Az EUB pénzügyi szankciókat szabott ki Olaszországra

Megosztás Tetszik

Az Európai Unió Bírósága (EUB) pénzügyi szankciókat szab ki Olaszországra amiatt, hogy négy agglomeráció esetében nem teljesítette a szennyvízgyűjtési és -kezelési kötelezettségeit, olvasható az EUB C-515/23. számú ügyben hozott ítéletében.

A szennyvíz kezeléséről szóló irányelv célja az emberi egészség és a környezet védelme azáltal, hogy előírja a települési szennyvíz környezetbe történő kibocsátását megelőző összegyűjtését és kezelését. 2014 áprilisában aEUB megállapította, hogy Olaszország nem hajtotta végre az irányelvet az ország egész területén, mivel 41 agglomerációban nem megfelelően gyűjtötték és kezelték a települési szennyvizet.

Mivel Olaszország az irányelvben előírt átültetési határidők lejárta után több mint 20 évvel és a 2014. évi ítélet után kilenc évvel még mindig nem felelt meg teljes mértékben öt agglomeráció – Castellammare del Golfo I, Cinisi, Terrasini, Trappeto (Szicília) és Courmayeur (Valle d’Aosta) – tekintetében, az Európai Bizottság újabb kötelezettségszegési eljárást indított pénzügyi szankciók kiszabása iránt.

Ítéletében a Bíróság megállapította, hogy ezen öt agglomeráció tekintetében Olaszország a felszólító levélben meghatározott határidő lejártakor (2018. május 18.) nem hozta meg a 2014. évi ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges valamennyi intézkedést annak érdekében, hogy eleget tegyen az irányelvből eredő kötelezettségeinek, négy agglomeráció esetében pedig e kötelezettségszegés az Európai Unió Bírósága előtti tárgyalás időpontjában (2024. november 13.) továbbra is fennállt.

Az EUB ily módon arra kötelezi Olaszországot, hogy fizessen 10 millió euró átalányösszeget és 13 687 500 euró összegű kényszerítő bírságot a 2014. évi ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések megtételében való késedelem minden egyes félévére március 27. naptól a 2014. évi ítéletben foglaltak maradéktalan teljesítéséig.

A pénzügyi szankciók összegének meghatározásakor az EUB figyelembe veszi a jogsértés súlyát, időtartamát és a tagállam fizetőképességét. Különösen azt hangsúlyozza, hogy a települési szennyvíz kezelésének hiánya veszélyezteti a környezetet, és azt különösen súlyosnak kell tekinteni. Jóllehet a környezeti kár kisebb lett az agglomerációk számának jelentős, a 2014. évi 41-ről 4 agglomerációra történő csökkenésével, továbbra is fennáll a környezet – bár kevésbé jelentős – károsítása, annál is inkább, mivel a négy meg nem felelő agglomeráció érzékeny területekre bocsátja ki szennyvízét.

Ráadásul a 2014. évi ítéletben foglaltak teljesítésének elmulasztása a tényállás EUB általi értékelésének időpontjában körülbelül tizenegy éve fennállt, ami túlzott időtartamnak minősül, még akkor is, ha figyelembe kell venni azt a jelentős többéves időszakot, amelyre a szükséges infrastrukturális munkálatokhoz szükség volt.