adozona.hu
Visszajár-e az áfa? Rég várt döntés az Európai Bíróságtól a szerszámköltségek hovatartozásáról
//adozona.hu/nemzetkozi_kozossegi_adozas/A_gyarto_cegeknek_fontos_kerdesben_dontott__J3FZ56
Visszajár-e az áfa? Rég várt döntés az Európai Bíróságtól a szerszámköltségek hovatartozásáról
Minden gyártással (is) foglalkozó gazdasági társaságnál régóta bizonytalanságot okoznak a szerszámköltségek kezelésére vonatkozó tisztázatlan kérdések. Az Európai Bíróság ítélete nyomán tisztulhat a kép, miután kimondta: kizárólag akkor vonatkozik adómentesség a közösségen belüli termékértékesítésre, ha a termékhez kötődő tulajdonosi rendelkezési jog átszáll a vevőre, és az értékesítő igazolja, hogy a terméket feladták, vagy elszállították egy másik tagállamba, és a termék a feladás vagy a szállítás során ténylegesen elhagyta a termékértékesítés helye szerinti tagállam területét.
Általánosan alkalmazott gyakorlat, hogy ha egy gyártási folyamathoz speciális gép, szerszám fejlesztése szükséges, akkor a szerszámot a gyártó cég a megrendelőre "számlázza". Ezen ügylet több gazdasági célt is betölt. Egyrészt ezen konstrukció mentesíti a gyártó céget a költséges gép, szerszám finanszírozási terhei alól, a megrendelő szempontjából pedig egyfajta biztosítékként szolgál: mivel az értékes gép a megrendelő tulajdonába kerül, a gyártó esetleges fizetésképtelensége esetén a gép egyrészt nem kerül a felszámolás alatt lévő vagyonelemek közé, de talán még fontosabb az a szempont, hogy a megrendelő ilyen esetekben korlátozhatja a szerszám alkalmazhatóságát: például kikötheti, hogy azon a gépen csak és kizárólag az általa megrendelt termékek gyártására kerüljön sor.
A szerszámköltségek „számlázására” (szándékos a pongyola fogalmazás) eddig alkalmazott gyakorlat korántsem tekinthető egységesnek. Egyrészt tapasztalhattunk olyan megoldást, amikor a gépet közösségen belüli termékértékesítésként kezelték a felek. Ez a leegyszerűsítő megítélés hibás, hiszen a szerszám az értékesítés időpontjában nem fogja elhagyni az értékesítő tagállam területét (lehet, hogy később sem).
Szofisztikáltabb, amikor a felek úgy tekintik a szerszámértékesítést, hogy az nem önmagában minősül közösségen belüli adómentes értékesítésnek, hanem a szerszámmal gyártott termékekhez kapcsolódó „járulékos” értékesítés miatt lehet adómentes. (Ezen megítélést egyébként a korábbi német adójogi gyakorlat is megerősítette, és számos német ügyféllel rendelkező gépgyártó tapasztalhatta a megrendelő részéről érkező efféle igényt.)
Ehhez képest a gyakorlatban láttunk olyan megoldást is, amely egész egyszerűen belföldi termékértékesítésként kezelte az adott szerszám értékesítését, azt az egyébként világos és megkérdőjelezhetetlen logikát követve, hogy ha a terméket nem szállítják ki az adott tagállamból, akkor nyilvánvalóan nem élvezhet adómentességet az értékesítés. (A fentieken túl kialakult még egy másféle logikát követő megoldás is, amelyben viszont nem száll át a szerszám tulajdonjoga a megrendelőre, hanem a gyártó egyfajta szolgáltatásként kötelezettséget vállal arra, hogy bizonyos korlátozások figyelembe vételével fogja csak használni az adott szerszámot.)
Egy bolgár gyártó cég (IME Bulgaria) egy szlovák megrendelőjének (Brose) gyártott autóipari termékeket, amelyeket közösségen belüli termékértékesítésként ki is szállított. Az IME Bulgária viszont a gyártáshoz kapcsolódó szerszámokat is értékesítette, viszont nem közvetlenül a szlovák Brose, hanem a német Brose részére. A német társaság bolgár adószámán keresztül értékesítette tovább a szerszámot a szlovák vállalkozásnak úgy, hogy az értékesítést belföldi termékértékesítésként kezelve bolgár áfát számított fel. A Brose külföldi adóalanyként kérte az áfa visszatérítését Bulgáriában, azt azonban a bolgár hatóság megtagadta. Emiatt indult meg az eljárás, amely során a jogértelmezési kérdés előzetes döntéshozatali eljárásban az Európai Bíróság elé került.
OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben részletesen ismertetjük a bíróság döntését!
Hozzászólások (0)