24 óra munka, 24 óra pihenés: munkaidő, túlóra, szabadság

Megosztás Tetszik

Lehet-e heti 45 órás munkaszerződést kötni? Ekkor hogyan alakul a túlóra és a szabadság? – kérdezte olvasónk. Dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogi ügyvéd szakértőnk válaszolt.

Egy cégnél két egymást követő napon 12-12 órát dolgoznak a munkavállalók, majd két napjuk szabad, és mindez ismétlődik. Így a havi ledolgozott munkaóra általában mindig több mint a szokásos, napi 8 órát dolgozók munkaórája. A munkavállalók heti 40 órában vannak bejelentve. A rendes havi munkaórákon felül ledolgozott munkaidőt túlóraként kell-e számfejteni? Ha igen, hány százalékkal növelt bért kell fizetni ezekre az órákra? Ha egy nap nem dolgozik a munkavállaló szabadság miatt (12 órát kellene aznap dolgoznia), akkor hány órának megfelelő szabadságot kell neki elszámolni, 12 vagy 8 órát? Körülbelül heti 45 órába férne bele a ténylegesen ledolgozott munkaidejük. Lehet-e heti 45 órás munkaszerződést kötni? Ekkor hogyan alakul a túlóra és a szabadság? – sorolta kérdéseit olvasónk.

A hatályos munka törvénykönyve (Mt.) szerint a feleknek a napi munkaidő mértékében kell megállapodniuk (és nem a hetiben, mint a 1992. évi Mt. szerint). Abból kell kiindulni, hogy a teljes napi munkaidő háromféle lehet:

– Az általános teljes napi munkaidő tartama 8 óra.

– Rövidebb teljes napi munkaidő, mely értelmében munkaviszonyra vonatkozó szabály meghatározhat napi 8 óránál rövidebb teljes napi munkaidőt, de ebben a munkáltató és a munkavállaló is megállapodhatnak.

– A hosszabb teljes napi munkaidő azt jelenti, hogy az általános teljes munkaidő napi 8 óránál hosszabb is lehet, azzal, hogy ezekben az esetekben a munkavállaló díjazása és egyéb juttatásai nem arányosak, mint a részmunkaidőnél, hanem a díjazás tekintetében az általános teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókra irányadó szabályokat kell alkalmazni. Az általános teljes napi munkaidő felemelésére kizárólag a felek megállapodása alapján kerülhet sor, mértéke legfeljebb napi 12 óra lehet. Ennek feltétele, hogy a munkavállaló készenléti jellegű munkakört lásson el, vagy pedig a munkavállaló a munkáltató, illetve a tulajdonos hozzátartozója legyen (Mt. 92. § (2) bekezdése).

Jelentősége tehát a napi és nem a heti (vagy átlagos heti) munkaidőnek van. Önmagában a heti 45 órában történő beosztásnak nincs kizáró oka, a lényeges, hogy a munkaidőkeret tartamával a munkáltató a napi 8 óra figyelembevétele mellett gazdálkodjon. Például azt is megteheti, hogy hétfőtől szombatig napi 12 óra tartamra osztja be a munkavállalót, de cserébe – a keret tartama függvényében – szükségszerűen lesz olyan hét, amikor csak 1, 2 vagy 3 napon kell munkát végeznie. Heti 45 órában történő foglalkoztatás esetén a napi munkaidő mértéke 9 óra lenne, melyre kizárólag a fenti két esetben van lehetőség (így a válasz nemleges). Ha ezekbe nem illeszthető be a felek akarata, abban az esetben érvénytelen a megállapodásuk.

Jelen esetben egyenlőtlen munkarendet alkalmaz a munkáltató, és – ha jól érthető – ennek tartama egy hónap. Ebben az esetben a keret végén a törvényes mértékű munkaidőhöz képesti többlet rendkívüli munkaidőnek minősül. A díjazás tekintetében kiindulópont, hogy a bérpótlék a munkavállalót a rendes munkaidőre járó munkabérén felül illeti meg.

