A teljesítésigazolás szerepe az általános forgalmi adózásban

Megosztás Tetszik

Egyes ágazatokban – például az építőiparban – bevett, de általában is szokásos gyakorlat, hogy a felek a teljesítés igazolásáról állapodnak meg egymással, és annak tanúsítására rendszerint okiratot, úgynevezett teljesítésigazolást állítanak ki. Kérdés: van-e jelentősége ennek a gyakorlatnak általános forgalmi adózási (áfa) szempontból, és ha igen, mi?

Mindez különös élességgel akkor vetődik fel, ha a teljesítés igazolója, jellemzően a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője ebbéli kötelezettségének nem vagy késedelemmel tesz eleget.

A válaszhoz mindenekelőtt arra a szövegkörnyezetre szükséges utalni, ahol a teljesítés – mint olyan – körülírásra kerül. Ez az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (áfatörvény) 55. § (1) bekezdésében található, olyan kifejezésként, mint ami a továbbiakban az áfatörvény szerint adóztatandó ügylet tényállásszerű megvalósulását jelöli.

A „tényállásszerűség” ebben az összefüggésben azt jelenti, ahogy az egyes adóztatandó ügylettípusokat (termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás stb.) az áfatörvény meghatározza az alapvető rendelkezésekkel foglalkozó I. fejezetében.

Nos, ha áttekintjük ezeket a rendelkezéseket, megállapíthatjuk, hogy azokban „igazolási” vagy más, az előzővel egyenértékű, ahhoz rokonítható kötelezettség előírása nem szerepel. De ugyanez a megállapítás érvényes az áfatörvény más helyeire is, ahol a teljesítés adófizetési kötelezettséget keletkeztető tényként jelenik meg.

Ebből a hallgatásból pedig nem vonható le más következtetés, csak az, hogy áfajogi szempontból az ügyleti teljesítést nem kell igazolni. [Ezt egyébként sajátos módon alátámasztja az ellenkezőjéből következtetés elve is, mert az áfatörvény igenis számos alkalommal operál igazolási kötelezettséggel, de azt ilyenkor nevesített formában teszi, például: a termék határon átnyúló adómentes értékesítéséhez kapcsolódva a 89. § (1) bekezdésben, illetve a 98. (2) bekezdés a) pontban; vagy az adólevonási jog korlátozása alóli kivételek meghatározása során a 125. §-ban!]

A fentiek ellenére az ügyleti teljesítés másik fél általi igazolása azért betölthet bizonyos szerepet, nevezetesen: a tényállás tisztázásában mint lehetséges bizonyítási eszköz.

Fontos azonban hangsúlyozni: a nyomaték nem magán a tényálláson van, mert annak – mint láttuk – nem kötelező kelléke ez, hanem a tisztázáson.

Továbbá: ezt a szerepet nem töltheti be kizárólagosan sem, mert még ha a teljesítésigazolás mint okirat az ügyleti teljesítést helyesen – értve ez alatt: áfatörvény szerinti tartalommal – tanúsítaná is, alkalmazása nem kötelező, mert az nem áfajogi kötelmen, hanem rendszerint a felek szerződéses kikötésén, azaz polgári jogi kötelmen alapul. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ha a szerződéses kikötés ellenére a teljesítésigazolást nem vagy késedelmesen állítják ki, annak leginkább polgári jogi jogkövetkezménye lehet, viszont azok a joghatások, amelyeket az  az ügyleti teljesítéshez kapcsol, például a fizetendő adó megállapítását, bevallását vagy a számlakibocsátás határidőn belüli teljesítését, ettől függetlenül beállnak.