Közalkalmazott rendkívüli lemondása tárgyában döntött a Kúria

Megosztás Tetszik

A perbeli esetben a felek egybehangzó szándékát bár két okirat tartalmazta, azok egyező tartalmára figyelemmel a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszűnt.

A döntés elvi tartalma

I. Az Mt. 31. § felhatalmazása alapján alkalmazandó Ptk. 6:70. § (2) bekezdése szerint a szerződést írásba foglaltnak kell tekinteni akkor is, ha nem ugyanaz az okirat tartalmazza valamennyi fél nyilatkozatát, hanem a szerződő felek külön okiratba foglalt jognyilatkozatai együttesen tartalmazzák a felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítását.

II. Az Mt. 15. § (4) bekezdése szerint az egyoldalú jognyilatkozat a címzettel való közléssel válik hatályossá, és – e törvény eltérő rendelkezésének hiányában – csak a címzett hozzájárulásával módosítható vagy vonható vissza.

A felperes közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperessel. A felperes 2018. szeptember 11-én kelt és 13-án közölt rendkívüli lemondással a közalkalmazotti jogviszonyát megszüntette. Az indokolásban foglaltak szerint vitatta, hogy a közalkalmazotti jogviszonya korábban közös megegyezéssel megszűnt, mivel soha nem írt alá közös megegyezéssel történő megszüntetésére irányuló iratot, ezért sérelmezte, hogy szeptember 3-án a tagintézmény vezetője a teljes tanári kar előtt rendkívül kínos és megalázó helyzetbe hozta, amikor nem engedte, hogy részt vegyen az értekezleten. A felperes keresetében felmentési időre járó távolléti díj, valamint hathavi távolléti díjnak megfelelő végkielégítés kétszeresének megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes viszontkeresetet terjesztett elő a rendkívüli lemondás jogellenessége miatt, és kéthavi távolléti díjnak megfelelő összeg megfizetésére kérte kötelezni a felperes.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy a rendkívüli lemondás jogellenességére figyelemmel fizessen meg az alperesnek 621 180 forint közalkalmazotti lemondás esetén irányadó lemondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget. A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Kellő alap nélkül állította a felperes, hogy az alperessel fennállt közalkalmazotti jogviszony 2018. augusztus 31-ével nem került közös megegyezéssel megszüntetésre. Jogszerűen fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy az ilyen tartalmú megállapodás a közalkalmazotti jogviszonyban a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatával jön létre. A megállapodást, ha írásba kell foglalni, módosítani vagy megszüntetni csak írásban lehet. Ennek megfelelően a felek közös megegyezéssel írásban szüntethették meg a közöttük fennállt közalkalmazotti jogviszonyt. A szerződést írásba foglaltnak kell tekinteni akkor is, ha nem ugyanaz az okirat tartalmazza valamennyi fél nyilatkozatát, hanem a szerződő felek külön okiratba foglalt jognyilatkozatai együttesen tartalmazzák a felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítását.

Ennek megfelelően a felek közötti közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére vonatkozó megállapodás nem csak akkor jön létre, ha az arra vonatkozó okiratot mindkét fél aláírja, hanem akkor is, ha a felperes, mint közalkalmazott írásba foglalt és közölt ajánlatát a nyilatkozatban foglalt tartalomnak megfelelően az ajánlati kötöttség fennállta alatt, 2018. augusztus 31-éig a munkáltató változatlan feltételekkel elfogadja [Ptk. 6:66. §, 6:69. § (1) bekezdés].

A perbeli esetben a felek egybehangzó szándékát bár két okirat tartalmazta, azok egyező tartalmára figyelemmel a felperes közalkalmazotti jogviszonya 2018. augusztus 31-én megszűnt, ennek megfelelően jogszabályi kötelezettségének eleget téve intézkedett az alperes ezen tényeknek a hatósághoz történő bejelentéséről. Bár a felperes közvetlen felettesével tárgyalt a későbbi óraadóként történő foglalkoztatásáról, ezt a feltételt a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére irányuló ajánlat nem tartalmazta, arról a munkáltatói jogkör gyakorlójának nem volt tudomása, a fél titkos fenntartása vagy rejtett indoka a megállapodás érvényességét nem érinti [Mt. 28. § (6) bekezdés].

Az Mt. 15. § (4) bekezdése szerint az egyoldalú jognyilatkozat a címzettel való közléssel válik hatályossá, és – e törvény eltérő rendelkezésének hiányában – csak a címzett hozzájárulásával módosítható vagy vonható vissza. A perbeli esetben a felperes a jogviszony megszüntetésére vonatkozó nyilatkozatát a 2018. szeptember 1-jei keltű és 2018. szeptember 3-án közölt levelének tartalma szerint visszavonta. Arra hivatkozott, hogy a közalkalmazotti jogviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetésére irányuló nyilatkozatot azon ígéretre figyelemmel tette, hogy óraadóként kívánják tovább foglalkoztatni, amennyiben ez nem valósul meg, úgy továbbra is fenn kívánja tartani jogviszonyát. A munkáltató a fent idézett jogszabályi rendelkezés alapján elfogadta a felperes korábbi jognyilatkozatát visszavonó kérelmét, és ennek tartalma szerint intézkedett a közalkalmazotti jogviszony jogfolytonos helyreállítása iránt. Mindezekre figyelemmel a felperes kérésének eleget téve a közalkalmazotti jogviszony helyreállításra került, így jogszerűen szólította fel a munkáltatói jogkör gyakorlója a felperest 2018. szeptember 5-én arra, hogy haladéktalanul álljon munkába vagy a munkavégzésben történő akadályoztatását jelezze. Ennek megfelelően a felperes állításával ellentétben nem sérült a Kjt. 21. § (1) bekezdése.

A Kjt. 29. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít a közalkalmazott számára arra, hogy rendkívüli lemondással szüntesse meg közalkalmazotti jogviszonyát abban az esetben, ha a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettség szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a közalkalmazotti jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Vita esetén a rendkívüli lemondás indokának valóságát és okszerűségét a közalkalmazottnak kell bizonyítania [Pp. 265. § (1) bekezdés].

A perbeli esetben a felperes e kötelezettségének nem tudott eleget tenni, nem tudta bizonyítani azt, hogy a Kjt. 29. § (1) bekezdésben rögzített feltételek adott esetben fennálltak. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Tájékoztató az Mfv.X.10070/2020. számú határozatról.