Munkavégzés felhasználási szerződés alapján: ezek a buktatók

Megosztás Tetszik

A törvény meglehetősen szűkszavúan foglalkozik a felhasználási szerződés alapján történő munkavégzéssel. Pedig könnyen előfordulhat, hogy ezen a címen kell kifizetnie a foglalkoztatónak – a nem ekho szerinti adózást vállaló magánszemélynek – a díjazást. A következőkben ennek társadalombiztosítással összefüggő kötelezettségeit tekintjük át.

Mindössze a járulékalapot nem képező jövedelmek kapcsán utal arra, hogy nem alapja járuléknak: a szerzői jogi védelem, a találmányi szabadalmi oltalom, a védjegyoltalom, a földrajzi árujelzők oltalma, a mintaoltalom alatt álló mű, az alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, a hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj.

Mindehhez a végrehajtást segítő kormányrendelet annyit fűz, hogy amennyiben a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás (tehát szerzői jogi védelem alatt álló mű) hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés (tehát a felhasználási szerződés) alapján a szerzői jogi védelem alatt álló mű szerzője, előadója (előadóművész) személyes közreműködésre is kötelezett, e tevékenységet a megbízásra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni. A járulékalap megállapításakor a felhasználási szerződés (előadás) szerinti személyes munkavégzés (közreműködés) díjazását kell figyelembe venni.

Tehát az első kérdésre, hogy kik tartoznak ebbe a körbe, már meg tudjuk adni a választ: a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozó mű vagy alkotás szerzője vagy irodalmi, tudományos ismeretterjesztő előadás előadója.

Az említett személyek a felhasználási szerződés alapján, kétféle jogcímen részesülhetnek jövedelemben: munkavégzésre tekintettel és a jogok felhasználásának az ellenértékeként. A két jövedelem aránya a felek megegyezésétől függ: 0-tól 100 vagy 100-tól 0 százalékáig terjedhet.

A biztosítási kötelezettség elbírálásánál viszont csak a személyes munkavégzésre tekintettel kapott jövedelmet szabad figyelembe venni. A jogok felhasználásának az ellenértéke soha nem járulékalap, az ebből származó jövedelem után minden esetben 27 százalékos ehót kell a kifizetőnek lerónia. (A szociális hozzájárulási adóról szóló (2011. évi CLVI.) törvény 455. § (4) f) pontja szerint e jövedelem nem alapja szociális hozzájárulási adónak.)

A munkavégzésért kapott esetleges díjazás alapján pedig a megbízásra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni a biztosítási kötelezettséget. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az így keletkezett jövedelem havi (vagy napi) összege eléri a minimálbér 30 százalékát (vagy ennek harmincad részét), akkor fennáll a biztosítási kötelezettség és a 27 százalékos szociális hozzájárulási adón túl (mely mindenképpen terheli a kifizetőt) az egyéni járulékokat is meg kell fizetni.

A jogviszony tartama a felkéréstől a mű elkészültéig tart, azzal, hogy előadás esetén a biztosítási kötelezettség elbírálása során maximum 7 napot lehet előadásonként figyelembe venni.

Ezek után nézzünk egy példát.

Egy tanulmány elkészítéséért a szerző a 2012. március 17-étől április 22-éig terjedő időszakra 200 ezer forintot kapott, melyből 40 ezer forint a munkavégzés ellenértéke.

Járulékalapot képező jövedelem: 40 ezer x 90 százalék = 36  ezer forint
Napi összeg: 36 ezer : 37 = 973 forint/nap, amely eléri a minimálbér 30 százalékának a harmincad részét, tehát fennáll a biztosítási kötelezettség.
Ez az jelenti, hogy a 36 ezer forint után meg kell fizetni a 27 százalék szociális hozzájárulási adót valamint az egyéni járulékokat.

A jogok felhasználásának az ellenértékéből származó jövedelem: 160 ezer x 90 százalék = 144 000 forint, ami után pedig a 27 százalék  ehót kell leróni. Amennyiben a teljes összeg a jogok felhasználásának az ellenértékeként került volna kifizetésre, abban az esetben a kötelezettség: 200 ezer x 90 százalék x 27 százalék  eho.