Ez szükséges ahhoz, hogy munkaügyi bírósághoz fordulhassunk

Megosztás Tetszik

Cikkünkben részletezzük a munkajogi elévülés szabályait, melyek ismerete feltétlenül szükséges ahhoz, hogy munkaügyi bíróság előtt határidőben megtámadhassuk a munkáltató/munkavállaló jognyilatkozatát (felmondását, azonnali hatályú felmondását, írásbeli figyelmeztetését.

Az elévülés lényege, hogy az elévült követelés többé bírósági úton nem érvényesíthető, akkor sem, ha egyébként jogos lenne. Az igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni, azaz ha arra nem hivatkozik az alperes, a bíróság elévülés folytán akkor is megszünteti a pert. A munkajogi igény – a polgári jogban irányadó 5 éves általános elévülési idő alóli egyik kivételként - főszabályként 3 év alatt évül el (a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányuló igény 5 év alatt évül, ha a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, ennek megfelelő idő alatt évül el). Az elévülésre egyebekben a polgári jogi szabályokat kell alkalmazni, azzal, hogy a munkavállaló igényének érvényesítésével kapcsolatos elévülési időt a felek nem rövidíthetik le.

Az elévülés az igény esedékessé válásával kezdődik, például az elmaradt munkabér megfizetésére irányuló munkavállalói igény kezdete a bérfizetés napja.

Az elévülés megszakadását az új Mt. már nem szabályozza külön, arra a Ptk. szabályai irányadók (1959. évi IV. tv. 327. §). Változás a korábbihoz képest, hogy július 1-jétől a békéltető vagy közvetítő igénybevétele nem szakítja meg az elévülést. Ha a jogosult bírósághoz fordul, az elévülés az eljárás jogerős befejezése vagy – ha végrehajtható határozatot hoztak – a végrehajtás körébe tartozó intézkedések után kezdődik újra.

A hároméves főszabály alól is vannak kivételek, ezeket az Mt. 287. §-a taxatíve felsorolja.