Ezt kell tudni a tárgyi eszközökről II. rész – áfakötelezettség

Megosztás Tetszik

A tárgyi eszközök az egyik legnagyobb értéket képviselik egy-egy vállalkozás vagyonában, ezért fontos tisztában lenni azok számviteli és adójogi helyzetével. Cikksorozatunk első részében számviteli szempontból vizsgáltuk meg a tárgyi eszközöket, mostani írásunkban az általános forgalmi adózásra (áfa) vonatkozó szabályokat ismertetjük.

Az áfatörvény 259. paragrafusának 21. pontja szerint tárgyi eszköz az áfa vonatkozásban az ingatlan, valamint az olyan ingó termék, amely vállalkozáson belüli rendeltetésszerű használatot feltételezve legalább 1 évet meghaladó időtartamban szolgálja a gazdasági tevékenység folytatását. Az előző cikkből azt is tudjuk, hogy a vállalkozás vásárlás és beruházás során szerezhet tárgyi eszközöket, amit az áfatörvény is elismer, mint tárgyi eszköz, de idegen ingatlanon végzett beruházás nem minősül tárgyi eszköznek áfa szempontjából.

Áfatényállás és fizetendő áfa

Az áfatörvény szerint egy eszköz vásárlása/értékesítése során a „normál” szabály él, azaz az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor az ügylet tényállásszerűen megvalósul. A saját beruházás során viszont figyelembe kell venni az áfatörvény 11. paragrafus (2) bekezdésének a) pontját is, melynek értelmében a saját beruházás során termékértékesítés történik, feltéve, ha az eredménye tárgyi eszköz lesz. Ekkor az ügylet teljesítése a tárgyi eszköz üzembe helyezésének dátuma lesz. Ez természetesen változhat annak függvényében, hogy milyen eszközről beszélünk, mert más egy gyártósori gép üzembe helyezése, mint például egy ingatlané. Ingatlan esetén használatbavételi engedély kell, míg a gép esetében más megkötés nincsen.

Fontos, hogy létre kell hozni tárgyi eszközt. Ha ez a saját beruházás keretében nem történik meg, mert például ha csak felújítunk, akkor ez nem meríti ki a fentebb említett feltételt, így adókötelezettség sem keletkezik. Továbbá meg kell jegyezni, hogy a tárgyi eszközökre elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenés, valamint értékhelyesbítés nem része az áfának, arra nem terjed ki. Értékelési módszerről van szó, amely hozzáadott értékkel nem rendelkezik, és nem történik se termékértékesítés, se szolgáltatásnyújtás, ezért nem része a forgalmi adónak. Az értékhelyesbítés is piaci értékhez kapcsolódik, ezért ha az értékelés után a vállalkozás értékesíti a tárgyi eszközét, akkor a „növekmény” úgy is megjelenik az értékesítésben, ami után már adót kell fizetni (kivétel speciális esetek, például ingatlan).

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben részletezzük az áfa alapjára, illetve mértékére vonatkozó szabályokat, s külön kitérünk az alanyi adómentes adóalanyok értékesítésére, illetve saját beruházására vonatkozó esetekre!