Erre figyeljen a munkaidő nyilvántartása kapcsán

Megosztás Tetszik

A munkaidő-nyilvántartás a munkáltató egyik alapvető kötelezettsége, melynek elmulasztása vagy nem megfelelő teljesítése esetén a munka- és pihenőidő szabályainak betartása sem ellenőrizhető. Ilyen esetben azzal a kockázattal is kell számolni, hogy utóbb, munkaügyi perben a munkáltatóra jelentősebb fizetési kötelezettséget hárítanak. Ismertetjük az alapszabályokat.

Az Mt. 134. §-a alapján a munkáltató kötelezettsége, hogy nyilvántartsa a munkavállaló rendes és rendkívüli munkaidejének kezdő és befejező időpontját és tartamát, a készenlétének kezdő és befejező időpontját és tartamát, illetve szabadságának tartamát, a hosszabb teljes munkaidőben történő foglalkoztatásra vonatkozó megállapodásokat, a hosszabb teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókkal kötött, a napi és heti beosztás szerinti munkaidő mértékének emelésére vonatkozó megállapodásokat, a légi, vízi, közúti, vasúti, közlekedésben dolgozó, a törvényben meghatározott munkavállalókkal kötött, a napi és heti beosztás szerinti munkaidő mértékének emelésére vonatkozó megállapodásokat, valamint az önként vállalt túlmunkára vonatkozó megállapodásokat. Az tehát egyértelműen megállapítható, hogy melyek a kötelező elemek.

Formai követelmények

Habár a tartalmi elemek egyértelműek, az Mt. nem határozza meg azt, hogy a munkáltatónak a nyilvántartást pontosan milyen formában kell vezetnie. Alapvetéseket azonban az Mt. lefektet. A nyilvántartásból egyrészt naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és rendkívüli munkaidő, valamint a készenlét kezdő és befejező időpontjának is.

A naprakészség azonban nem jelenti azt, hogy a nyilvántartást mindkét félnek naponta kellene aláírnia. Az Mt. ugyanis úgy szabályoz, hogy az írásban közölt munkaidő-beosztás hónap végén történő igazolásával és a változás naprakész feltüntetésével is vezethető a nyilvántartás. Ha tehát a nyilvántartás tartalmazza a kötelező elemeket és megfelel az Mt. alapelveinek (hitelesség, ellenőrizhetőség, naprakészség) az megfelelőnek tekintendő bármely formában.

A Kúria egyik döntésében ehhez kapcsolódóan kiemelte, hogy az Mt. nem rögzíti feltételként azt, hogy mindennek egy dokumentumban kell lennie. Az Mt. 134. § (2) bekezdéséből a munkaidő megkezdésének az azzal egy időben történő dokumentálási kötelezettsége sem következik. Az EBH2016.M13. számú ügyben ugyanis a Kúria kimondta, hogy a munkáltató a nyilvántartás módszerét és módját maga határozza meg és a nyilvántartás vezetésébe a munkavállalót is bevonhatja. A munkaidő-nyilvántartás megfelel a naprakészség elvének, amennyiben a munkáltató erre nézve a munkavállalót kioktatja, ellenőrzi és gondoskodik arról, hogy a nyilvántartással összefüggő hiányosságot még aznap, előre szabályozott eljárási rendnek megfelelően pótolja.

Hol kell elérhetőnek lenni a nyilvántartásnak

Sokáig tartotta magát az az elképzelés, hogy a munkaidőnyilvántartásnak a munkavégzés helyén rendelkezésre kell állnia. Ezt az értelmezést ellentmondásos bírósági döntések is alátámasztották egészen addig, ameddig a Kúria jogegységi döntést nem hozott. A munkaidő nyilvántartásával kapcsolatosan született meg a Kúria 1/2022. JEH (Jpe.IV.60.014/2022/9.) számú jogegységi határozata, mely szerint az Mt. 134. §-a ugyan nem írja elő kifejezetten a munkaidő-nyilvántartás munkavégzés helyszínén tartásának munkáltatói kötelezettségét (azaz a munkáltatónak ilyen kötelessége nincs), ám a munkáltatónak a nyilvántartást objektíven, megbízhatóan, naprakészen és mindezek ellenőrzését lehetővé módon kell vezetnie.

Mi történik, ha nem egyértelmű a nyilvántartás?

A Kúria egyik döntésében leszögezte, hogy az a körülmény, hogy a munkáltató a törvény által előírt munkaidő-nyilvántartási kötelezettségének nem tett eleget, illetve egyéb okból a per során nem tudta rendelkezésre bocsátani a munkaidő-nyilvántartásával kapcsolatos dokumentációt, ez nem eshet a munkavállaló hátrányára. A bíróság ilyen esetben a közvetett bizonyítékok értékelésével (például tanúbizonyítással) állapíthatja meg a munkavállaló által teljesített túlmunka idejét (BH2009. 120.).

Ugyanakkor, ha van munkaidő-nyilvántartás és ezt a felek megfelelően alá is írták, a bizonyítás a munkavállalót terheli. Töretlen ugyanis a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy amennyiben a munkavállaló túlmunka iránti igényt érvényesít, a mérték tételes igazolása őt terheli (Mfv.II.10.608/2013/4.). A túlmunka végzését a munkavállalónak kell bizonyítania, ennek hiányában ezen a jogcímen ellentételezésre nem tarthat igényt (Mfv.I.10.609/2016/5.). Alaptalanul hivatkozott a munkavállaló arra, hogy az informatikai szakértői véleményben az adatok manipulálhatósága lehetőségének felvetése elegendő annak tényleges megvalósulásának igazolására és ezáltal a bizonyítási teher átfordulására (Mfv.10.037/2025/5.).