Kérdések és válaszok a külföldi munkavégzésről: kiküldetés, napidíj, adózási szabályok

Megosztás Tetszik

Olvasónk külföldi munkavégzéshez kapcsolódóan több kérdést tett fel a kiküldetés szabályaival, a napidíjjal, az adó- és járulékszámítással, a számlázással kapcsolatban. A kérdéseket Horváthné Szabó Beáta adószakértő válaszolta meg.

A kérdés részletesen így hangzik: egy Magyarországon bejegyzett cég épületgépészeti szereléssel foglalkozik nemcsak belföldön, hanem Ausztriában és Németországban is vannak munkái. Ezeket a munkákat is a saját alkalmazottjaival látja el, ilyenkor 4–5 napra külföldre utaznak, amíg a megrendelést elvégzik. Az alapanyagot, szerszámokat itthonról viszik magukkal, egyik külföldi országban sincs telephelye a cégnek.

Munkabérek elszámolásához kapcsolódó kérdéseink:

1. Milyen egyéb bizonylatok szükségesek a munkabér elszámoláshoz a szokásos bizonylatokon kívül a külföldi munkavégzés miatt?
2. Kezelhető-e külföldi kiküldetésként a külföldön végzett munka ideje, milyen kötelező kifizetéseket kell teljesíteni (például külföldi napidíjat kell-e fizetni, ha a szállás, utazás költségeit a munkaadó vagy a megrendelő biztosítja)?
3. Figyelembe kell-e venni a Németországban, illetve Ausztriában meghatározott minimálbér összegét a külföldi munkavégzés napjaira?
4. Mi lesz a járulékalapja a napidíjnak?
5. Amennyiben a 183 napot év közben mégis meghaladja a külföldi tartózkodás, hogyan alakul a munkabér elszámolása az adott hónapban, hogyan alakul a járulékalap, milyen további teendők vannak ebben az esetben (esetleg külföldön is le kell számfejteni a bérüket az ottani szabályok szerint)?
6. Fentieken túl, számlázáshoz kapcsolódó kérdésünk: áfa szempontjából hogyan történjen a számlázás, ha a megrendelő nem belföldi illetőségű adóalany, és a teljesítés helye külföldön lévő ingatlan?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

Kérdései sorrendjében válaszaink a következők.

1. Milyen egyéb bizonylatok szükségesek a munkabér elszámoláshoz a szokásos bizonylatokon kívül a külföldi munkavégzés miatt?

Figyelemmel arra, hogy a munkavállalók kiküldetésben végzik a munkát, adózási szempontból vizsgálni szükséges, hogy a munkavégzés helyén a kettős adózás elkerülésére vonatkozó egyezmény értelmében keletkezik-e adókötelezettség. Amennyiben a munkavállaló kevesebb, mint 183 napot tölt az adott országban (Ausztriában adóéven belül, Németországban bármilyen 12 hónapon belül) a fogadó cég nem minősül gazdasági munkáltatónak és telephely sem keletkezik, akkor az adóztatás joga Magyarországot illeti. A költségek elszámolásához kiküldetési rendelvényt célszerű használni, de nem kötelező. Továbbá a kiküldetésre A1 igazolás beszerzése szükséges.

2. Kezelhető-e külföldi kiküldetésként a külföldön végzett munka ideje, milyen kötelező kifizetéseket kell teljesíteni (például külföldi napidíjat kell-e fizetni, ha a szállás, utazás költségeit a munkaadó vagy a megrendelő biztosítja)?

Igen, ez adójogi értelemben külföldi kiküldetésnek minősül [szja-törvény 3. § (1) bekezdés 12. pontja].

A kiküldetéssel összefüggésben a munkáltató köteles a munkavállaló valamennyi költségét megtéríteni. Így az utazáson és szálláson felül pl. az étkezés összegét. Ez utóbbi történhet napidíj jogcímen, vagy egyes meghatározott juttatásként, amikor a cég számla alapján finanszírozza az üzleti utazáson felmerült étkezést.

3. Figyelembe kell-e venni a Németországban, illetve Ausztriában meghatározott minimálbér összegét a külföldi munkavégzés napjaira?

Igen, az unióban érvényes posting irányelv előírásait figyelembe kell venni, így többek között a munkavégzés helyén érvényes minimális bérszintre ki kell egészíteni a dolgozó jövedelmét.

