkavégzési hely? Mely állam jogát kell alkalmazni munkajogi vitáknál?

Megosztás Tetszik

Több országban végzett munka: az Európai Unió Bírósága pontosítja az alkalmazandó jog meghatározásának módját a rendszerinti munkavégzési hely megváltozása esetén, olvasható az Európai Unió Bírósága honlapján a C-485/24. számú ügyben hozott ítéletében.

2002-ben a Locatrans, egy luxemburgi székhelyű szállítási vállalat gépjárművezetőként alkalmazott egy francia állampolgárt. A munkaszerződésben az szerepel, hogy arra a luxemburgi jog alkalmazandó. E szerződés pontosítja, hogy a gépjárművezetőnek több európai országban, köztük Franciaországban kell árut fuvaroznia. A gépjárművezető tevékenysége fokozatosan Franciaországba helyeződött át, amit a munkáltató 2014-ben elismert, a francia szociális biztonsági rendszerbe való beléptetés kötelezettségére hivatkozva. Ugyanebben az évben a Locatrans megszűntette a munkaviszonyt, miután a gépjárművezető elutasította munkaidejének csökkentését.

A gépjárművezető kérelmeivel a conseil de prud’hommes de Dijonhoz (dijoni munkaügyi bíróság, Franciaország) fordult, amely azokat a luxemburgi munkajog alapján megvizsgálta, majd elutasította. Azonban a cour d’appel de Dijon (dijoni fellebbviteli bíróság, Franciaország) hatályon kívül helyezte ezt az ítéletet, kimondva, hogy a Római Egyezmény szerint a francia jogot kell alkalmazni, mivel a rendszerinti munkavégzési hely Franciaországban található. A Locatrans felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.

Az Európai Unió Bírósága azt a választ adja, hogy a körülmények összességének a felek jogválasztása hiányában alkalmazandó jog meghatározása céljából történő vizsgálata keretében azon új munkavégzési helyet kell figyelembe venni, amely arra hivatott, hogy rendszerinti munkavégzési hellyé váljon.

A Római Egyezmény korlátozza a felek jogválasztási szabadságát annyiban, amennyiben ez nem eredményezheti azt, hogy a munkavállalót megfosztják az azon jog kötelező szabályai által biztosított védelemtől, amely jogválasztás hiányában alkalmazandó lenne. Ebben az esetben az alkalmazandó jog meghatározása céljából az egyezmény két kapcsolóelvet ír elő: azon ország jogát, ahol a munkavállaló rendszerint a munkáját végzi, vagy ennek hiányában az azon telephely szerinti ország jogát, ahol a munkavállalót alkalmazták. Mindazonáltal e két kapcsolóelv nem alkalmazható, amennyiben a körülmények összessége arra utal, hogy a munkaszerződés egy másik országgal szorosabb kapcsolatban áll, amely esetben a szerződésre e másik ország joga az irányadó.

Az Európai Unió Bírósága szerint az első kritérium nem teszi lehetővé egyetlen ország azonosítását, ha a munkaviszony egésze során a rendszerinti munkavégzés helye egyik országból egy másikba került át.

Ekkor a második kritériumra kell hagyatkozni, amely azon telephely kritériuma, ahol a munkavállalót alkalmazták. A jelen ügyben ez Bettembourgban (Luxemburg) található.

A Cour de cassationnak azonban meg kell vizsgálnia, hogy a körülmények összességéből az következik-e, hogy a szóban forgó munkaszerződés szorosabban kapcsolódik Franciaországhoz. E vizsgálat keretében figyelembe kell venni a munkaviszonyt jellemző valamennyi körülményt, mint például a gépjárművezető utolsó rendszerinti munkavégzési helyét, és a francia szociális biztonsági rendszerben fennálló biztosítási kötelezettséget.