hourglass_empty Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Mit kell számításba venni a végkielégítésnél? Döntött a Kúria

  • adozona.hu

Külföldi munkavégzés során a munkavállalók a béren kívül saját bankszámlájukra havi négyszeri útra repülőjegy-térítést is kaptak. Később munkáltatójuk rendkívüli felmondással elbocsátotta őket. A volt munkavállalók vitatták a végkielégítés összegét. Az ügy a Kúriánál kötött ki.

A felperesek az A. oroszországi gyárában végeztek munkát kiküldetésben. Az alperes az I.r. felperes munkaviszonyát 2007. november 23-án, a II.r. felperesét 2007. november 26-án szüntette meg rendkívüli felmondással – olvasható a Kúria sajtótitkárságának közleményében.

Az elsőfokú bíróság által hozott, a másodfokú bíróság  közbenső ítéletével helybenhagyott közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperesek munkaviszonyát, amelyek a közbenső ítélet jogerőre emelkedésének napjával szűnnek meg. A munkaviszony jogellenes megszüntetésére alapított, valamint a munkaviszonnyal összefüggő egyéb követelések megalapozottsága tárgyában továbbfolyó perben az elsőfokú bíróság részítélettel döntött a felperesek végkielégítés és felmentési időre járó átlagkereset iránti keresetéről.  Az elsőfokú részítélet az alperest az I.r. felperes javára 6 203 333 forint, a II.r. felperes javára 2 151 964 forint megfizetésére kötelezte, a meghaladó keresetet elutasította.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes a kiküldetésben foglalkoztatott dolgozóinak 2005 novemberéig a munkabér és egyéb juttatások mellett biztosította természetben a ki- és beutazást. Ezen járat megszűnését váltotta ki ezt követően a repülőjegy-térítéssel. A kiküldetésben dolgozók bérezése tehát nem változott, az utaztatás költségeinek térítésében történt változás. A napidíj, illetve a költségtérítés vonatkozásában nem merült fel, hogy az valamely korábban folyósított bérelemet váltana ki, azok a kint tartózkodás személyes szükségleteinek, költségeinek az ellentételezését szolgálták. Mindezek alapján az átlagkereset számításának alapjául nem vehető figyelembe a repülőjegy-térítés, az adóköteles napidíj összege és a II.r. felperes esetében az adóköteles utazási költség összege.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében helybenhagyta.

A felperesek felülvizsgálati kérelme nem alapos – állapította meg a Kúria.

Az eljáró bíróságok jogszerűen, a Pp. 213. § (2) bekezdése  és a 3/2000. számú Polgári Jogegységi határozatban foglaltak alapján döntöttek részítélettel a felperesek végkielégítés és felmondási időre járó átlagkereset iránti igényeiről. E perjogi döntésük okáról a jogszabályok helyes megjelölésével és alkalmazásával indokolási kötelezettségüknek eleget téve számot adtak.

A felperesek alaptalanul sérelmezték az Oroszországban történő munkavégzés kiküldetéskénti minősítését. A jogvita elbírálása szempontjából ugyanis nem annak van jelentősége, hogy az egyes jogszabályok eltérően nevezik a magyar munkáltató magyar munkavállalójának külföldön történő ideiglenes munkavégzését, hanem annak, hogy a felek a magyarországi munkavégzésre vonatkozóan létrejött munkaszerződésüket a munkavégzés helye vonatkozásában nem végleges jelleggel módosították. A munkaszerződés felek általi konszenzussal történő módosítása folytán a jogviszonyra nem irányadó a felperesek által hivatkozott Mt. 83/A § (3) és (4) bekezdése, amely a munkáltató utasítási jogkörébe tartozó (tehát egyoldalú) kirendelés jogintézményét szabályozza.

