Fontos szempontok az adózási forma választásánál

Megosztás Tetszik

„Adott egy másodállású egyéni vállalkozó, jelenleg a kata hatálya alatt, havi 25 ezer forintos járulékfizetéssel. A jelenlegi főtevékenységét, ami biztosítási ügynök, szeretné befejezni, a többi tevékenysége nem termel állandó és magas jövedelmet (átlagban havi 50 ezer forint, de nem állandó rendszerességű). Mi lenne számára az ideális, ha evás lenne, vagy ha bevételarányosan adózna, vagy az átalányadózás?” Olvasói kérdésre Sinka Júlia okleveles adószakértő válaszolt.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

Sajnos kérdésében nem adott információt arról, hogy az érintett egyéni vállalkozó továbbra is folytatott tevékenységei milyen jellegűek, milyen arányú költségekkel járnak a bevételhez viszonyítva.

Lényeges, hogy az egyszerűsített vállalkozói adót (eva) elsősorban az áfa fizetésére kötelezett vállalkozóknak célszerű választaniuk (nekik is csak akkor, ha a vállalkozói személyi jövedelemadó vagy a társasági adó alapjával szemben elszámolható költségeik elenyészőek, vagy legfeljebb 20-25 százalékot képviselnek a bevételhez mérten). 

Kifejezetten alacsony – vagy gyakorlatilag akár nullának is nevezhető – költségszint esetén az áfa fizetésére nem köteles (alanyi adómentes vagy a tevékenysége alapján adómentes) vállalkozók számára is kifizetődő lehet az eva választása. Ez az eset szellemi tevékenységeknél fordulhat elő, és jellemzően itt is akkor, ha a társadalombiztosítási járulékokró és ellátásokról szóló törvény (Tbj.) szerint fizetendő járulék nem merül fel, vagy nem kapcsolódik hozzá kötelező minimum (36 órát elérő munkaviszony melletti vállalkozás, kiegészítő tevékenységűnek minősül, azaz nyugdíjas).

A vállalkozói személyi jövedelemadózás akkor utasíthatja maga mögé az evát és az átalányadózást, ha költségigényes tevékenységről van szó. Az egyéni vállalkozók átalányadózása esetében a fő szabály szerinti 40 százalék költségátalány helyett a bevétel 25 százalékát kell költségként figyelembe venni akkor, ha a vállalkozó a Tbj. vonatkozó szabályai szerint kiegészítő tevékenységűnek minősül. Az adótörvény ettől számottevően magasabb költségátalányt állapít meg bizonyos tevékenységekre – mint például a kiskereskedelem vagy a taxi-szolgáltatás –, a kapcsolódó szabályokat a személyi jövedelemadóról szóló törvény (szja tv.) 53. §-a részletezi.

Lényeges, hogy a Tbj. rendelkezései szerint csak az az egyéni, illetve társas vállalkozó minősül kiegészítő tevékenységűnek, aki vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytat, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.   

Ez szűkebb kört jelent, mint a Katv. szerinti nem főállású kisadózó kategóriája, amelybe – többek között – a heti 36 órát elérő munkaviszonyban állók is beletartoznak. Jelen esetben tehát fő szabály szerint 40 százalékos költségátalánnyal számolhat a vállalkozó. Amennyiben a tevékenység érdekében felmerülő, tételesen igazolható kiadásai ezt az arányt nem érik el, úgy az átalányadózás választása megfontolandó. A költségeknek a bevételhez mért, mintegy 30 százalékos aránya esetében a kata is jobb alternatíva, mint a vállalkozói személyi jövedelemadózás.

Azt, hogy a kérdésben említett vállalkozó számára mely lehetséges adózási mód a legjobb, biztonsággal csak akkor lehet megítélni, ha a tevékenysége, körülményei – ideértve a költségek – alapján számításokat végzünk. Ennek során gondolni kell arra, is, hogy a kata megfizetésével a járulékfizetési- kötelezettségének is eleget tett a vállalkozó, míg a többi, itt említett adózási mód választása esetén ez nem rendezett az adott adónem megfizetésével. (Az esetleges szochokedvezményeket, a családi kedvezményt stb. is célszerű számításba venni.)