Áfalevonás: téves a NAV gyakorlata?

Megosztás Tetszik

Lehet-e önellenőrizni az ellenőrzéssel már lezárt időszakot, hogyan vehető figyelembe a korábban figyelembe nem vett levonható áfa? Olvasói kérdésre dr. Verbai Tamás jogász, a HÍD Adószakértő és Pénzügyi Zrt. vezérigazgatója válaszolt.

A kérdés részletesen így szólt: „A cég most van túl áfabevallások utólagos ellenőrzésén, ahol adóhiányt állapítottak meg. Nullás áfabevallások utólagos önellenőrzését nem fogadták el, mert már elkezdődött a hivatali ellenőrzés. Megállapították, hogy a levonható áfa levonásával nem élt a cég, csak a fizetendő adót vették figyelembe a határozatban. A határozat jogerős. Kérdésem a következő: az eredeti időszaki áfabevallásokat lehet-e önellenőrizni az ellenőrzés lezárása után? Vagy későbbi bevallásokban állítható csak be utólag a korábban figyelembe nem vett levonható áfa, ha elévülési időn belül tesszük ezt?”

Verbai Tamás először arra hívta fel a kérdező figyelmét, hogy a kérdésben szereplő problémára csak a tényállás teljeskörű ismerete mellett adható egzakt válasz.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 13. § (1) bekezdése alapján az adózó önadózás esetén jogosult az önellenőrzésre, ha e törvény másként nem rendelkezik. A jogkövetkezmények alkalmazása során az önellenőrzéssel esik egy tekintet alá, ha az adózó a bevallása elfogadásával kivetett adó utólagos módosítását kéri, adóbevallásának módosításával.

Az Art. 49. § (1) bekezdése értelmében az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót, adóalapot – az illeték kivételével, ide nem értve a pénzügyi tranzakciós illetéket, valamint a bírósági eljárási illeték utólagos elszámolásának engedélyével rendelkező adózó bevallását – és a költségvetési támogatást az adózó helyesbítheti. Ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adóalapját, az adót, a költségvetési támogatást nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, vagy bevallása számítási hiba vagy más elírás miatt az adó, költségvetési támogatás alapja, összege tekintetében hibás, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja. Nem minősül önellenőrzésnek, ha az adózó bevallását késedelmesen nyújtja be, és késedelmét nem igazolja, vagy igazolási kérelmét az adóhatóság elutasítja. Nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt, és ezt az önellenőrzéssel változtatná meg. Az adózó az adókedvezményt utólag önellenőrzéssel érvényesítheti, illetőleg veheti igénybe.

Az Art. 49. § (2) bekezdése szerint az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás – a vizsgált időszak tekintetében – önellenőrzéssel nem helyesbíthető. Az adóhatóság által utólag megállapított adót, költségvetési támogatást az adózó nem helyesbítheti. A vizsgálat alá vont adót, költségvetési támogatást és időszakot érintő helyesbítés abban az esetben minősül az ellenőrzés megkezdését megelőzően elvégzett önellenőrzésnek, ha az adózó az önellenőrzésről szóló bevallást legkésőbb a megbízólevél kézbesítésének – kézbesítés hiányában átadásának – napját megelőző napon az adóhatósághoz benyújtotta (postára adta).

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (áfatörvény) 153/A § (1) bekezdése alapján a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adómegállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentheti az ugyanezen vagy az Art. szerinti elévülési időn belüli korábbi adómegállapítási időszakban (időszakokban) keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegével.

A fentiek értelmében tehát amennyiben az adóhatóság egy adott bevallási időszakot bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló vizsgálata alá vont, az ellenőrzés megkezdésének időpontjától kezdődően nincs lehetőség ezen időszak önellenőrzésére, tehát tekintettel arra, hogy az adóhatósági megállapítások már jogerőre emelkedtek, a kérdés szerinti adózó valóban már csak egy – az adóhatóság által lezárt időszakot teremtő vizsgálat alá még nem vont – későbbi, az Art. szerinti elévülési időn belül lévő időszakban helyezheti levonásba az érintett számlák adótartalmát.

Verbai Tamás megjegyezte ugyanakkor, hogy álláspontja szerint az adóhatóság ellenőrzései során tévesen helyezkedik arra az álláspontra, hogy amennyiben valamely adózó az ellenőrzés alá vont adóbevallásában bizonyos számlák esetén nem vagy esetleg egyáltalán nem élt adólevonási jogával (például valamely oknál fogva úgynevezett nullás adattartalmú bevallást nyújtott be), akkor erre az ellenőrzés során az adóhatóság felé intézett határozott nyilatkozatával nincs lehetősége (azaz az adóhatóság csak a fizetendő adó összegét vizsgálja, míg a levonható adó összegének megállapítását elutasítja arra hivatkozással, hogy e jogával adózó az elévülési időn belül még élhet). Ugyanis az adólevonási jog abban az időpontban keletkezik, amikor az ügylettel összefüggésben a fizetendő adót meg kell állapítani, a levonási jog gyakorlásának a tárgyi feltétele pedig – főszabály szerint – az adózó nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla (HÉA-irányelv 167. és 178. cikke, áfatörvény 119. § (1) bekezdése, valamint 127. § (1) bekezdése szerint). Az adólevonási jog gyakorlásához további feltételt a HÉA-irányelv és az áfatörvény sem támaszt, így a bevallás benyújtásának elmulasztása, nem megfelelő tartalommal történő benyújtása – az egyéb adólevonási feltételek fennállása esetén – nem vezethet az adólevonási jog megtagadásához.

Mindezek alapján nem tekinthető adózó választásának az, hogy a fizetendő adóját nem csökkentette a bevallásában nem szerepeltetett egyes tételek ÁFA-tartalmával az adólevonási jog megnyílásának időpontjában. Ezért az adóhatóság helytelenül hivatkozik arra, hogy amennyiben az adóalany a teljesítés időpontjában bármely okból nem élt az adólevonás jogával, de az elévülési időn belül erre még lehetősége van, az adóhatóság az ellenőrzés során nem köteles a kimaradt számlák adótartalmát az adó javára levonható adóként figyelembe venni, mert az elszámolás elmaradása az adózó döntésén alapult.