Katások nyugdíja: így számít a szolgálati időnél, ki, mennyit adózik

Megosztás Tetszik

A kisadózók társadalombiztosítási ellátásával több írásunkban foglalkoztunk már. Ezúttal a témára egy olvasónk kérdése kapcsán térünk vissza, aki a "Katásként is gondoljon a nyugdíjas évekre!" című, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) által küldött tájékoztató levél alapján kérte a kisadózó jogosultsági idejével összefüggő aggályának eloszlatását.

A kérdésnek további aktualitást ad az is, hogy a szociális hozzájárulási adó (szocho) mértékének változásával egy időben módosult a főállású kisadózó ellátási alapja. (A nem főállású, havi 25 ezer forint kata fizetésére kötelezett vállalkozó továbbra sem biztosított, és e jogviszonya alapján továbbra sem illeti meg semmilyen társadalombiztosítási ellátás.) Ennek megfelelően július 1-jétől a havi 50 ezer forintos katához 98 100, míg havi 75 ezer forintos katához 164 ezer forintos ellátási alap társul. Ez utóbbi meghaladja a minimálbér (149 ezer forint) összegét, ám az előbbi, még mindig jócskán alatta marad. Mi következik ebből a kisadózó majdani nyugellátását illetően?

Egyértelműen az, hogy a kisadózás tartama a majdani társadalombiztosítási nyugellátás szempontjából kedvezőtlenebb időszak, mint a minimálbéres munkaviszony vagy az általános szabályok szerint adózó vállalkozó minimum járulékfizetéssel lefedett ideje.

Egyrészt az alacsony ellátási alap nyilvánvalóan „lefelé húzza” a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset összegét. Minél hosszabb ez az időszak az átlagkereset-számítási időszakon belül (ami főszabályként 1988. január 1-jétől a nyugdíjazásig tart), annál nagyobb mértékben jelentkezik a hatása.

Másrészt a minimálbért el nem érő összeg miatt alkalmazni kell az arányos szolgálati időszámítás szabályát a nyugdíj összegének meghatározása során. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 39. szakasza értelmében, ha (az egyes) biztosítási jogviszonyban álló személynek (ideértve a kisadózót is) elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme a minimálbérnél kevesebb, akkor a törvény 20. paragrafusának alkalmazása során – az 1996. december 31-ét követő időszak tekintetében – a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe. Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkor érvényes minimálbér arányával.  

Ezen szabály alkalmazása alapján a havi 50 ezer forint adót folyamatosan fizető kisadózó személy szolgálati ideje 2019-ben a következők szerint alakul:

(6 x 94 400) + (6 x 98 100) = 1 155 000 forint
12 x 149 000 = 1 788 000 forint
1 155 000/1 788 000 x 365 = 236 (nap)

Tehát az érintett 2019-ben 365 nap helyett kisadózóként csak 236 nap szolgálati időt szerez. Ez a veszteség szintén a nyugdíj összegét érinti negatívan, hiszen az az öregségi nyugdíj havi összegét az alapját képező havi átlagkereset összegének a megszerzett szolgálati időhöz tartozó, a 2. mellékletben meghatározott százaléka adja. Minél kevesebb a szerzett szolgálati idő, annál alacsonyabb a hozzá tartozó százalékérték.

Ugyanakkor az arányos szolgálatiidő-számítás nem érinti a nyugdíjjogosultságot: sem az öregségi nyugdíjhoz minimálisan szükséges 20 év, sem pedig a nők kedvezményes nyugdíjához szükséges 40 év jogosultsági idő vonatkozásában. Ebből a szempontból 1 nap biztosításban töltött idő 1 nap szolgálati időnek, illetve 1 nap jogosultsági időnek minősül.

Így például az a hölgy, aki 39 év jogosultsági időt tudhat magáénak 2018. december 31-éig, főállású kisadózóként havi 50 ezer forint katát fizetve 2019-ben megszerezheti a hiányzó 40. évét, miközben – ahogy láttuk – csak 236 nappal gyarapodik a szolgálati ideje.

Összességében a főállású kisadózás a majdani társadalombiztosítási nyugellátás szempontjából nem optimális választás. A hátrány a magasabb (75 ezer forintos) kata fizetésével mérsékelhető.

Szintén csökken a veszteség, ha a biztosított kisadózói jogviszonya mellett rendelkezik további biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonnyal (például részmunkaidős munkaviszonnyal vagy megbízási jogviszonnyal). Ezek teljessé tehetik a szolgálati időt, illetve e jövedelmek is beleszámítanak a nyugellátás alapjába.

Ugyancsak javít a vázolt helyzeten, ha a vállalkozó olyan társadalombiztosítási, szociális vagy családtámogatási ellátásban részesül, amelyből nyugdíjjárulékot kell levonni. E körbe tartozik például az ápolási díj, a gyes, vagy éppen a rehabilitációs ellátás. Ezek teljes szolgálati időt jelentenek, összegük nyugdíj alapjául szolgálhat.

Ugyanakkor, ha a figyelembe vételük előnytelen, akkor a kereseti átlag megállapításánál az ezen időszakban szerzett jövedelmeket (az ellátás nyugdíjköteles részét, plusz a keresőtevékenységből származó nyugdíjjárulék-alapot, tehát jelen esetben az ellátási alapot) nem veszik figyelembe.

A 2019-es változásokról további cikkeinket itt olvashatja el!