Az eljáró bíróságok a keresetlevél mellékleteként csatolt megállapodások alapján helytállóan minősítették a felperesek oroszországi munkavégzését átmenetinek, arra ugyanis a felperesek alperesnél fennálló munkaviszonyának megtartása mellett került sor, és amely idő alatt  Magyarországon is történt alkalmanként munkavégzés. Az, hogy a külföldi munkavégzésre a felek megállapodást kötöttek, továbbá hogy annak időtartama az I.r. felperesnél a kezdetektől, a II.r. felperesnél utóbb   határozatlan volt, nem jelenti, hogy a külföldi munkavégzésre szóló megállapodás nem átmeneti időre vonatkozott, az végleges lett volna, vagyis azt követően ne kellett volna Magyarországon munkát végezniük.

A felperesek jogerős részítélettel elbírált igényeiket olyan átlagkereset-számítással kérték megítélni, amelybe a kifizetett repülőjegy-térítés és napidíj is beszámít, mert a bérjegyzékkel alátámasztott állításuk szerint ezen juttatások rendeltetése a munkavégzés ellentételezése volt, és ösztönzésül is szolgált. Az alperes ezen előadást vitatta, így a bérjegyzéken feltüntetett elnevezések és a számfejtés módja ellenére jogszerűen vizsgálták az eljáró bíróságok a juttatások valódi rendeltetését (EBH1999.54.).

Azok bevezetésének időpontja, számításának módja alapján helytállóan állapították meg, hogy a repülőjegy-térítés a havi négyszeri Magyarországra történő haza- és visszaút, a napidíj pedig a kinntartózkodás teljes (szálláson kívüli) költségét fedezte. Annak bizonyítása, hogy e megállapítás ellenére ezen juttatásokat részben vagy egészben nem ezen költségek megfizetésére, hanem (többlet)munkavégzés ellentételezésére szánták, és a felperesek állítása szerint ebben a peres felek között konszenzus jött létre, a felpereseket terhelte. Az eljáró bíróságok jogszerű következtetést vontak le arról, hogy a bizonyítékok a felperesek állítását nem támasztják alá. Az, hogy az utazási és a hétvégi lakhatási költségekre nemcsak a repülőjegy-megváltást lehetett felhasználni, továbbá hogy a hazautazás mellőzésével megtakarítást lehetett elérni, nem változtat a juttatások költségtérítési jellegén.

A törvényszék helytállóan állapította meg, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy a hétvégi munkavégzés ellentételezéséül kapták volna átalány formában a fenti két juttatást. Abból ugyanis, hogy adat merült fel a perben a hétvégén történő munkavégzésre, az ellentételezés módjára vonatkozó megállapodásra megalapozott következtetés nem vonható le.

A munkáltató mérlegelési körébe tartozó gazdálkodási, célszerűségi kérdés, hogy a repülőjegy-térítést milyen formában, azaz tételes elszámolás mellett, vagy átalányként juttatja, továbbá hogy annak összegét nem az üzleti kártyára utalja, hanem a bérrel együtt számfejti. Mindez nem változtat a költségtérítési jellegén sem, továbbá az sem, hogy ennek számfejtése bruttó összegben, illetve milyen elnevezéssel történik, és hogy az adóbevalláshoz szükséges iratokon a munkáltató azt miként tünteti fel.

A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős részítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.

Hozzon ki többet az Adózónából!
Előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink teljes terjedelmükben olvashatják cikkeinket, emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is.

Előfizetési csomagajánlataink:


Hozzászólások (0)

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!




További hasznos adózási információk

NE HAGYJA KI!
Ezért érdemes előfizetni!

Kérdések és válaszok

Térítésmentesen kapott termék

Szarvas Imréné

könyvvizsgáló, adószakértő, könyvelő

Átalányadózás év közbeni kezdéssel

Lepsényi Mária

adószakértő

Szakértőink

Szakmai kérdésekre professzionális válaszok képzett szakértőinktől

2021 szeptember
H K Sze Cs P Sz V
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3
hirdetÉs

exit_to_app Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

close