Hová tegyük megtakarításainkat?

Megosztás Tetszik

Augusztusban tovább folytatódott a betéti pénzek befektetési alapokba való áramlása – egyébként már júliusban is 193 milliárd forintot vett ki a lakosság a betétekből. Ez több tényezővel magyarázható, de ebben szerepet játszanak a változó adószabályok és a csökkenő hozamok, illetve növekvő banki költségek is. Cikkünkben annak járunk utána, hogy az adóváltozások mire ösztönzik a lakosságot, s racionális-e a megtakarítók magatartása.

Először is érdemes a statisztikát segítségül hívni. „A megtakarításokkal rendelkezők aránya továbbra sem növekszik a hazai lakosság körében, 2004 óta a legalacsonyabb arányt látjuk 2013 első félévében is – állítja a GfK Hungária a Retail Banking Monitor felmérésének adataira alapozva.” A lakosság körében továbbra is stagnál a megtakarítói hányad a GfK Hungária pénzpiaci felmérése szerint. 2013 első félévében a hazai lakosság átlagosan 15 százaléka rendelkezett valamilyen banki megtakarítással, amely 2004 óta a legalacsonyabb értéknek felel meg, alulmúlja a 2008-2010 közötti válságos időszak megtakarítási arányszámait is. Mindez nem párosul azzal, hogy a lakosság vagyona csökkenne, azaz közben a vagyoni egyenlőtlenségek erősödésére utal, ami egyúttal azt is jelenti, hogy egész másféle magatartást mutat a megtakarítással rendelkező szűkebb réteg viselkedése, és az annak hiányával küzdő átlagpolgár.
Megint a statisztikához fordulva, fontos kérdés, hogy mi jellemzi az átlagos polgár jövedelmi és pénzügyi helyzetét? A legutóbbi adatok szerint a nemzetgazdaságban – a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a megfigyelt nonprofit szervezeteknél – a bruttó átlagkeresetek 3,3, a nettó átlagkeresetek 4,6 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit.  Az átlagos munkaerő költségek és levont adók alakulását szemlélteti az alábbi táblázat:

A fenti adatok és az előző megtakarítási adatok szembesítéséből adódik, hogy az átlagjövedelemmel rendelkezők körében meghatározó a rövid távú likviditási különbségek kiegyenlítése. A banki szférában való rövid pénztartás előnyei szempontjából meghatározó a banki kamatok és a költségek összehasonlítása. A folyószámla kamatok jelenleg gyakorlatilag elhanyagolhatóak, a két-három havi lekötések esetén a feltételek elég széles pályáján mozogva 1-4  százalék EBKM (egységes betétikamatláb-mutató) érhető el, bár különleges feltételek vállalásával nőhet a kamatláb.
Először is a rövidtávú feltételekhez kötött betétekre voltunk kíváncsiak, hiszen sokan csak keveset tudnak lekötni azt is csak egy-két hónapra. Ha jelenleg 200 000 forintot két hónapig kamatoztatnánk a bankban, akkor 11 bank adatai alapján legfeljebb mintegy bruttó 1417 forint kamatot nyerhetnénk, amiből az adók levonása után maximum 1105 forint maradna. Ha erre a pénzre utána szükségünk van és készpénzként szeretnénk ugyanezt az összeget megkapni, akkor emiatt a banknak a 1200 forintot kell fizetnie tranzakciós illetékként az állam felé, amelyet az esetek nagy részében a bank át is hárít a megtakarítóra. (Itt még el is tekintünk az egyéb banki költségektől!) S ennek nyomán az egész megtakarításunk negatív hozamúvá válik. Ha készpénz formában szükségük van tehát a megtakarításra, akkor legalább körülbelül 2,3 havi (tehát valamivel kevesebb, mint 2 és fél hónapi) megtakarítás esetén érjük el a „zéró” pontot. Így sajnos arra a következtetésre jutunk, hogy a jelenlegi hozamok és adók mellett a csak rövid távú megtakarításban érdekelt lakosoknak nem vagy alig érdemes bankban tartani a pénzüket. Nem sokkal javítja a helyzetet, ha állandóan csak átutalással fizetünk, vagy banki kártyát használunk.

Olvassa tovább cikkünket, hogy megtudja, hová menekülnek a betétek!