Csoportos kártérítési kereset kartellel okozott kár esetén: lehetséges?

Megosztás Tetszik

Sértheti az uniós jogot, ha kartellel okozott kár megtérítése esetén a csoportos behajtási keresetet kizárja a nemzeti szabályozás. Ez a helyzet áll fenn akkor, ha a nemzeti jog nem biztosít semmilyen egyéb kollektív lehetőséget azon személyek egyéni követeléseinek összevonására, akiket valamely kartell folytán kár ért, az egyéni kártérítési kereset pedig lehetetlennek vagy rendkívül nehéznek bizonyul, olvasható az Európai Unió Bírósága C-253/23. számú ügyben hozott ítéletében.

Harminckét németországi, belgiumi és luxemburgi székhelyű fűrészüzem azt állítja, hogy kár érte őket egy olyan kartell folytán, amellyel Észak-Rajna-Vesztfália tartomány (Németország) legalább 2005. június 28. és 2019. június 30. között túlzott árakat számított fel az e tartományból származó hengeres faanyag e fűrészüzemek részére történő értékesítése során.

Mindegyik érintett fűrészüzem az ASG 2 társaságra engedményezte a kártérítéshez való jogát. E társaság a német jogszabályok értelmében vett „jogi szolgáltatóként” csoportos kártérítési keresetet indított a tartomány ellen egy német bíróság előtt. E társaság saját nevében és saját költségén, de a fűrészüzemek javára, sikerdíj ellenében jár el.

A tartomány vitatja az ASG 2 kereshetőségi jogát. Azt állítja, hogy a német szabályozás – ahogyan azt bizonyos nemzeti bíróságok értelmezik – nem jogosítja fel e szolgáltatót arra, hogy a versenyjog megsértésének kontextusában csoportos behajtási keresetet indítson.

A német bíróság szerint a csoportos behajtási kereset képezi Németországban az egyetlen olyan kollektív eljárási mechanizmust, amely kartellügyekben lehetővé teszi a kártérítéshez való jog tényleges érvényesítését. Ennélfogva e bíróság azt kérdezi az Európai Unió Bíróságától, hogy ellentétes-e az uniós joggal valamely a nemzeti szabályozás olyan értelmezése, amely megakadályozza a kartell károsultjait abban, hogy ilyen típusú keresetet indítsanak.

A Bíróság emlékeztetett arra, hogy az uniós jog minden olyan személy számára, akit a versenyjog megsértése folytán kár ért, biztosítja a jogot ahhoz, hogy e kár teljes megtérítését követelje. Kártérítési keresetet indíthat akár közvetlenül az e joggal rendelkező személy, akár pedig olyan harmadik személy, akire e jogot engedményezték.

Az uniós jog azonban nem szabályozza a versenyjog megsértésével okozott kár megtérítéséhez való jog gyakorlásának módjait. Következésképpen ezeket az egyes tagállamok feladata meghatározni, tiszteletben tartva többek között a tényleges érvényesülés elvét.

A jelen ügyben a német bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a nemzeti jogszabályok olyan értelmezése, amely megtiltja a kartell által okozott károknak a szóban forgó csoportos kereset útján történő megtéríttetését, megfelel-e a tényleges érvényesülés követelményének. Ha e bíróság esetleg arra a következtetésre jut, hogy

• a német jog nem rendelkezik semmilyen egyéb kollektív igényérvényesítésről, amely lehetővé tenné e kártérítési jog tényleges érvényesülésének biztosítását;
• az egyéni kereset pedig lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi e jog gyakorlását, és sérti a hatékony bírói jogvédelmet,

a német bíróságnak meg kell állapítania az uniós jog megsértését.

Ebben az esetben arra kell törekednie, hogy a nemzeti jogszabályi rendelkezéseket az uniós joggal összhangban értelmezze. Amennyiben az összhangban álló értelmezés lehetetlennek bizonyul, a német bíróságnak mellőznie kell azon nemzeti jogszabályi rendelkezések alkalmazását, amelyek tiltják a szóban forgó egyéni kártérítési követelések csoportos kereset útján történő érvényesítését.