Levonható-e a lakásbérlés áfája?

Megosztás Tetszik

Olvasónk lakásbérlet áfájának levonásával kapcsolatban kérte az Adózóna segítségét. Hunyadné Szűts Veronika igazságügyi adó- és járulékszakértő válaszolt.

A kérdés részletesen így szólt: Társaságunk (magyar áfaalany, kizárólag áfás tevékenységet végez) munkavállalói részére ingatlanokat (lakásokat) bérlünk, munkásszállás céljára. Az ingatlan-bérbeadó magánszemélyek/társaságok között vannak olyanok, akik a lakásbérbeadásra az áfát választották, a törvény szerint. Társaságunk az áthárított áfát visszaigényelheti? A tételes levonási korlátok között a lakásbérlet áfája nem szerepel. A munkásszállást azért tartjuk fenn, mert a környéken már nem sikerül munkavállalókat toborozni, csak messzebb tudunk munkaerőt találni, akiknek a szállását fizetnünk kell, hogy versenyképesek tudjunk maradni.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

Tekintettel arra, hogy a szállásdíj nem esik speciális levonási tilalom alá, az általános szabályokat kell megvizsgálni. Az áfatörvény 120. paragrafusa alapján a vásárolt termék, igénybevett szolgáltatás általános forgalmi adója tekintetében olyan mértékben illeti meg az adóalanyt az adólevonás joga, amilyen mértékben a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja.

A hivatkozott előírásból következően a munkáltató által a munkavállalók részére szolgáltatások kapcsán felmerült előzetesen felszámított forgalmi adó levonhatósága szempontjából az vizsgálandó, hogy a munkáltató által felmerült termékbeszerzés, szolgáltatás-igénybevétel a munkavállalónak az érdekeit szolgálja-e elsődlegesen, vagy az a munkáltató adóköteles termékértékesítése/szolgáltatásnyújtása érdekében használtnak, hasznosítottnak minősül-e.

Ha a munkáltató térítésmentesen biztosít szolgáltatást a munkavállalói számára, akkor elmondható, hogy az főszabály szerint a dolgozó személyes szükségleteit elégíti ki. Ez vonatkozik a szállás biztosítására is, hiszen a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 52. paragrafus (1) bekezdésének a) pontja értelmében a munkavállaló kötelessége a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban való megjelenés.

Ezért főszabály szerint a szállás biztosítása nem a munkáltató érdekeit szolgálja elsődlegesen, így az nem része a munkáltató adóköteles tevékenységének, az ahhoz kapcsolódóan felmerült előzetesen felszámított forgalmi adó – az áfatörvény 120. paragrafusa alapján – nem vonható le.

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a 2015/5. Adózási kérdés alapján – amely csoportos munkásszállítás ingyenes biztosítására vonatkozik – speciális körülmények fennállása esetén igen kivételes és szűk körben megállapítható lehet, hogy a munkavállalók számára biztosított, térítésmentes szolgáltatás elsődlegesen a munkáltató érdekeit szolgálja, mivel az a munkavégzés feltételeinek biztosítása, ezáltal a munkáltató rendeltetésszerű működése érdekében történik.

Az Adózási kérdés alapján annak megítélésében, hogy adott esetben fennállnak-e ilyen speciális körülmények, az európai bíróság esetjoga is segítséget nyújt. A C-258/95. számú ítélet (Julius Fillibeck ügy) következtetése szerint a munkavállalók ingyenes munkahelyre szállítása abban az esetben szolgálhatja a munkáltató adóköteles gazdasági tevékenységét, ha egyedül a munkáltató tudja a megfelelő munkahelyre szállítást a munkavállalónak biztosítani. Analóg módon felmerülhet, hogy ha csak szállás biztosításával tudja a munkáltató a munkavállaló munkára képes állapotban való megjelenését biztosítani, úgy a szállásdíj általános forgalmi adója levonható lehet. E tekintetben indokolt az adóhatóság írásbeli állásfoglalását kérni.