Vagyonvédelmi szolgáltatás árazása és áfalevonási jog

Megosztás Tetszik

Egy közelmúltbeli ügyben a Kúria a vagyonvédelmi szolgáltatáshoz fűződő általánosforgalmiadó-levonási joggal kapcsolatban fogalmazott meg vizsgálandó szempontokat. Ítéletében feltárta a levonási joggal összefüggésben a láncolatos ügyletek és az ezek során alkalmazott ár jelentőségét is – az ügy tapasztalatai más szolgáltatások esetében is igazodási pontot jelenthetnek.

Az érintett ügyben az adózó őrző-védő szolgáltatást vett igénybe, a megbízott vállalkozó az őrzés-védelmet közvetített szolgáltatás igénybevételével, alvállalkozók bevonásával teljesítette. Az adóhatóság az ellenőrzés során vitatta a megbízó áfalevonási jogát.

Az elsőfokú adóhatóság úgy érvelt, hogy a vagyonvédelmi tevékenység ugyan megvalósult, de álláspontja szerint nem a számlán szereplő felek között. A vállalkozó nem rendelkezett a szolgáltatásnyújtás feltételeivel, abban nem működött közre, a biztonsági őrök szolgálati helyét és idejét, a vagyonőrök beosztását a megbízó határozta meg.

Az adóhatóság minősítése szerint az alvállalkozók nem fizették meg a közterheket a munkavállalóik után, tevékenységüket arra rendezték be, hogy kibújjanak a közteherviselés alól, és csalárd magatartást tanúsítottak. A vállalkozó irreálisan alacsony árat kínált, továbbá törvénytelen lehetőséget adott a többes alvállalkozói láncolat létrehozására, mellyel a felperes nem törődött.

A másodfokú adóhatóság helyben hagyta az elsőfokú hatóság döntését, ugyanakkor megváltoztatta az indokolást, és arra hivatkozott, hogy a megbízó tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel az eladó, illetve a szolgáltató vagy az értékesítési láncban korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vett részt.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja: mivel indokolta döntését a másodfokú adóhatóság, valamint, hogy mi volt a bíróságok álláspontja!