Ha úgy kerül sor túlmunkára, hogy adott napon a beosztásához képest dolgozott többet a munkavállaló, továbbá a munkaidőkereten vagy az elszámolási időszakon felül végzett munkát, abban az esetben 50 százalékos bérpótlék jár részére. Ettől kollektív szerződés eltérhet, de a felek is megállapodhatnak abban, hogy a dolgozó szabadidőt kap díjazás helyett. A szabadidő nem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett munka tartamánál, és erre az alapbér arányos része jár. A szabadidőben történő kompenzációhoz elengedhetetlen a dolgozó hozzájárulása.

Amennyiben úgy keletkezne túlmunka, hogy adott napra nem volt beosztva a dolgozó, mégis behívta a munkáltató, illetve, ha munkaszüneti napon túlórázott, akkor 100 százalék bérpótlék jár neki. A munkáltató azonban ekkor saját belátása szerint dönthet akként is, hogy 50 százalék mértékű bérpótlékot fizet, és mellette egy másik heti pihenőnapot (heti pihenőidőt) biztosít. A kérdés szerinti esetben nem erről, hanem az előbbiekről van szó.

Utalnék arra is, hogy az Mt. szabályai szerint lehetőség van arra, hogy a túlmunka díjazását a felek – közös megállapodás eredményeként – átalányban állapítsák meg. Arra ügyelni kell, hogy a munkavállaló arányos díjazásra jogosult, tehát nem kerülhet aránytalanul, lényegesen hátrányosabb helyzetbe a tételes elszámoláshoz képest.

A szabadság kiadása és elszámolása

Az Mt. 124. paragrafusa alapján abból kell kiindulni, hogy ha a munkavállaló egyenlőtlen munkarendben dolgozik, a szabadságot (betegszabadságot is beleértve) kétféleképpen lehet kiadni és nyilvántartani. A törvény a szabadságot naptári évenként határozza meg, ezért a munkáltatónak már év elején el kell döntenie, hogy melyik szabadságkiadási módot választja és ezt a naptári év során nem változtathatja meg.

Az egyik lehetősége a munkáltatónak, hogy munkanapban tartja nyilván, és abban is adja ki a szabadságot, akként, hogy a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaszüneti napot és a heti pihenőnapot. Ha például egy munkavállaló a heti öt munkanapból az egyik héten négy napon át 8 órát dolgozik, az ötödik napon nem végez munkát, míg a következő héten egyetlen napon dolgozik 8 órát, a heti négy, illetve heti egy munkanapján dolgozza le a munkaidejét. Ekkor szabadságot nem csak arra a napra kell kiadni a munkavállalónak, amikor be volt osztva 8 órára, hiszen a fennmaradó egy napja (első héten) nem pihenőnap és nem is munkaszüneti nap. Lényeges, hogy a szabadságnapot ebben az esetben a munkavállaló napi munkaidejével kell elszámolni, függetlenül attól, hogy a távol töltött szabadságnapra hány órára lett volna beosztva.

Ha a munkáltató a másik lehetőséget választja, akkor egyenlőtlen munkaidőbeosztás esetén a szabadság kiadásakor órákban kell számolni. Ekkor a szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló a munkaidőbeosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól, és a szabadságot a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani, azaz olyan óraszámban, ahogy a távol töltött szabadságnapra be volt osztva a munkavállaló.

Ebben az esetben tehát a beosztás szerinti munkaidővel kell számolni, úgy kell tekinteni, hogy a szabadságon lévő munkavállaló annyi órát teljesített, mint amennyire a távolléte napján eredetileg be volt osztva. Ennyi órára kell a távolléti díjat is elszámolni. Munkaidőbeosztás hiányában pedig a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a munkavállalót megillető szabadság mértékének számítása egyenlőtlen munkaidőbeosztás esetén úgy történik, hogy a munkavállalót megillető szabadság munkanapokban meghatározott mértékét szorozni kell a munkavállaló munkaszerződése szerinti napi munkaidő mértékével. Például, a 26 munkanap szabadsággal rendelkező, általános teljes napi munkaidőben, azaz napi 8 órában foglalkoztatott munkavállalónak ilyen esetben 26x8=208 óra szabadsága van a teljes naptári évre.

A fentiekből következően egy napi szabadságot napokban történő kiadás és nyilvántartás esetén 8 órával, órákban történő kiadás és nyilvántartás esetén pedig 12 órával kell elszámolni.