adozona.hu
Elektromos autó töltése magánszemélynél: így számolható el a költség
//adozona.hu/altalanos/Elektromos_auto_toltese_maganszemelynel_igy_FQNHC4
Elektromos autó töltése magánszemélynél: így számolható el a költség
Tetszik
Hogyan számolható el a társaság tulajdonában lévő elektromos autó töltési költsége, ha a töltés magánszemély tulajdonában lévő családi háznál történik? Olvasói kérdésre Gyüre Ferenc adótanácsadó, okleveles könyvvizsgáló válaszolt.
SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:
1. Költségtérítés almérő alapján
A leginkább alátámasztható megoldás a magánszemély az almérő által mért kWh-adatok és a tényleges villanyszámla egységára alapján számlát állít ki a társaságnak (ha van adószáma), vagy költségtérítési elszámolást nyújt be. A társaság ezt üzemanyagköltség / energia-költség jogcímen számolja el. Adózási vonzata: a magánszemélynél egyéb jövedelem (szja-törvény 28. §), amely után 15 százalék szja és 13 százalék szocho terheli – ez kedvezőtlen.
| Az elektromos autókkal kapcsolatos korábbi írásainkat itt olvashatja el! |
2. Bérleti szerződés keretében
A társaság bérleti szerződést köt a magánszeméllyel a töltőberendezés és az ahhoz szükséges infrastruktúra használatára, amelybe a villamosenergia-költség is beépíthető átalányszerűen. A bérleti díj a magánszemélynél önálló tevékenységből származó jövedelem (15 százalék szja + 13 százalék szocho), a társaságnál elszámolható költség. Ez tisztább jogviszony, de az adóteher hasonló.
3. Kiküldetési rendelvény / cégautó-szabályzat alapján átalány
Ha a társaságnak van cégautó-szabályzata és kiküldetési rendelvénye, az energia-költség átalányszerűen is megtéríthetó, azonban az szja-törvény nem tartalmaz kifejezett adómentes átalányt az elektromos töltésre magánterületen – így ez kockázatos megoldás.
4. A töltőberendezés társasági tulajdonba vétele / bérlete
Ha a töltőberendezést a társaság veszi meg és telepíti (vagy bérli), a villamosenergia-költség közvetlenül a társaságot terhelné. Ehhez azonban a magánszeméllyel telepítési/használati megállapodás szükséges, és a magánterületen lévő eszköz miatt természetbeni juttatás kérdése felmerülhet.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
Hozzászólások (1)
A cikk nem ott hibás, hogy a magánszemély ne kérhetne költségtérítést, hanem ott, hogy nem mondja ki: ez egy működőképes konstrukció akkor is, ha nincs továbbszámlázás, hanem becslés + SZJA oldali költségelszámolás történik.
A helyes logika: a társaság megtéríti a magánszemély által viselt, üzleti célhoz köthető villamosenergia-költséget, a magánszemély ezt bevételként elszámolja, és vele szemben költségként érvényesíti a saját nevére szóló villanyszámla arányos részét, az arányt almérő, töltési log, jármű gyűjtött hely-adatai vagy egyéb bizonyíték támasztja alá, a NAV pedig az arányosságot vizsgálja, nem a konstrukció létét (Szja tv. 2.§ (6), 24.§, 28.§).
A cikk hibája, hogy ezt a „becslés + alátámasztás + szembeállítás” modellt nem meri kimondani, hanem indokolatlanul a számlázás irányába tolja a megoldást, miközben a gyakorlatban a magánszemély nem önálló munkájának költségviselése és annak arányos megtérítése önmagában is védhető, ha a dokumentáltság rendben van (Szja tv. 3.§ 10. pont, 4.§ (2)).
A kiküldetési rendelvényes rész viszont továbbra is hibás, mert az nem erre a helyzetre való: itt nem a magánszemély saját autójának használatáról van szó, hanem társasági eszköz töltéséről, így a normaalapú logika irreleváns (Szja tv. 3. sz. melléklet II–IV.).
A bérleti konstrukció túl van értékelve: nem „tisztább”, csak más jogcím, és sok esetben mesterséges, miközben a valós gazdasági esemény egyszerűen az, hogy a magánszemély kifizeti az áramot, a cég pedig annak üzleti részét megtéríti (Számv. tv. 15.§ (3)).
A valódi kockázati pont nem a módszer, hanem az arány: ha nincs almérő, akkor becslés van, de ezt alá kell támasztani – töltési log, km-futás, járműfogyasztás, helyadatok –, és itt fog a NAV beavatkozni, nem ott, hogy „miért nem számlázott a magánszemély” (Art. 1.§ (7)).