Bizalmi vagyonkezelés: új szabályok, régi kérdések

Megosztás Tetszik

Az elmúlt napokban ismét a figyelem középpontjába került a bizalmi vagyonkezelés, miután az Országgyűlés elé benyújtott (és azóta elfogadott) törvényjavaslat alapján érdemben módosulnak a konstrukció adózási szabályai. A vita azonban nem magáról az intézményről szól: a cél továbbra is a vagyonvédelem, a generációváltás és a vállalkozások folytonosságának biztosítása, miközben a jogalkotó az adóelkerülésre használható elemeket igyekszik visszaszorítani – vélemény.

Miért jelent meg itthon?

A magyar jog 2014-ben vezette be a bizalmi vagyonkezelés intézményét. Az eredeti cél az volt, hogy a vállalkozók és családok a vagyonuk sorsát előre, kiszámítható módon rendezhessék, különösen generációváltás, öröklés vagy cégutódlás esetén. Ez különösen fontos Magyarországon, ahol a családi vállalkozások jelentős része még mindig az első generáció kezében van.

A konstrukció egyik legnagyobb előnye, hogy a tulajdonos halála vagy cselekvőképtelenné válása esetén is biztosítható a vállalkozás működésének folytonossága. Ez nemcsak magánjogi, hanem gazdasági szempontból is lényeges, hiszen egy jól működő társaság szétesése munkahelyeket, beszállítói kapcsolatokat és adóbevételt is veszélyeztethet.

Mi változik most?

A most benyújtott T/387. számú törvényjavaslatban megjelenő szabályozás nem megszünteti a bizalmi vagyonkezelést, hanem elsősorban az adózási kedvezményeit alakítja át. A 2026. augusztus 31. után vagyonkezelésbe adott vagyonelemeknél megszűnik az eddigi ötéves adómentességi szabály, és ezt adóhalasztási mechanizmus váltja.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a vagyon rendeltetésszerű, családi vagy generációváltási célú használata továbbra is lehetséges marad, de az adózási előnyök szűkülnek. A javaslat egyúttal erősíti a NAV ellenőrzési szerepét is: a hatóság a jövőben a konstrukció tényleges célját, a kapcsolódó dokumentumokat és a szereplők közötti viszonyt is vizsgálhatja.

Tisztázatlan kérdések az adózáson túl

A bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatban továbbra is az egyik legérzékenyebb kérdés a kötelesrész. A magyar öröklési jog ugyanis bizonyos közeli hozzátartozók számára minimális jogosultságot biztosít, ezért különösen fontos, hogy a vagyonrendelés és az öröklési szabályok összhangban legyenek. A korábbi szabályozási logika szerint a bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyon is beszámít a kötelesrész alapjába, ha az adott juttatás a halált megelőző tíz éven belül történt.

Ez a helyzet azonban komoly vitákat és értelmezési problémákat szülhet. A bizalmi vagyonkezelésbe jellemzően nagyértékű cégvagyon kerül. Ha hirtelen ki kell fizetni az örökösöknek a felértékelt vagyon arányos részét, az sokszor nem tehető meg a hagyaték többi eleméből, csak a megóvni kívánt társaságból vagy annak részbeni eladásából. A gyakorlatban azonban egy tulajdonrészt eladni nem könnyű, és sokszor csak jelentős, 30–40 százalékos diszkonttal lehetséges. Azaz egy kisebbségi tulajdon értéke messze alacsonyabb, mint a cég értékének arányos része, a kötelesrész számításánál mégis az arányos részt veszik figyelembe. Ez a jelentős pénzbeli kötelezettség pedig a cég túlélését veszélyezteti.

Éppen ezért a szabályozás egyik legfontosabb elvárása az lenne, hogy egyértelmű iránymutatást adjon arra: mikor és milyen értéken kell a bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyont, illetve annak egyes részeit figyelembe venni. Ez nemcsak a közjegyzői és bírósági eljárásokat tenné kiszámíthatóbbá, hanem csökkentené a hosszadalmas jogviták esélyét is.

Ugyancsak problémás, hogy a vagyonkezelői pozíció is öröklődik, sokszor pont azok részére, akiket ki kívánt zárni a bizalmi vagyonrendelő. Így az örökösök ellentétesen rendelkezhetnek a vagyonrendelő szándékával. Nem tisztázott az sem, hogy milyen döntési szabályok vonatkoznak több vagyonrendelő örökös esetén, hogyan kell meghatározni a vagyonrendelői pozíció értékét a kötelesrész számításakor.

Erre a helyzetre az sem megoldás, ha az eredeti vagyonrendelő rendelkezik ennek a pozíciónak az öröklésére is, mert hosszú távon így is egyre több vagyonrendelő örökös jelenik meg a bizalmi vagyonkezelésben, teljesen ellehetetlenítve annak működését.

Megoldja-e az új szabályozás ezeket a problémákat?

A törvényjavaslat célkitűzésével egyet lehet érteni. Valóban fontos, hogy a bizalmi vagyonkezelés visszatérjen eredeti funkciójához, vagyis a családi vagyon hosszú távú megőrzésének és a vállalkozások generációváltásának eszköze legyen.

Ugyanakkor a most elfogadott javaslat szinte kizárólag az adózási szabályokat módosítja. Nem rendezi azokat a polgári jogi és öröklési kérdéseket, amelyek a gyakorlatban a legtöbb bizonytalanságot okozzák; éppen azokhoz a szabályokhoz nem nyúl hozzá, amelyek ezt a célt a mindennapi jogalkalmazás során jelenleg veszélyeztetik. Ha valóban az intézmény hosszú távú megerősítése a cél, akkor a következő jogalkotási lépésnek ezeknek az öröklési és polgári jogi ellentmondásoknak a rendezésére kellene irányulnia.

Összefoglalva: A törvényjavaslat indokolása kimondja, hogy a bizalmi vagyonkezelés elsődlegesen a vagyontervezést és a generációváltást szolgálja. Ha ezt valóban komolyan vesszük, akkor nem elegendő az adószabályok módosítása: a polgári jogi és öröklési szabályokat is hozzá kell igazítani ehhez a célhoz.