Inkasszált volna az adóhatóság, de a bank megtagadta

Megosztás Tetszik

Különös esetről kellett döntenie a Kúriának: számlavezető bank sorozatosan elmulasztotta az adótartozással rendelkező ügyfelével szemben kibocsátott adóhatósági végrehajtást.

Az adóhatóság végrehajtási eljárást folytatott az adóssal szemben a folyószámláján fennálló, lejárt esedékességű adótartozás behajtása érdekében. Több alkalommal hatósági átutalási megbízást bocsátott ki az adós felperes-bank által vezetett bankszámlái terhére, azonban felperes-bank a hatósági átutalási megbízások teljesítésének nem tett eleget – olvasható a Kúria közleményében.

Az adóhatóság határozatával kötelezte a felperest, mint a hatósági átutalások teljesítésére köteles pénzforgalmi szolgáltatót, hogy az átutalni elmulasztott fizetési kötelezettséget fizesse meg.

A felperes keresetében vitatta a fizetési kötelezettségét, az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az adóhatározatok jogszerűségét állapította meg.

A Kúria álláspontja szerint a felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 14. §-a szabályozza az adókötelezettségeket, az adózó az (1) bekezdés d) pontja értelmében köteles (egyebek között) adófizetésre és adóelőleg fizetésére. Az adós fizetési kötelezettségét nem teljesítette, ezért az adóhatóság végrehajtásra kényszerült.

A végrehajtási eljárás szabályait az Art. a VII. fejezetben részletesen tartalmazza, meghatározva a 144. §-ban, hogy a végrehajtást az adóhatóság folytatja le, a végrehajtási eljárásban az egyes végrehajtási cselekmények foganatosításakor a Vht. rendelkezéseit alkalmazva. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 79. §. (1) bekezdése értelmében a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adóst megillető pénzösszeg teljes összegben végrehajtás alá vonható.

Az adóhatóság a Vht. 79. §. (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján az adós adótartózásának végrehajtása érdekében a Vht. 82/A §-ban foglaltak szerint járt el, az (1) bekezdés ugyanis akként rendelkezik, hogy a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összeg végrehajtás alá vonása iránt a végrehajtó a végrehajtói letéti számla javára benyújtott hatósági átutalási megbízással intézkedik.

Az Art. 82/A § (1) bekezdés második mondata és az Art. 152. § (1) bekezdése tartalmában megegyezik abban, hogy a fizetési számlát vezető pénzforgalmi szolgáltató az adóhatóság hatósági átutalási megbízását köteles teljesíteni.

A felperes e törvényes kötelezettségét nem teljesítette, és miután az adóhatóság az Art. 153. §-a alkalmazásával határozattal kötelezte a felperest – a levonni, átutalni, megfizetni elmulasztott összeg erejéig – az adótartozás megfizetésére, azt adta elő, hogy az adós általa vezetett számlái óvadéki számlák, az azokra befolyt összegek a banki követelések biztosítékául szolgáló óvadékok, így a Vht. 79/D § (1) bekezdése alapján a hatóság átutalási megbízásait az érintett bankszámlák óvadéki jellege miatt nem teljesíthette.  

A Vht. felperes által hivatkozott 79/D § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adóst megillető, de szabad rendelkezése alól kikerült – ügyleti biztosíték céljára elkülönítve kezelt – pénzösszeg csak e meghatározott céllal összefüggő, illetve e meghatározott ügyletből eredő követelések fejében vonható végrehajtás alá.

A Kúria egyetértett az alperessel és az elsőfokú bírósággal abban, hogy az adós felperes által vezetett számláinak működtetése nem felelt meg a Vht. 79/D § (1) bekezdésében foglaltaknak, így arra a felperes törvénysértő mulasztása kimentését nem alapíthatja. A felperes ugyanis az adóssal megegyezve, a számláiról nem az ügyleti biztosíték céljával összefüggően teljesített kifizetéseket, így például a közigazgatási iratok között lévő, a felperes és az adós közötti folyamatos kapcsolattartás alapján áram, gázpalack, sörcsap, két szállás közvetítői jutaléka, bérek, háttérzene szolgáltatás, kábel tv, internet, vagyonbiztosítás díjak/ellenértékek megfizetésére. A felperes alaptalanul hivatkozott a Pf.tv. 21. § (2) bekezdésére, ugyanis e törvényhely szerint is a meghatározott célból elkülönített, a számlatulajdonos szabad rendelkezése alól kikerült pénzeszközök az elkülönítés tartama alatt csak a meghatározott célra használhatók fel.

Az adóhatóság arra is helytállóan mutatott rá, hogy a felperes a törvénysértő mulasztása mellett eljárása során megsértette a Vht. 82/A § (4) bekezdésében foglaltakat is, ugyanis a megbízás nem teljesítésének okát (az a 79/D §-ban foglaltakba ütközne), a bank haladéktalanul köteles közölni a végrehajtóval. A Vht. 82/A § (4) bekezdésének megsértése folyamatos volt a bank részéről az adóhatósági átutalási megbízások kibocsátása és nem teljesítése alatt, amelyet nem befolyásol az, hogy utóbb a jogerős ítélet állapította meg azt, hogy felperes a Vht. 79/D §-ára alaptalanul hivatkozott – rögzítette a Kúria ítéletének összefoglalójában..