A pénztárgéped megmondja, ki vagy - avagy bízhatsz-e a saját gépedben, ha jelent?

Megosztás Tetszik

A pénztárgépekre vonatkozó új szabályok közvetlenül összekötnek az adóhatósággal – javul-e ettől az adózói fegyelem? 2013. február 15-én hirdették ki a Magyar Közlöny 24. számában az adóhatósággal online kapcsolatra képes a pénztárgépekre és taxaméterekre vonatkozó rendeletet. A 3/2013. (II. 15.) NGM rendelettől jelentős előrelépést vár a kormányzat a feketegazdaság visszaszorításában. A következőkben az új rendszerrel foglalkozunk és azzal, hogy mi is lehet ennek hátterében, mi is hívta létre annak kialakítását? A NAV-val online kapcsolatban lévő pénztárgépek kiépítésére több átmeneti szabály vonatkozik, ugyanakkor az átállás mind az adózóktól, mind a pénztárgépek forgalmazóitól, szervizeitől gyorsaságot kíván.

Először is érdemes feltenni a kérdést, hogy miért is van szükség az adózók készpénzforgalmának operatív követésére, a szabályok szigorítására, illetve a büntetések drasztikus fokozására? Ugyanis a készpénzforgalmi szabályok ez évi változása és a pénztárgépek új, adóhatósággal közvetlenül összekötött rendszerének kialakítása – a jogszabályalkotók oldaláról - azt jelzi, hogy az adózók jelentős részét közvetlenül és folyamatosan szükséges kontrollálni. A rendszer kialakításánál hivatkoztak az adózási visszaélések magas arányára, (nálunk a fekete és szürke jövedelmek arányát a GDP 17-30 százaléka közöttire becsülik különböző megközelítések, míg a fejlett országokban ennek arányát 6-8 százalékára teszik). Ha ennél általánosabban vizsgálnánk a kérdést, akkor arra is kereshetnénk a választ, hogy szabálykövetők-e a magyarok? Anélkül, hogy az ezzel a kérdéssel foglalkozó kutatásokra itt e cikk keretében lehetőségem lenne kitérni, csak utalnék arra, hogy a szabályok követésének két fő mintája terjedt el.

Az egyik minta szerint (például skandináv államok) az önös érdekről a közösségért való lemondás normái jobban belső értékké válnak, és persze a közösség érdekeit megsértőket – például adójukat eltitkolójukat – a közösség jobban elítéli. Ezért önmagában is jóval kisebb a szabálysértők aránya.

A másik mintában (mint nálunk is) intenzívebb a következő motiváció: nem azért tartják kívánatosnak a szabálykövető magatartást, mert a közösség érdeke, vagy a társadalmi kooperáció ezt kívánja, hanem mert félnek a büntetéstől, illetve minél kevéssé értenek egyet a fennálló szabályokkal, annál nagyobb büntetésekkel és szigorúbb ellenőrzésekkel lehet a szabálykövető magatartást fenntartani.