Nemzetközi árufuvarozási szolgáltatások: áfa, jövedéki adó és a NAV-ellenőrzések tapasztalatai

Megosztás Tetszik

Alapvető tény, hogy a közúti közlekedési szolgáltatások nyújtóinak az adózással kapcsolatos szabályozáson túl elképesztő mennyiségű jogszabályi előírásnak kell eleget tenniük. Napjainkban ez az ágazat a Nemzeti Adó- és Vámhatóság (továbbiakban „adóhatóság”) általi és egyéb hatósági ellenőrzéseknek leginkább kitett terület. Mindezek mellett a gazdasági válság hatása még mindig érzékelhető a szektorban. Ezt jelzik a kihasználatlan kapacitások, a versenyképesség megtartása miatti kényszer az árak alacsonyan tartására, a kitolódott fizetési határidők okozta finanszírozási és likviditási problémák. A fuvarozók többsége csökkenti a fuvarkapacitását; fokozott óvatosság jellemző a járműpark fejlesztések, beruházások terén; több esetben megszorító intézkedéseket vezetnek be, vagy kivonulnak a piacról.

Az utóbbi 1-2 évben elsősorban az európai közösségi szabályzáshoz való megfeleltetés miatt átalakításra került a nemzetközi fuvarozási szektorra vonatkozó általános forgalmi adó szabályrendszer, de a jövedéki adót és az egyéb adónemeket érintő rendelkezések sem maradtak érintetlenül. Jelen cikksorozatban az adójogi szabályozás teljes körű bemutatását mellőzve, elsősorban néhány a gyakorlatban jellemzően előforduló területre vonatkozó szabályrendszerre helyeződik a hangsúly. Az első részben az áfa szempontú minősítés egyes eseteit foglaljuk össze adóalanyok közötti közúti árufuvarozás esetén, a második rész a jövedéki adó szabályozás egyes eseteivel, a harmadik rész pedig az adóellenőrzések tapasztalataival foglalkozik majd.

Áfa szempontú minősítés egyes esetei adóalanyok közötti közúti árufuvarozás esetén 

A hozzáadottérték-adót – mely Magyarországon az általános forgalmi adó (áfa) – 1970-ben vezették be az Európai Gazdasági Közösségben azzal a céllal, hogy felváltsa a tagállamokban eltérő fogyasztási és forgalmi adókat. A tagállami áfa-rendszerek tényleges harmonizációja 1978. január 1-jén, az ún. hatodik irányelv (77/388/EGK tanácsi irányelv) hatályba lépésével vette kezdetét. A jelenlegi uniós áfa-rendszer alapját, azaz a tagállamok nemzeti szabályozásának kereteit ennek az irányelvnek az újrakodifikált változata a 2007. január 1-től hatályos a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló ún. HÉA irányelv (2006/112/EK tanácsi irányelv) és az ahhoz tartozó végrehajtási rendelet (282/2011/EU tanácsi rendelet) határozzák meg.

Témánk szempontjából a legjelentősebb változást a HÉA irányelvet a szolgáltatások teljesítési helye tekintetétben módosító, 2010. január 1-től hatályos irányelv (2008/8/EK tanácsi irányelv, továbbiakban: „szolgáltatási irányelv”) hozta. A szolgáltatási irányelv szabályainak köszönhetően alapjaiban átírásra és lényegesen leegyszerűsítésre kerültek a szolgáltatási ügyletek teljesítési helyére vonatkozó rendelkezések is. A fuvarozási szolgáltatások áfa szempontú vizsgálatakor különösen nagy figyelemmel kell eljárnunk, hiszen ezen szolgáltatások nagyrészt a tagállamok országhatárain átnyúló szolgáltatások, melyek nyújthatóak önálló formában, vagy egy komplex szolgáltatás részeként, esetleg ügynöki vagy közvetített szolgáltatásként. Kapcsolódhatnak közösségen belülre, vagy harmadik országba irányuló termékértékesítésekhez és beszerzésekhez is. Ezen felül külön megítélés alá esnek az áfa törvény szerinti adóalany és nem adóalany partnerek részére nyújtott fuvarozási szolgáltatások. A jogi szabályozás komplexitása miatt jelen cikkben csupán az adóalany megrendelők felé nyújtott fuvarozási szolgáltatásokra vonatkozó egyes általános forgalmi adó szempontú gyakorlati esetfelvetések kerülnek bemutatatásra.