Titkos hangfelvétel igazolta, hogy ártási szándékkal rúgták ki a kormánytisztviselőt

Megosztás Tetszik

Jogellenesen szüntették meg a kormánytisztviselő jogviszonyát. A négy éve folyó peres ügyre a Kúria tett pontot.

Az alperes 2011. február 14-én kelt és közölt felmentéssel a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát indokolás nélkül a 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján 2011. április 15-ei hatállyal megszüntette. A felmentést S.R. munkáltatói jogkörgyakorló, az alperes elnöke írta alá. A felperes a felmentés átadásakor a munkáltatói jogkör gyakorlójával történt beszélgetést – annak engedélye nélkül – titkos hangfelvétellel rögzítette, írja a Kúria közleménye.

A felperes keresete a felmentés jogellenességének megállapítására irányult, elsődlegesen a rendeltetésellenes joggyakorlás, az uniós joggal való ütközés és az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát. A felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.

A felperes felülvizsgálati kérelme alapos, az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alaptalan.

Az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II.18.) AB határozatában megállapította, hogy a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenes, a 34/2012. (VII.17.) AB határozatában az 1989. évi XXXII. törvény (régi Abtv.) 43. § (4) bekezdése alapján a sérelmezett rendelkezést a jövőre nézve 2011. május 31-ei hatállyal megsemmisítette.

A jogerős közbenső ítélet azt helytállóan fejtette ki, hogy a felmentés közlésekor még hatályos jogszabály mind az alperes, mind a bíróságok által alkalmazandó volt. Téves azonban azon értelmezése, miszerint a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontjának 2010. július 6-ától 2011. május 31-éig hatályos rendelkezése alapján történt felmentések esetében külön kell vizsgálni a felmentés alaki, formai, és a jogviszony megszüntetésének tartalmi indokoltságát. Ez nem vezethető le az Alapjogi Charta 30. cikkéből. Az Alapjogi Charta rendelkezései a jelen jogvitára ugyanis nem alkalmazhatók az Európai Unió Bíróságának C-332/13. számú ügyben hozott határozata alapján. A kormánytisztviselők indokolás nélküli felmentésével kapcsolatos jogkérdés nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe, mivel a Ktjv. megalkotásával Magyarország nem az Unió jogát hajtotta végre.

A Kúria a felperes elsődleges felülvizsgálati kérelmét alaposnak találta, ezért megalapozatlanul kérte az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésével a felperes keresetének elutasítását.

Az alperesnek nem volt kötelezettsége, hogy a felmentést megindokolja. Ennek ellenére a felperes tényállítása szerint a felmentés közlésekor az indokokról tájékoztatást adott a munkáltatói jogkörgyakorló elnök. A felperes tényállítását nemcsak az elnök engedélye nélkül készült hangfelvétel leirata, hanem annak a felperes szerint szóban indokokként megjelölt és ismertetést követően a nyilatkozó által valósnak elfogadott részei is igazolnak.   A hangfelvétel leiratát a bíróság a tárgyalás anyagává tette, abból az alperes is kapott egy példányt. A hangfelvételen nyilatkozó személy a releváns részek ismertetését követően a nyilatkozatot magáénak ismerte el.

A titkos hangfelvétel az 1959. évi IV. törvény alapján kialakult és az ügyben még irányadó bírói gyakorlatra tekintettel a Pp. szabad bizonyítási rendszere szerint [Pp. 3. § (5) bekezdés] felhasználható volt a perben. „Más nyilatkozatát tartalmazó hangfelvétel akkor is felhasználható a polgári perben bizonyítékként, ha a személyhez fűződő jogok megsértésével keletkezett vagy jutott nyilvánosságra” (BH.2001.110.).

A felmentési jog gyakorlása során a munkáltatói jogkörgyakorlót nem a felmentés rendeltetésével összefüggő cél vezette (mert arra a bizonyítékok szerint nem működési, vagy a kormánytisztviselő munkavégzésével, képességével összefüggő okból került sor), hanem arra bizonyítottan a felettes szerv elvárásának történő megfelelés érdekében került sor, vagyis azt a felperes irányába ártási szándék (a felperes eltávolítása iránti igény) motiválta. Azt, hogy a felettes szerv milyen okból sérelmezte a felperes jogviszonyának fennálltát, a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapíthatósága szempontjából közömbös, amennyiben az ártási szándék megállapítható. A Ktjv. 2. §-a által alkalmazandó 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 71.§. szerint jelen jogvitában is irányadó 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. § (2) bekezdésben a rendeltetésellenes joggyakorlás körében felhozott esetek nem taxatív felsorolásban szerepelnek. Az Mt. 4. § (1) bekezdés alapján a rendeltetésellenesség bármely egyéb esetben is megállapítható, ha a törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket nem a rendeltetésüknek megfelelően gyakorolják.

A felperes felmentése a rendeltetésellenes joggyakorlás tilalmába ütközés folytán jogellenes, a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján módosított indokolással hatályában fenntartotta.