További témák
hourglass_empty Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Nem szabhat ki adóbírságot a határidő elteltével a NAV – mondta ki a Kúria

  • adozona.hu
1

Nincs lehetősége az adóhatóságnak adóbírság szankciót alkalmazni az adózás rendjéről szóló (korábban hatályos) 2003. évi XCII. törvény (Art.) 128. paragrafusának (1) bekezdésében nevesített határidő elteltét követően. A tisztességes hatósági eljáráshoz és a jogbiztonsághoz való jog sérelme következik be, ha a törvényben biztosított határidő-hosszabbítást az adóhatóság negligálja – mondta ki a Kfv. I.35.142/2019. számon hozott határozatában a Kúria.

A felperes gabona-, jármű-kereskedelemmel, valamint közúti árufuvarozással foglalkozó gazdasági társaság, melynél az adóhatóság 2011. október és 2012. március közötti időpontra bevallások utólagos vizsgálatát végezte, melynek során adóhiányt tártak fel, jogkövetkezményként adóbírságot szabtak ki és késedelmi pótlékot számítottak fel. A felperes a revíziós jegyzőkönyvet 2015. október 15-én vette át, az elsőfokú hatóság határozatát 2016. április 20-án kiadmányozta.    

A felperes keresetében érdemében vitatta az alperes megállapításait, ezen túlmenően a határozat kiadmányozására nyitva álló határidő túllépése miatt kérte az adóbírság törlését. Az alperes ellenkérelmében a 60 napos határidő túllépése kapcsán azzal védekezett, hogy az időtúllépés nem eredményezett a felperesnek jogsérelmet, mert jogorvoslati jogát a határozat átvételét követően gyakorolta és gyakorolhatta.

Az elsőfokú bíróság a per érdemét tekintve a kereset elutasította, viszont az adóbírság törléséről rendelkezett, e körben hivatkozott a Kúria egy iránymutató döntésére, továbbá az Alkotmánybíróság 5/2017. (III. 10.) határozatában foglaltakra. Bár megállapította, hogy a határidő túllépése nem volt jogvesztő és az ügy érdemére vonatkozó kiható jogszabálysértés nem következett be, azonban az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdéséből eredő alkotmányos követelmény alapján törölte el az adóbírságot.

A jogerős ítéletet mindkét fél felülvizsgálattal támadta, a felperes az érdemi megállapítások körében a Pp. 206. § és 221. § (1) bekezdésében írtak megsértését állította, míg az alperes az adóbírság törlését kifogásolta. Hangsúlyozta, hogy az Art. 170. § (1) bekezdése szerint adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az Art -ban meghatározott ügyintézési határidő nem jogvesztő, így a bíróság által is hivatkozott alkotmánybírósági határozat alapján az adóbírság törlésének nem volt helye. Más, ágazati jogszabály nem írja felül az Art. kötelező rendelkezését.

A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Nem osztotta az alperes adóbírság törlését kifogásoló érvelését. Az alperesi felülvizsgálati kérelem értékelése során a Kúria tekintettel volt az 5/2017. (III. 10.) [a továbbiakban: Abh1.] AB határozatra, amely szerint az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdéséből eredő alkotmányos követelmény, hogy a jogszabályban meghatározott határidő leteltét követően nem szabható ki szankció. Továbbá figyelemmel volt a 17/2019. (V.30) AB [a továbbiakban: Abh2.] határozatban írtakra is, melyben az adókülönbözet és késedelmi pótlék szankció jellegét vizsgálta.

Mindkét alkotmánybírósági határozat a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog tartalmát fejti ki. Az Abh1. leszögezi: „A hatósági eljárás méltányosságának, illetve tisztességességének alapvető feltétele, hogy a közigazgatási hatóságok a rájuk irányadó jogszabályi határidőket betartsák. Különösen erősen kell, hogy érvényesüljön ez a követelmény azokban az esetekben, amikor a közigazgatási hatóság az ügyféllel szemben szankciót állapít meg. A közigazgatási anyagi jogi szankciók jogszabályban történő meghatározása azt a célt szolgálja, hogy a közigazgatási eljárás ügyféli pozíciójában lévő azon jogalanyok, akikkel, illetve amelyekkel szemben a közigazgatási hatóság valamely, az adott ügyfél által elkövetett közigazgatási normasértés miatt hátrányos jogkövetkezményt állapít meg, ne álljanak hosszú, bizonytalan ideig – az anyagi jogi határidőkre vonatkozó, létező jogszabályi rendelkezések ellenére – a velük szemben alkalmazható szankció fenyegetésének félelme alatt.”.

Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott döntésében, hogy „Az Alkotmánybíróságnak következetes a gyakorlata a tekintetben, hogy a jogállamiságnak [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés] nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. „A jogbiztonság az állam – és elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, részterületei és az egyes jogszabályok is világosak és egyértelműek legyenek. Működésüket tekintve kiszámíthatónak és előreláthatónak kell lenniük a norma címzettjei számára. A jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is” {lásd az Alaptörvény hatálybalépését követően először: 31/2012. (VI. 29.) AB határozat, Indokolás; egyik legutóbbi döntés: 3024/2019. (II. 4.) AB határozat, Indokolás}. Az Abh2 indokolásának [110] pontja kimondta: ”Mindazonáltal összességében tisztességtelenné teheti az adóhatósági eljárást az adójogi szankció határozathozatali határidő elteltét követő kiszabása, ha az más sérelmekkel együtt járva terhesebb helyzetbe hozza az adózót annál, mint amilyenben a határidőben született döntés esetében lett volna.”

A fenti két alkotmánybírósági döntés tükrében a Kúria álláspontja változatlanul az, hogy a tisztességes hatósági eljáráshoz való joghoz hozzátartozik annak biztosítása, hogy az adóhatóság a rá vonatkozó határidőket betartsa, és ezen határidő be nem tartását ne az adózó terhére, hanem javára értékeljék. Különösen tekintettel arra, hogy az Art. 5/A § (1) bekezdése biztosítja az eljárási határidő hosszabbítást, mellyel a perbeli esetben az adóhatóság nem élt. Ez a mulasztás kiszámíthatatlanná tette a határozat meghozatalának idejét, az adózó jogbiztonságát sértő hátrány keletkezett, melyből következően a tisztességes eljárásban érvényesíthető jogkövetkezmény, szankció már nem alkalmazható vele szemben.

Az előfizetéssel elérhető tartalmak között további cikkeket olvashat a témáról.

Válasszon csomagajánlataink közül:

Ha előfizetőnk, lépjen be!

Hozzászólások (1)

pp528

Ebben az ügyben az a legszomorúbb, hogy az az adóhatóság, amelynek több száz munkatársa dolgozik azon, hogy azok az adózók, akik a jogszabályoknak megfelelően akarnak működni, minden szükséges információt megkaphassanak, tudatosan tesz Alaptörvényt sértő lépéseket. Miközben a NAV tájékoztatási tevékenysége alapján mindenképpen az egyik leginkább ügyfélbarát állami intézmény (ld. pl elektronikus bevallások 2006-tól, információs füzetek, ÜCC, általános telefonos tájékoztatási rendszer, Ügyfélszolgálatok), az egész intézmény hitelét rontja egy ilyen ügy. A NAV Fellebbezési Igazgatóságának ismernie kellett az AB határozatát, és a korábbi Kúria döntést. Ha ennek ellenére nem bírálta felül az elsőfokú adóhatóság szankciót kiszabó határozatát, akkor súlyos problémák vannak azon a területen: egy ilyen határozat azt üzeni: az adózó nem számíthat arra, hogy a fellebbezését jogszerűen bírálják el. Ennél már csak az lehet rosszabb, ha egy ilyen ügyben eljáró Bíró sem veszi figyelembe az AB és a Kúria döntését. A mikrovállalkozások nagy többsége ugyanis már nem engedheti meg magának, hogy a Kúriához fordulva felvállalja az ezzel járó anyagi kockázatot!

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!




TÖBB MINT TÖRVÉNYTÁR!
Ezért érdemes előfizetni!

Kérdések és válaszok

Osztalék fizetése ingatlan vagyonnal

Hunyadné Szűts Veronika

igazságügyi adó- és járulékszakértő

Ez engem is érdekel Ez engem is érdekel

Evas bt. beltagja

Széles Imre

tb-szakértő

Ez engem is érdekel Ez engem is érdekel
2019 július
H K Sze Cs P Sz V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4
hirdetés
FONTOS JOGSZABÁLYOK
  1. KATA és KIVA 2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról
  2. Art. 2003. évi . XCII. törvény
  3. Áfa 2007. évi CXXVII. törvény
  4. Áht. 1992. évi XXXVIII. törvény
  5. EHO tv. 1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról
  6. Ekho tv. 2005. évi CXX. törvény az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról
  7. EVA tv. 2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról
  8. Helyi adó tv. 1990. évi C. törvény a helyi adókról
  9. Itv. 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről
  10. Jöt. 2003. évi CXXVII. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól
  11. Rega. tv. 2003. évi CX. törvény a regisztrációs adóról
  12. Szakhoz. tv. 2003. évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról
  13. Számv. tv. 2000. évi C. törvény a számvitelről
  14. Szja 1995. évi CXVII. törvény
  15. Szlarend 24/1995 PM rendelet
  16. Tao tv. 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
  17. Tbj. 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről
  18. Tbj. vhr. 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról
  19. Tny. 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról
  20. Tny. vhr. 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X