A bizalmi vagyonkezelés számviteli sajátosságai

Megosztás Tetszik

A bizalmi vagyonkezelés az elmúlt években egyre fontosabb szerepet kapott a hazai vagyontervezési és befektetési struktúrák között. A konstrukció nemcsak jogi és adózási szempontból jelent különleges megoldást, hanem számviteli kezelése is speciális szabályokhoz kötődik. A magyar jogrendszerben történő bevezetésével párhuzamosan a számviteli szabályozás is módosult annak érdekében, hogy az általános előírásoktól eltérő rendelkezések kezelni tudják ezt az egyedi jogintézményt – írja cikkében dr. Magyar Csaba, LL.M, TEP, a Crystal Worldwide Law Firm managing partnere.

A bizalmi vagyonkezelés könyvelése tehát a hazai gyakorlat egyik legösszetettebb és legtöbb értelmezési kérdést felvető területe. A konstrukció sajátossága, hogy egyszerre jelenik meg benne a polgári jogi, adózási és számviteli megközelítés, amelyek nem feltétlenül ugyanazt a terminológiát használják. Külön kihívást jelent, hogy a bizalmi vagyonkezelésben több szereplő – a vagyonrendelő, a vagyonkezelő és a kedvezményezett – oldalán is eltérő számviteli elszámolást kell alkalmazni. Mindezt tovább árnyalja, hogy a három szereplőhöz kapcsolódó ügyletek kezelése eltérő könyvelési megközelítést igényel, így a bizalmi vagyonkezelés számviteli kérdéseit célszerű három fő szakasz szerint vizsgálni:

1. a vagyonrendelés,
2. a vagyonkezelés és
3. a vagyon kiadása.

Ez a felosztás jól követi a konstrukció működésének logikai folyamatát, és segíti a számviteli elszámolások áttekintését is, emeli ki dr. Magyar Csaba, LL.M, TEP, a Crystal Worldwide Law Firm managing partnere.

1. A vagyonrendelés

Vagyonrendelőnek az a személy vagy szervezet minősül, aki a bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonát a bizalmi vagyonkezelő részére átadja. Számviteli szempontból a vagyonrendelői oldal csak akkor releváns, ha a vagyonrendelő a számviteli törvény alanyának minősül. Így értelemszerűen egy magánszemély vagyonrendelő esetén nem kell alkalmazni a most következő előírásokat, emeli ki dr. Magyar Csaba, LL.M, TEP, a Crystal Worldwide Law Firm managing partnere.

A vagyonrendelés során, ha a számviteli törvény hatálya alá tartozó vagyonrendelő adja át a vagyonát (továbbiakban: eszközeit) a bizalmi vagyonkezelő részére, akkor számviteli értelemben ez nem tekintendő végleges vagyonvesztésnek. Ez azért egyedülálló megközelítés, mert jogi szempontból nézve a bizalmi vagyonkezelési szerződés megkötése után már nem minősül az eszközök tulajdonosának a vagyonrendelő. A vagyonrendelőnél a továbbiakban az átadott eszközök tartós követelésként jelennek meg a kezelt vagyonnal szemben, amelyet a befektetett pénzügyi eszközök között kell kimutatni.

Az elszámolás szempontjából meghatározó a bizalmi vagyonkezelési szerződésben rögzített érték. Az átadott eszközök szerződés szerinti értéke a vagyonrendelőnél egyéb bevételként jelenik meg, míg a vagyonrendelő nyilvántartásában szereplő könyv szerinti érték egyéb ráfordításként kerül elszámolásra. A két érték közötti különbség nyereséget vagy veszteséget eredményezhet, attól függően, hogy milyen értéket jelölnek meg a felek a bizalmi vagyonkezelési szerződésben.

A vagyonrendelést megelőzően ezért célszerű megvizsgálni az érintett eszközök könyv szerinti értékét, és ennek figyelembevételével meghatározni a szerződésben szereplő vagyonértéket.

A vagyonrendelő mérlegében megjelenő tartós követelés értéke a vagyonrendelő és a vagyonkezelő között megkötött bizalmi vagyonkezelési szerződésben szereplő értékkel egyezik meg. Amennyiben a későbbiekben a követelés könyv szerinti értéke és a kezelt vagyon piaci értéke között tartós és jelentős negatív különbség alakul ki, értékvesztést kell elszámolni. A piaci érték meghatározásakor a kezelt vagyon saját tőkéjének mérlegfordulónapi összege szolgál alapul, hangsúlyozza dr. Magyar Csaba, LL.M, TEP, a Crystal Worldwide Law Firm managing partnere.

2. A vagyonkezelés

A vagyonrendelést követően a bizalmi vagyonkezelő tulajdonába kerülnek az eszközök, de azokat saját vagyonától elkülönítetten köteles nyilvántartani. Ugyanitt fontos kiemelni, hogy ebből a szabályból az következik, hogy amennyiben a bizalmi vagyonkezelő a számviteli törvény alanyának minősül, akkor a kezelt vagyont nem szabad kimutatni a bizalmi vagyonkezelő könyveiben. A kezelt vagyon ugyan nem minősül jogi személynek, azonban a számviteli törvény vállalkozóként kezeli, figyelmeztet dr. Magyar Csaba, LL.M, TEP, a Crystal Worldwide Law Firm managing partnere.

