Hozzátartozói nyugellátások: özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülői nyugdíj

Megosztás Tetszik

A hozzátartozói nyugellátások – özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülői nyugdíj – összegének kiszámításakor közös szabály, hogy azok alapjaként azt a saját jogú nyugdíjat kell alapul venni, amely az elhunyt jogszerzőt a halála időpontjában megillette, vagy megillette volna. A hozzátartozói nyugellátások megállapításakor ezért különbséget kell tenni a tekintetben, hogy az elhunyt jogszerző a halála időpontjában részesült-e valamilyen, a társadalombiztosítás keretein belül megállapított nyugellátásban, nyugdíjszerű ellátásban, illetve nem részesült semmilyen ellátásban. Cikkünkben az özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülői nyugdíj jogszabályi mértékét tekintjük át.

Ha az elhunyt jogszerző saját jogú öregségi nyugdíjasként hunyt el, a hozzátartozói nyugellátást a jogszerző részére a halála időpontjában folyósított öregségi nyugdíj összegéből kell kiszámítani.

Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az elhunyt jogszerző az elhalálozás időpontjában korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, táncművészeti életjáradékban, vagy átmeneti bányászjáradékban részesült.  Ezekben az esetekben a hozzátartozói nyugellátás megállapítása iránti igényeket a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóságához kell előterjeszteni, az igények elbírálására e szerv rendelkezik hatáskörrel.

Ha az elhunyt jogszerző a halála időpontjában nem részesült semmilyen ellátásban, vagy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaiban – rehabilitációs, rokkantsági ellátásban – részesült, a hozzátartozói nyugellátás alapja az az elméleti összeg lesz, amely az elhunyt jogszerzőt elhalálozása időpontjában öregségi nyugdíjként megillette volna.

Ezekben az esetekben a hozzátartozói nyugellátás iránti igényt nem a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, hanem az igénylő lakóhelye szerint illetékes kormányhivatal családtámogatási és társadalombiztosítási, nyugdíjbiztosítási főosztálya bírálja el. Az eljárás során külön vizsgálat tárgyát képezi az elhunyt jogszerzőnek a halála időpontjáig szerzett szolgálati ideje, a nyugellátás alapjául szolgáló havi átlagkeresetet pedig az elhunyt jogszerzőnek az 1988. január 1-jétől a halála időpontjáig szerzett kereseti adataiból fogják kiszámítani.

Az előzőekben említett szolgálati idő és átlagkeresetből kerül kiszámításra annak az öregségi nyugdíjnak az elméleti összege, amely a jogszerzőt a halála időpontjában megillette volna.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben kitérünk az általánostól eltérő esetekre is, továbbá áttekintjük a hozzátartozói nyugellátások – az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás, valamint a szülői nyugdíj – jogszabály szerinti mértékét.