Tb-közteher a tét – példák segítik az eligazodást a kisadózói útvesztőkben

Megosztás Tetszik

A kisadózók többes jogviszonya első ránézésre igen kusza, pedig ki kell igazodnunk rajta, ha nem akarunk sem több, sem kevesebb közterhek fizetni. Először is tisztáznunk kell, mikor lehet és mikor nem lehet főállású a kisadózó, és mikor lehet szó többes jogviszonyról. Más és más ugyanis a közteher. Példákkal segítünk.

Ha egy vállalkozó jogosult a kisadózást választani, akkor el kell különíteni a főállású kisadózót a nem főállású kisadózótól. A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Katv.) csak a nem főállású kisadózókat sorolja fel. A nem főállású kisadózást több esetben az eredményezi, hogy a kisadózó egyidejűleg több jogviszonyban is áll. Az alábbiakban ezeket az eseteket tekintjük át, hiszen ezek ismeretének hiánya okozza, hogy több esetben nem megfelelően kerülnek befizetésre a tb-közterhek.

1.) Nem lesz főállású az a kisadózó, aki legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll (heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani).

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, hogy megismerhesse a példákkal illusztrált, közteherviseléssel megspékelt négyféle variáció részleteit, amelyek közül a kisadózók választhatnak!

A teljes cikkhez előfizetőink és az oldalunkon próbaregisztrálók (korlátozott ideig) férnek hozzá, ha email-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.