A kezelt vagyon könyvvezetési és beszámolási kötelezettségének teljesítése a bizalmi vagyonkezelő feladata, azonban a kezelt vagyon beszámolóját nem kell közzétenni vagy letétbe helyezni, és könyvvizsgálati kötelezettség sem terheli. Ez ugyanakkor nem vonatkozik a bizalmi vagyonkezelő saját beszámolójára.

A kezelt vagyon saját tőkéje kis mértékben eltér a hétköznapi könyvelési munka során megszokott komponensektől, éppen ezért célszerű odafigyelni, hogy a mérlegkészítés során az alábbi részletezést kövessük.

• induló tőke,
• tartalék,
• lekötött tartalék,
• értékelési tartalék,
• tárgyévi adózott eredmény.

Az induló tőke a vagyonrendelő által átadott eszközök szerződés szerinti együttes értékét jelenti. Itt fontos megjegyezni, hogy az induló tőke csak két esetben csökkenhet. Egyrészt akkor kell csökkenti, amikor tőkekiadás jogcímen történik vagyonkiadás a kedvezményezett részére, a másik eset, amikor a vagyonrendelő visszaveszi az átadott eszközöket.

Az eredménytartalék helyett a kezeltvagyon-könyvelés során a tartalék kifejezést kell használni, de lényegében ugyanazt jelenti. A tartalék a korábbi üzleti évek eredményének megfelelően változik: az adózott eredmény növeli, a veszteség pedig csökkenti. A bizalmi vagyonkezelő a tartalékból tud a kedvezményezettnek hozamot fizetni. A hozamkifizetések a tartalék összegét csökkentik. A lekötött és értékelési tartalék elszámolása az általános számviteli szabályok szerint történik – hívja fel a figyelmet a dr. Magyar Csaba, LL.M, TEP, a Crystal Worldwide Law Firm managing partnere.

3. A vagyonkiadás

A bizalmi vagyonkezelés során a vagyonkiadás két fő formában történhet:

• az induló tőke és/vagy,
• a hozam

kifizetése.

A tőke kiadására legfeljebb az induló tőke összegéig kerülhet sor (és év közben is teljesíthető). Ilyenkor azonban figyelembe kell venni a közbenső mérlegben kimutatott eredményt is, hiszen a csökkenti a kiadható tőke összegét a negatív adózott eredmény, valamint a negatív tartalék összege.

Hozamkifizetés a kezelt vagyon tartalékából történhet. Ennek feltétele, hogy a kifizetés után a saját tőke – a lekötött és értékelési tartalék figyelembevételével – ne csökkenjen az induló tőke összege alá a hozamkifizetés után sem. A kifizethető hozam mértékét növeli az előző év adózott eredménye.

A vagyonkiadásnak nem csak a kezelt vagyonra, hanem a bizalmi vagyonkezelési jogviszony többi szereplőjére is lehet számviteli hatása, amely az érintett felek oldalán eltérően jelenik meg. Ha a vagyonrendelő a számviteli törvény alanyának minősül, akkor a tőke kiadásával arányosan csökkenteni kell a kezelt vagyonnal szembeni tartós követelést, amelyet egyéb ráfordításként kell elszámolni. Ha a kedvezményezett a számviteli törvény alanyának minősül, akkor a tőke kifizetése egyéb bevételnek minősül. Ugyanebben a kedvezményezetti körben a hozam kifizetése egyéb bevételnek tekintendő, míg, ha a vagyonrendelő kapja meg (kedvezményezettként), akkor ezt nála osztalékként kell kezelni, emeli ki dr. Magyar Csaba, LL.M, TEP, a Crystal Worldwide Law Firm managing partnere.

Összegzés

A bizalmi vagyonkezelés számviteli kezelése több szereplő – a vagyonrendelő, a vagyonkezelő és a kedvezményezett – szempontjait is érinti, ezért a megfelelő elszámolások kialakítása különös figyelmet igényel. A konstrukció sajátossága, hogy a vagyonrendelés nem jelent végleges vagyonvesztést, hanem tartós követelésként jelenik meg a vagyonrendelő könyveiben, míg a kezelt vagyon önálló számviteli entitásként működik.

A vagyonkezelés időszakában a kezelt vagyon saját tőkéjének alakulása, valamint a hozamok elszámolása határozza meg a gazdálkodás eredményét. A vagyon kiadásakor pedig különbséget kell tenni a tőke és a hozam kifizetésének számviteli kezelése között.

Összességében elmondható, hogy a bizalmi vagyonkezelés számviteli szabályai speciális megközelítést igényelnek, amely a vagyonrendelés, a vagyonkezelés és a vagyonkiadás eltérő logikáján alapul. A megfelelő könyvelési gyakorlat kialakítása ezért elengedhetetlen a struktúra jogszerű és átlátható működtetéséhez – összegzi dr. Magyar Csaba, LL.M, TEP, a Crystal Worldwide Law Firm managing partnere.