4. Mi lesz a járulékalapja a napidíjnak?

Abban az esetben, ha az adóztatás joga nem kerül át a munkavégzés országába, akkor a napidíj összegének 30 százaléka bizonylat nélkül költségként elszámolható, amely nem haladhatja meg a napi 15 eurós összeget. A fennmaradó különbözet tekintendő adóalapnak, melyből le kell vonni az szja-t és a járulékot.

5. Amennyiben a 183 napot év közben mégis meghaladja a külföldi tartózkodás, hogyan alakul a munkabér elszámolása az adott hónapban, hogyan alakul a járulékalap, milyen további teendők vannak ebben az esetben (esetleg külföldön is le kell számfejteni a bérüket az ottani szabályok szerint)?

Amennyiben az adót külföldön kell megfizetni, akkor az adott hónapra járó munkabér összegét a munkanapok arányában meg kell osztani. A magyar munkanapokra jutó munkabérből Magyarországon kell levonni az adót és a járulékot, míg a külföldi napokra jutó összeget mentesíteni kell az adó alól az egyezményre hivatkozással. (Lásd 08-as bevallás 409. sor!)

A járulékkötelezettség kiszámítása törthónapban speciális. Azon jövedelemből, mely szja-előleget képez, le kell vonni a járulékot is. Viszont, ha a jövedelem egy része után külföldön kell az adót megfizetni, akkor a Tbj. 27. §-a szerint a járulék alapja
a) az alapbér, de legalább a tárgyévet megelőző év július hónapjára a Központi Statisztikai Hivatal által a teljes munkaidőben alkalmazásban állók tekintetében közzétett nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkereset; vagy
b) a tevékenység ellenértékeként a tárgy hónapban megszerzett – munkaviszony esetében a tárgyhónapra elszámolt – jövedelem, ha az nem éri el azelőző pont szerinti összeget.

A 27. § (6) bekezdése szerint, ha a biztosítással járó jogviszonyból származó, tárgyhónapra eső jövedelem egy része Magyarországon, másik része külföldön adóztatható az előbbiekben említett a) és b) pontok szerinti járulékalapot az időszakkal arányosan kell meghatározni.

Fontos megemlíteni, ha az adóztatás joga átkerül a munkavégzés országába, akkor az olyan jövedelmek melyeket kizárólag a külföldi munkára tekintettel kap a munkavállaló (pl. napidíj, bérkiegészítés) nem kell arányosítani, ugyanis az kizárólag a munkavégzés országában adóztatható az OECD kommentár szerint.

Továbbá felhívom a figyelmét, hogy ne csak a 183 napra figyeljenek, hanem a munkavégzés helyén tisztázni kell, hogy a fogadó cég gazdasági munkáltatónak minősül-e!

6. Áfa szempontjából hogyan történjen a számlázás, ha a megrendelő nem belföldi illetőségű adóalany, és a teljesítés helye külföldön lévő ingatlan?

A számlázás pontos szabályait a német és osztrák hozzáadottérték-adó szabályai fogják meghatározni. A belföldi áfaszabályok ismeretében elmondható, hogy ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásnyújtás esetén a teljesítés helye valóban az ingatlan fekvése szerint alakul, azaz külföldön lesz, így az ügyletet külföldi áfa kell, hogy terhelje.

Hogy a külföldi áfát ki számítja fel és vallja be az adóhatóságnak, az fogja megmondani, hogy a magyar szolgáltatásnyújtó a teljesítési hely országában letelepedett-e.

Amennyiben külföldön van a hazaihoz hasonló szabályozás, az áfát az ott igénybe vevő belföldi adóalany fizeti fordított adózással, amennyiben:

140. § Abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtása teljesítési helyének megállapítására
a) a 37. § (1) bekezdését kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybe vevő – a 36. § értelmében vett – adóalany;
b) a 39. és 40. §, a 42. §, valamint a 44. és 45. § bármelyikét kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybe vevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany
fizeti, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.

Így abban az esetben, ha a teljesítési helyen letelepedett adóalany az igénybe vevő, ingatlannal kapcsolatos szolgáltatásnyújtás esetén a magyar cég fordított adózással állíthatja ki számláját, feltéve, ha tevékenysége letelepedettséget nem keletkeztetett. (Ellenkező esetben német adószámáról, német áfás számlát kell kiállítani, ha pl. egyenes adózás alá esik az ügylet.)

Hangsúlyozom, hogy a helyes számlakiállításhoz a német/osztrák adózási szabályokat szükséges tanulmányozni!