Házhoz szállítás minimális díjának jogszerűségét vizsgálta az EU Bírósága

Megosztás Tetszik

A könyvek házhoz szállítására vonatkozó minimális díjak nemzeti intézkedéssel történő előírását az áruk szabad mozgására vonatkozó szabályok fényében kell vizsgálni. Az ilyen szabályozás nem „értékesítési módra” vonatkozik, olvasható az Európai Unió Bírósága C-366/24. számú ügyben hozott ítéletében.

A luxemburgi székhelyű Amazon EU társaság a francia Conseil d’État (államtanács) előtt megtámadta a 2023. április 4-i rendeletet, amely minimális díjat állapít meg az új könyvek házhozszállítási szolgáltatására vonatkozóan: a kiskereskedőknek legalább 3 eurót kell felszámítaniuk a könyvek házhozszállításáért minden 35 eurónál kisebb értékű megrendelés esetén. Ennél magasabb értékű megrendelések esetén a szállítás gyakorlatilag ingyenes lehet. Az Amazon EU e szabályozás hatályon kívül helyezését kéri azzal az indokkal, hogy az sérti az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvet és a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelvet, valamint az áruk szabad mozgásának elvét. A francia kormány ezzel szemben azt állítja, hogy ezek a rendelkezések indokoltak, mivel céljuk a szerkesztői és kulturális sokszínűség megőrzése, így nem tartoznak ezen irányelvek hatálya alá.

A Conseil d’État (államtanács) – mivel úgy véli, hogy e szabályozás a kulturális sokszínűség előmozdítására irányul – annak pontosítását kéri az Európai Unió Bíróságától, hogy e minősítés milyen következményekkel jár e szabályozásnak a szolgáltatási irányelvvel való összeegyeztethetőségére nézve. Arra is választ vár, hogy az uniós elsődleges jogra tekintettel miként vizsgálja ezt a szabályozást, abból a szempontból, hogy az áruk szabad mozgásával vagy a szolgáltatások szabad nyújtásával kapcsolatos kérdésről van-e szó.

Ítéletében az Európai Unió Bírósága úgy határozott, hogy amennyiben a vitatott intézkedés a kulturális sokszínűség megőrzését célozza, annak az uniós joggal való összeegyeztethetőségét nem lehet a két szóban forgó irányelv alapján vizsgálni. Az uniós jogalkotó ugyanis ki akarta zárni, hogy a szolgáltatási irányelv hatással legyen a tagállamok által a kulturális és nyelvi sokszínűség, valamint a média sokféleségének védelme és támogatása érdekében hozott intézkedésekre. Ugyanez vonatkozik az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvre is.

Ez azonban nem mentesíti az Európai Unió Bíróságát annak vizsgálata alól, hogy összhangban van-e a vitatott intézkedés az uniós elsődleges joggal, különösen az áruk szabad mozgására és a szolgáltatások szabad nyújtására vonatkozó szabályokkal. A Európai Unió Bírósága úgy véli, hogy mivel az alapügyben szóban forgó nemzeti intézkedés különösen a könyvkiskereskedőkre vonatkozik, amennyiben érinti a könyvek, vagyis valamely áru teljes eladási árát, azt kizárólag az áruk szabad mozgására tekintettel kell vizsgálni.

A Bíróság arra a következtetésre jut, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedés nem tekinthető olyannak, mint amely valamely „értékesítési módra” vonatkozik, amely eleve nem minősül azonos hatású intézkedésnek.

Az Európai Unió Bírósága emlékeztet ugyanis arra, hogy az áruk szállítására vonatkozó szabályok nem érintik az értékesítési feltételeket. Ezenkívül, bár a nemzeti intézkedés minden könyvkereskedőre vonatkozik, a nem könyvkiskereskedésben átvett könyvek szállítására vonatkozó minimális díjak előírása különösen a távértékesítést terheli. Ez az intézkedés más tagállamok gazdasági szereplőit érintheti nagyobb mértékben, és inkább a más tagállamokból származó könyvek piacra jutását akadályozhatja, ezért azonos hatású intézkedésnek minősül.

Az Európai Unió Bírósága nem foglal állást abban a kérdésben, hogy a szóban forgó intézkedés – annak ellenére, hogy azonos hatású intézkedésnek minősül – indokolt-e.